First Kiss (Bakugou x Reader) 🇭🇺

First Kiss

"(Név)-chan! (Név)-chan! Gyere, a végén még megfázol!" Nyújtotta felém kezét a szőke kisfiú.

"Hé! (Név)! Szedd már a lábad, nem fogok miattad elkésni!" Morgott Bakugou miközben egy apró robbanás hagyta el tenyerét arcomtól pár centire, ezzel kiragadva engem az emlékből.
"Minek megyünk egyáltalán?" Motyogtam mire hátat fordított és elindult.
"Senki sem kötelez rá, vissza fordulhatsz."
"Utálom mikor ezt csinálod..."
"Én meg utálom ha levegőt veszel."
"Csezd meg, Bakugou!" Nem szólt vissza. Pedig ilyenkor már rég rám robbantotta volna a villanyoszlopot."Hé, Katsuki..." siettem mellé.
"Mi van?" Pillantott rám.
"Te játszottál már ilyet?" Céloztam itt arra, amit Mineta mondott az osztályteremben.
"Ja. Ciki lesz. Égni fogsz." Mondta." Ha másnem azért, mert felrobbantalak."
"Úgyse mered, jobban félsz te anyámtól." Vigyorogtam rá magabiztosan. Ismét nem szólt semmit, csak gyorsított a tempón, megint lehagyott. Szemeimmel követtem őt. Régen elválaszthatatlanok voltunk. Most meg... Csak azért jött Bakugou értem, mert anyám azt hiszi hogy még mindig olyan jóba vagyunk. És mert Uraraka addig rágta a fülét még szokásához híven ordítva azt nem mondta, hogy rendben.

"Katsuki! Átjössz játszani?" Kapaszkodtam karjába, mire ellökött.
"Kacchan!" Kiáltott rá Izuku.
"Fogd be, Deku!"

"Jössz már?" Állt meg a járda szélén. Végre agresszívabban kérdezett rá, úgy ahogy szokott.
"Bocsi!" Néztem rá mikor mellé értem. Egy hanyag "Tss" hagyta el ajkait, majd ismét elindult.

Mikor ott álltunk a koli előtt bele karoltam. Néha teljesen elfelejtettem hogy már nem vagyunk jóba.
"Engedj el, gyökér!" Rántotta ki kezemből karját. Megszeppenve néztem rá. "Tss. Menjünk." Forgatta szemét. Egyik kezem ökölbe szorult. A legszívesebben behúzztam volna neki egyet. Gyors léptekkel utól értem, de nem léptem mellé. Mögötte pár lépéssel lemaradva tartottam a tempóját.
A kollégium egész épülete csendes volt, mintha szellem járta helyen lennénk. A lépcsőházban vízhangzottak lépteink. Végig a lábaimat figyeltem, csak néha pillantottam fel az előttem sétáló fiúra, hogy ne tévedjek el egyedül. Ahogy elhagytuk a lépcsősort befordult egy folyosóra, én pedig követtem. Már innen lehetett hallani hogy a többiek jól szórakoznak, én meg majd úgy lépek be közéjük, hogy a torkomban van a gombóc Bakugou viselkedése végett.
Ajkaimat össze szorítva figyeltem minden egyes lépésemet, annyira elmélyedtem a gondolataimban, hogy arra eszméltem fel hogy elég nagy lendülettel neki mentem."NEM IGAZ HOGY NEM BÍRSZ A LÁBAD ELÉ NÉZNI TE SZERENCSÉTLEN!!" Kiabált rám. Eddig bírtam.
"ÁLLJ MÁR ÜRESBE SEGGFEJ!" Meglepődött, nem is kicsit. Arca eltorzult, mindig ezt csinálja mielőtt teli torokból üvölteni kezdene, de mielőtt szóra emelte volna ajkait kinyílt az egyik ajtó.
"Wah! Bakubro és (Név)-chan! Gyertek be!"-húzódott fültől fülig Kirishima vigyora. A dühtől vöröslő arcomat elfordítottam.
"Kösz, én inkább kihagyom.." mondta Bakugou és ellépett mellettem. Megragadtam a karját."MIT AKARSZ?" Rivallt rám ismét.
"Ha te elmész, nekem is mennem kell veled..."
"Ne csináld már (Név)-chan! Tényleg ilyen szigorú az anyukád?"kérdezte hátulról Mina. Én csak bólintottam.
"És ha én kisérnélek haza?" Ajánlotta fel egyből Midoriya."Engem is ismer az anyukád..."
"Picsába már!" Morgott orra alatt a szőke hajú fiú."Fogjàtok be, maradok."
Az egész osztály szinte egyszerre kezdett hurrázni. Ő csak megforgatta a szemeit , majdnem fellökve Kirishimát egyből ledobta magát az egyik üres ágyra és végig feküdt rajta. Én is átléptem a küszöbön.

