Ezernyi dolog van a világon, amit rendkívül nehéz feldolgozni. De amit szerintem a legnehezebb, vagy talán egyáltalán nem is lehet, az az idő, és a változás, amit az idő okoz. Így vagyok ezzel én is. Egyszerűen képtelen vagyok elfogadni a múltat. Azt, hogy ami régen volt, az már nincs, és soha többé nem is lesz. Akik régen rendelkeztek egy bizonyos varázzsal, az már eltűnt. Mert saját magukat változtatták meg. Vagy mégsem? Talán mindenről az idő tehet? Valamiért nem akarták ezt a varázst megmutatni többé. Talán mert nem is tudták, hogy ez mennyit jelent valakinek... valakiknek. Ezt már csak is ők tudhatják. Én viszont rájöttem, hogy gyűlölöm a múltat, mégis hiányzik. Hiányzik, mert nincs többé. Gyűlölöm, mert nincs többé. És ezért az idő a felelős. Képes megváltoztatni bármit úgy, hogy szinte észre sem vesszük. És ez néha fáj. Túlságosan is. Nekem régen volt valamim, amin osztoztam egy egész világgal, de elvesztegettem. Nem törődtem vele eléggé. Öt teljes éven keresztül. Talán azért, mert túl fiatal voltam hozzá, és nem tudtam felfogni, mennyit ér, de akkor is bánom. Amikor öt év után elkezdett szétválni ez a dolog szépen lassan egyessével, mások zokogtak, magukba roskadtak. Én nem értettem, miért kell ennyire túldramatizálni. Most viszont, hogy már rádöbbentem, hogy ez az egy dolog nincs többé, és már csak a darabjait látom, amik csak egyre jobban távolodnak egymástól, én is könnyezek. Mert tudom, hogy azok a bizonyos darabok már sosem lesznek a régiek. Főleg az, amelyik legelsőnek tört ki. Már sosem lesznek azok, akikbe beleszeretett a világ. Bár én hiszem, hogy még bennük van az a régi kis láng, azok a kis dolgok, amik összetartották őket. Mert ha valaha kötődtél valakihez, attól kezdve örökké összetartoztok. Még akkor is, ha teljesen más irányba visz titeket a sors. Így áll össze életünk története. Lehet, hogy gyűlölöm a múltat, és félek a jövőtől, de egyszer mindenkinek rá kell ébrednie, hogy a múlt árnyékában nincs jelen sem. Amit kár elvesztegetni. Ha nem foglalkozol a jelennel, egyszer csak azon kapod magad, hogy eltelt egy év... két év... öt év. Utána meg sírhatsz a semmiért. De én rájöttem, hogy a múltat nem lehet elkerülni, mert az idő sosem áll meg. Az idő kegyetlen, megállíthatatlan és visszafordíthatatlan. És ha hagyom, ez leránt engem, de erősnek kell maradnom. Mert ahogy az éjszakák váltakoznak, úgy változunk mi is. Ha tetszik, ha nem. És végül rá kell jönnünk, hogy ez így tökéletes. Szóval csak éljünk, amíg fiatalok vagyunk, és táncoljunk át éjszakákat a legjobb dalokra valaha, szerezzünk éjféli emlékeket. És innen már csakis egy irányba vezet az út: egyenesen előre. Mert a jelenünket mi alakítjuk, jelen nélkül nincs jövő sem, a múlton pedig már nem tudunk változtatni. Ez már mind csak történelem.
One thing Little things Story of my life Drag me down Strong Night changes Perfect Live while we're young Best song ever Midnight memories One direction History
Forever in our hearts 1D ❤
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
