Az álomlény (Creepypasta) Saját!

Az Álomlény

Történt egyszer, hogy egy lány rosszat álmodott. Ez a lánynál minden napos volt, már megszokta. De ez most egy különösen rossz álom volt. Az álma egy fura jelenettel kezdődött. Először csend és sötétség volt, aztán furcsa mód, a barátnője háza előtt találta magát. A barátnője nagyon rossz bőrben volt. Fekete karikák a szemei alatt, sápadt, be esett arc, vágások és zúzódások a teste különböző pontjain, remeg mindene.

-Én.. Én már ezt nem bírom tovább! (mondta)
-Mit? Mi a baj? Nagyon rosszul nézel ki!
-Az ott! Az a baj! (rámutatott egy apró, hófehér szőrű, fekete csíkszerű szemű lényre) . Leginkább egy macskára hasonlított, viszont az volt a fura, hogy sípoló hangot adott ki, néha zúgott is. Gonoszan nézett a lányokra.
-Miatta vagy kiakadva? Mit tud egy ilyen apró dolog ártani?
-Majd meglátod. (Elfordult, majd a kukából matatott valamit) Ha van eszed velem jössz. Tessék! (oda nyújtott egy hegyes élű vascsövet)
-Te most ugye nem?... (nézett rá ijedten)
-Ha nem tudod megtenni, nincs rá szükség, de így fogsz járni mint én. Mindenhol ott van... MINDENHOL! MINDENHOL!! Menekülj! (Kicsordúlt a könny a szemeiből) Vigyázz magadra drága barátom! (Egy erős mozdulattal átdöfte a vascsövet a mellkasán és összerogyott)
-NEEEE! (üvöltött fel a kétségbe esett lány)

Ekkor a lény kintebb jött a bokorból. Elkezdett hangosan sípolni, zúgni. A lány már-már szinte megsüketült. Elkezdett futni haza fele. Az út szinte végtelennek látszott. A lény csak ment utána, és a hang egyre csak erősödött. Hazaért. Becsapta az ajtót maga mögött, azt hitte lerázta. Nem. Nagyon nem. A lény ott állt előtte. A hangja elviselhetetlen volt, a lány nem bírta tovább. Összeesett. Mikor felébredt, a konyha csempéin találta magát. Felkelt, most nem volt ott a lény. A lány elsétált a szobájához, nagyon fájt a feje, aludni akart még. De ami a szobában fogadta, az maga a borzalom. A látványtól elhányta magát. Teljesen lesokkolt. Összeesett.
Három kutyája feje az íróasztalon, egymás mellett, az anyja és az apja az ágyán feküdt, mindketten félbe voltak vágva, egymáshoz varrva, a húga pedig a plafonról lógó ventillátiron forgott, kibelezve, a szeme kifolyt, valami szerv a szájába volt tömve. Pár másodpercre rá felismerte, hogy az egy szív volt. Az egész szoba úszott a vérben...A lény ott ált a szoba sarkában. Most nem sípolt. Csak vigyorgott azokkal az éles fogaival.

-TE ROHADÉK! (el akarta kapni, de hírtelen eltűnt)

A lánynak nem volt értelme tovább élni. Keresett egy kötelet a fészerben, oda ment a gyönyörűen virágzó cseresznyefához, feldobta a vastag kötelet. Felmászott egy darabig, a nyakára tette a húrkot és ugrott....

-Megint sötétség-

BEEP BEEP BEEP BEEEEP!
-Waaaa! (sikított fel rémülten) Csak egy álom volt? Igen! Biztos, hogy álom volt... (mondta nyugodtabb hangon, majd megdörzsölte a szemét)

Kiment a konyhába, ivott egy pohár vizet. Csend volt. Gondolta még a többiek alszanak. Igen. Aludtak. Örökre. Mikor a lány visszament a szobába, ugyan az a látvány fogadta, mint az álmában.....