Eltelt vagy két óra, mindenféle dolgot csináltunk, csak az üvegpörgetős kérdezz-feleleket nem, amire alapból meg lettünk hívva.
"Basszus (Név), neked lassan indulnod kell!" Kiáltott fel Kaminari."Srácok, szerintem kezdjük bele hogy legalább a legelején benne legyenek a jómadarak!"
"Rendben!"kiáltott fel Mineta."Mindenki üljön le a földre, és Te kezded Bakugou!"
"Miért pont ő?" Hangzott szinte egyszerre. Kuncogtam.
"FELŐLEM BÁRMELYIK NYOMI KEZDHET!"vágta földhöz a kezébe nyomott pet-palackot. Mindenki felnevetett végül Kirishima vette fel az üveget.
"Akkor én kezdek!" Vigyorgott és megforgatta az üveget. Mindenki nézte hogy kin áll meg az üveg szája. Nekem a torkomba dobogott a szívem, még nem játszottam ilyet szóval nem akartam egyből én kezdeni. Az üveg csak forgott és forgott még egyszercsak megállt."Háhá, Todoroki! Felelsz vagy mersz?"
"Felelek." Mondta egyhangúan ahogy ez megszokott volt tőle.
"Melyik lányt csókolnád meg az osztályból?" Vigyorgott a vörös.  Todoroki arca semmit mondó volt.
"Nem gondolod hogy így elsőre egy durva kérdés?"
"Ha (Név) lett volna az első áldozat akkor másabb kérdést tettem volna fel nyilván, de múltkor erre nem kaptunk választ."-mondta tudálékosan.
"Gyerünk Todoroki! Válaszolj már!"nyúzta Mina. A fiú csak sóhajtott egyet.
"Két lány is van akivel szívesen csókolóznék..." bevallom fura volt ilyen nyíltan és ilyen sokat beszélni hallani Őt. Ekkor merült fel bennem az érzés hogy rengeteg mindenből kimaradhatok hogy nem járok be hozzájuk sűrűbben. " az egyik Momo, a másik pedig (Név).
"ÉN?!" Szaladt ki a számon. Hirtelen ajkaim elé kaptam a kezem. A többiek csak felnevettek.
"Naaa pörgess Todoroki!"mondta Sero. A fiú pedig így tett. És szerencsétlenségemre nálam állt meg az üveg szája. Nagyot nyeltem.
"Nos, (Név). Felelsz vagy mersz?" Basszus kulcs.
"F-Felelek..."
"Csókolóztál már?" A fejem borzasztóan vörös lehetett egy pillanat alatt.
"N..nem."motyogtam alig hallhatóan.
"Frászt!"szólalt meg az eddig csendben kuksoló szőke dinamit. Rá kaptam a tekintetem. De nem csak én.
"Mi van?"zengett a szobában lévő tömeg egyszerre. Nem szólalt meg újra csak felállt, megragadta a csuklóm és felrántott maga mellé. Elindult céltudatosan az ajtó felé.
"Hé! Mi ütött beléd Katsuki?" Kérdeztem. A többieknek se kellett több.
"Hova mentek, még van idő!"
"Várjatok már..."
"Megállj!" Állt elénk Kirishima."Hogy értetted azt hogy Frászt?"
"Tss" szánta válasznak Bakugou és odébb lökte a srácot. Szinte feltépte az ajtót és kivágtatott rajta.
"Bocs, skacok! Egy élmény volt!"szóltam vissza a szobába, hátha eljut a többiekhez.

