Az első™

⬜▪Twenty-four▪⬜

⬜▪Margaret Hyden▪⬜

Már vagy az ötödik hete hogy Scott kómában van. Idegilek teljesen kikészültem. Alig voltam otthon, szinte egész végig mellette ültem. Már a nővérek külön hoztak nekem egy betegágyat amit nem használnak hogy azon aludhassak.  Ebben az öt hétben talán ha négyszer voltam otthon, vagyis Lau-nál. Akkor is fürödtem és ennyi, rohantam vissza.

-Szia.-simította meg a hátam Lau, vagyis Scott anyja.

-Szia.-mosolyogtam.

-Te lány,menj haza aludni. Karikás a szemed.-ült le mellém.

-Nem, nem akarom itt hagyni.-könnybe lábadt a szemem.

-Azonnal hívlak ha valami gond lenne rendben?

-Nem tudom.-simogattam a kezét Scott-nak.

-Kérlek drágám.-simogatta a hátam.

-Jó, de ha valami van azonnal hívj.-mondtam mérgesebben.

-Jó kicsim.-ölelt meg és felálltam.

Elindultam az ajtó felé és az EKG monitor hirtelen sípolni kezdett. Először fel se fogtam mi van, majd hirtelen..

Leállt a szíve...

Rohantam az ágyhoz és nyomni kezdtem a nővérhívót.

-JÖJJENEK MÁÁR.-üvöltöttem teli torokból.-VALAKIIIII!-kiabáltam tovább.

Beszaladt két nővér és egy hatalmas asztal szerűséget toltak be a kórterembe.

-Kérem menjenek ki.-mondta az egyik erőteljesen.

Kimentünk és Lau csak állt és nézett előre. Beszaladt a nővérekhez Scott kezelősorvosa. Résnyire nyitva hagyta  az ajtót és beláttam hogy mi is folyik bent.

-Töltés kétszázra.-mondta a doki.

-Istenem Margaret.-zokogott Lau és megöleltem.

-Nem lesz baj, ne sírj.-simogattam a hátát.

-De most élehsztihhik újra.-zokogott tovább.

-Ne sírj kérlek.-öleltem szorosabban.

-MAAARG.-üvöltést hallottam a kórteremből és azonnal berohantam.
Scott üvöltött.

-Itt vagyok.-mentem oda mit sem foglalkozva a nővérekkel.-Itt vagyok.-mondtam újra és megfogtam a kezét.

-Szeretlek.-suttogta a barátom.

-Énis.-zokogni kezdtem.

-Kérek kíméljék a beteget mert pihenésre van szüksége.-azzal kiment az orvos.

-Kicsim.-mondta Scott.

-Igen?

-Most nem tudok letérdelni és még gyűrűm sincs.. de megakarom kérdezni hogy..

-Hogy?-figyeltem idegesen.

-Lennél a feleségem?-szorította meg a kezem.

Pár másodpercig fel se fogtam mit kérdezett tőlem.

-IGEN. Istenem igen, leszek a feleséged.-mondtam és odahajoltam hogy megcsókoljam.

-Hogy vagy hős?-ismerős férfi hang ütötte meg a fülem.

Mindketten a hang felé fordultunk és apa volt az.

-Jól vagyok.-felelte halkan.

-Szóval elakarod venni a lányom?-nézett apa felhúzott szemöldökkel.

-Azt akarom hogy a feleségem legyen. Megkapom az áldáson Roy?

-Áldásom adom rátok.