Emily~
Nem tudom, hogy hogyan kéne viselkednem egy bulin. Sosem voltam buliban és biztos is voltam benne, hogy soha nem is leszek. Eddig.
A kocsiban ültünk hárman, én, V és a barátja. Már 10 perce kocsikáztunk és egyre jobban izgultam. Nem tudom mi lesz. Remélem V velem lesz.
15 perce indultunk el és teljesen úrrá lett rajtam a feszültség, a pánik. Nem vagyok az a beilleszkedős fajta. Nem tudok könnyen beszélgetésbe elegyedni vadidegenekkel. És attól függetlenül, hogy nem voltam még partiban, biztos hogy ez is a beiileszkedés nagy versenye. A klikkekbe tartozás.
20 perc kínszenvedés után végre megérkeztünk a házhoz. Eléggé nagy volt, két emeletes ház és elég modern. Szép halvány barnára festve.
V kinyitotta a kocsi ajtaját kiszállt majd a barátja is. Ezután én is kiszálltam és mögéjük húzódtam. Már az ajtóban álltunk, csöngettünk.
Kinyitották az ajtót de nem vettem észre egyből, hogy ki, mert V-éktől nem láttam. Fel sem néztem, csak bámultam a lépcsőt. Hallottam ahogy egy fiú hang üdvözli V-t és barátját, majd besétáltak, így én is követtem őket befelé. Láttam az ajtónyitó cipőjét majd a szememet felvezetve az arcáig rájöttem, hogy ez az a srác akivel hétfőn a lépcsőnél összeakadtunk.
Egyszer csak azt veszem észre, hogy lever a víz. Olyan meleg van, vagy csak izgulok még mindig. Nem tudom. Arra eszmélek, hogy még mindig bámulom a srácot, miközben V-ék fogadják az üdvözlést. Majd amikor rám szegezi a szemét, feleszmélek és látom hogy a kezét nyújtja nekem.
- A nevem Ryan. - sokat sejtő vigyor terül el az arcán. Szóval emlékszik.
- ... - nem találom a hangom.
- És a te neved?
- Öhm...Emily. - kinyújtom a kezem és megrázza. De egy kicsit szokatlan ideig tartja a kezem.
- Örvendek.
- Én is. - elengedi a kezem és bevezet minket a nappaliba.Egy kisebb tömeg van, de nem az a tipikus amerikai filmekben történő házibulit látok a szemem előtt. Nincsenek annyira sokan, és ennek örülök is. Páran sört isznak a kanapén és popcornt esznek. Eközben szól a zene és páran táncolnak.
V és a barátja 10 perc múlva már el is indultak egy csoport felé. Ryan mar eltűnt miután bevezetett minket. Kíváncsi lennék hova ment. Biztos valami csajnak mond esti mesét. Mindegy. Egyedül maradtam.
Elindulok a konyha felé, biztos van itt valami más pia is sörön kivűl. Hoppá hoppá... Meg is van a vodkás üveg. Először 9.-ben ittam, amikor Kat-nál voltunk egy nyári estén. Azóta ezt az italt kedvelem a legjobban.
Gondolom itt nem kell engedélyt kérni arra, hogy kinyissam és igyak belőle. Úgyhogy megnyitom az üveget és töltök magamnak egy fél pohárral, majd öntök rá egy kis rostos őszibarack üdítőt. Visszarakom őket a hűtőbe majd elkezdem inni az italomat.
Töltök még egy pohárral, legalább addig sem kell ott lennem a táncoló és sörivó popcornt zabáló emberekkel.
Nem vagyok egy társasági életet élő lány, ez kábé az ötödik pohárnál bizonyosult meg bennem. Én csak szeretek egyedül lenni. Ez a konyha tetszik itt a leginkább. Csak néha jön be egy-egy ember tölteni magának valamit vagy kivenni egy sört a hűtőből. Itt nincs tömeg, itt egyedül lehetek.
Már a hatodik poharat töltöm, mikor meghallom a kedvenc zenémet. A Thought Contagion. A testem elkezd mozogni, képtelen vagyok leállítani, de nem is akarom. Szerencsére nincs itt senki és mozgathatom a csípőm, a karom, a lábaim és körbe táncolhatom a konyhát. Úgy látszik a vodka megtette a hatását.
Véget ér a zene és hallok valami csattanást. Körbenézek, de nem látok senkit és semmit. Talán csak halucinálok.
Úgy döntök megkeresem V-éket. Elindulok a nappaliba, majd a fel megyek, de sehol nem találom őket. Kimegyek a kertbe, de semmi. Eltűntek. Talán szándékosan itt hagytak. Vagy elfelejtettek. Ez sem lepne meg.
A kertben csak úgy saccra 10 ember van akik cigiznek kezükben sörrel. Vegyesn, lányok és fiúk is. Észreveszem, hogy van itt két pad, leülök az egyikre. Kellett egy kis levegő. Lehunyom a szemem és élvezem a kora őszi hűvös levegőt. Érzem a pad süllyedését, leült mellém valaki, odanézek. Nahát kit látnak szemeim... A zöldszemű playboy-t. Ryant.
Már megint melegem van.
BẠN ĐANG ĐỌC
Imperfect - Tökéletlen
Lãng mạn"-Ne várj egy tökéletes testre-mondtam, lehajtva a fejem. Féltem, hogy nem leszek neki elég jó. Újjait az arcomhoz emelve gyengéden megsimított. - Senki sem tökéletes, mindenki tökéletlen. Nekem te vagy az életem tökéletlenje." "A test nem olyan fon...