Mikor megálltunk már félúton voltunk hazafelé. Elengedte a csuklóm végre, éreztem hogy a vér vissza tér a kéz fejembe.
"Ez mi volt?" Kérdeztem. Háttal állt nekem.
"Fogd be." Sziszegte fogai közül.
"Válaszolj már!" Ragadtam meg a vállát és magam felé fordítottam. Vörös szemeiből sugárzott hogy mérges rám."Bakugou!"
"Mi van?"
"Válaszolj!"
"Te tényleg nem emlékszel?"nézett rám azzal a durcás, mérges tekintettel amit már borzasztó rég nem láttam rajta."Esett az nap.."
Erre megdörrent az ég, ami furcsán hatott mert jóidőt jósoltak. Felnéztem az égre. Ekkor beugrott.

"Tessék, itt egy törölköző!" Vigyorgott a kis szőkeség.
"Köszönöm."motyogtam elvéve tőle."kiülhetünk a teraszra?"
"De meg fogsz fázni!" Aggodalmaskodott. Legyintettem. Végül kiültünk a teraszra.
"Katsuki, azt hallottam az idősebb lányoktól hogy ha megcsókolsz egy fiút az esőben, akkor örökké egymás mellett maradtok."
"Mi?" Nevettem. Ő zavartan pillantott félre." Félsz attól, hogy össze veszünk?"
"Kicsit..."

"Nem volt még erőnk!" Megingatta fejét.
"Nem." Megint hallható volt egy mennydörgés.

"És te tudod azt hogy kell?" Motyogta az orra alatt. Megingattam a fejem. Erre két kezét az arcomra nyomta. "Én láttam a tévébe." És ekkor pici ajkait az én pici ajkaimra nyomta 1 másodpercig."FÚJ!" Ugrott hátra.
"Ilyet többet ne csináljunk!" Törölgettem a számat én is az ő példáját követve.
"Inkább megígérem hogy sose hagylak magadra, de ilyen ne jusson mégegyszer az eszedbe!"

"Basszus! Katsuki..."néztem rá.  Szemei a földet pásztázták. Közelebb léptem hozzá.  Az eső pedig elkezdett szakadni egyik pillanatról a másikra. Ez megint egy olyan oldala volt amit még nem láttam. "Esküszöm...én...nem akartam..."
"Inkább fogd be!"mondta és megint megragadta a csuklómat. Közelebb rántott magához és átölelt. Vizes volt. Én is. Kezeimet nyaka köré tekertem és magamhoz szorítottam.
"Katsuki...megint megigéred, hogy sose hagysz el?"  Kérdeztem mosolyogva. Nem szólt egy szót se. El hajolt, majd két ujja közé fogva állam megemelte fejem, hogy ránézzek. Tudtam hogy mi következik. Ajkait az enyéimre nyomta. Teljesen bezsongtam.  Az egyik kezem ujjai szórakozottan tincsei közé kúsztak. Erre a mozzanatomra nyelve kiharcolta magának az engedélyt. Ő dominált. Teljes mértékben átadtam magam neki. Bódító volt a közelsége és az illata is. Levegő hiány miatt egy rosszalló nyögés kiséretében elszakadt ajkaimról. Homlokát az enyémhez nyomta.
"Mostmár örökké mellettem maradsz, ugye?"
"Igen.." szorítottam magamhoz ismét.
Vége