Az utolsó szó

1. fejezet

Kinéztem a repülő kis ablakán. Még a felhők felett repültünk. Hosszan bámultam kifelé és majdnem lecsukódtak a szemeim. Már hajnali 3 óta fent voltam, vagyis nem is aludtam szinte semmit. Még egy órát utaztam mire a gép lassan földet ért. 

Megérkeztem Mundakára. A reptéren leültem és várakoztam az unokanővéremre. Kis idő múlva meg is pillantottam. Hosszú szőke haja hátra volt fogva. Egy sortot viselt egy egyszínű fehér ujjatlannal. Amikor ő is észrevett elmosolyodott és vidáman köszöntött.

- Isten hozott Mundakán. - ölelt meg. -Hogy telt az utad?

- Elég fárasztó volt, de azon kívül egész jól. Veled mi újság?- kérdeztem, miközben elindultunk a kijárat felé.

- Ne is kérdezd. Akkora a káosz... Most apa fel akarja újítani a konyhát és már tegnap kipakolta a bútorokat. Én mondtam neki, hogy legalább addig várjunk vele amíg meg nem érkezel, de hajthatatlan.- mesélte.

- Nem baj majd kitalálunk valamit. - mondtam miközben egy nagyot ásítottam.

Kiértünk a reptérről és bepakoltam a bőröndöm Olivia kocsijába. Mivel ő  betöltötte a tizennyolcat ezért már vezethetett.
Nem volt olyan hosszú az út mégis a mellettünk húzódó óceánt nézve egy fényévnyi távolságnak tűnt.
Az unokatesóm végül leparkolt egy kissé régies ház mellett.

- Gyere utánam.- intett Olivia mikor kiszáltam az autóból. Én szó nélkül követtem.
Egy lépcső vezetett fel a teraszra, onnan pedig egy ajtó nyílt a nappaliba. Mikor nagynehezen felvánszorogtam a lépcsőn addigra Olivia már egy fagylaltal a kezében tért vissza a felújítandó konyhából, ami a nappali mellett helyezkedett el.

- A mélyhűtőt még nem száműzte apa.- vetette oda nekem és leült egy hintaszékre. Én csak mosolyogva megráztam meg a fejem.
- Jaj majd elfelejtettem.- fordult vissza felém.- a szobád az emeleten van. Ha felmész a lépcsőn ott fordulj balra, de gondolom megtalálod.

- Hát remélem. - mondtam azzal beléptem a házba.
                          
                                 ~
Már két óra telt el az érkezésem óta és még semmit sem csináltam. Ugyanis mikor megtaláltam a szobám és benne az ágyam akkor egyből ledőltem és el is aludtam.
Most ébredtem fel és már elkezdtem kipakolni a bőröndömből. Mikor kész voltam úgy nagyjából a kipakolással lementem, hogy megkeressem Oliviát.
A házba nem találtam,így lesétáltam a partra. A nap lemenő sugarai csak úgy szikráztak az öböl hullámain. A vízben csak pár ember úszott, de a parton sokan sétálgattak.
Mivel nem találtam meg az unokatesóm ezért visszamentem a házba. Amint beléptem a nappaliba megláttam Oliviát meg két fiút,akik ahogy láttam épp menni készültek.

- Szia Olivia majd holnap találkozunk a parton.- kacsintott rá az egyik srác.

- Jól van Eric. - mondta az unokatesóm és vetett rám egy pillantást.- Ó bemutatom Emilit az unokahúgom.

- Szia Emili én Alex vagyok.-nyújtotta a kezét mosolyogva. Kezet fogtunk.- Ha van kedved holnap te is velünk jöhetnél szörfözni az öbölbe. 

- Kedves vagy, de inkább nem. Nem nagyon tudok szörfözni.-mondtam kicsit szégyenlősen.

- Az nem gond majd megtanítunk. Ugye Eric?- a fiú csak bólintott.

- Nem is tudom.- bizonytalankodtam.

- Oké akkor még gondolkodj rajta. Ha mégis jönnél mi kint leszünk a vízen.

- Rendben.-bólintottam.

- Na akkor sziasztok mi léptünk.- mondták a srácok szinte egyszerre.

- Sziasztok.-köszönt el Olivia és becsukta mögöttük a teraszajtót. Utána leült a kanapéra és rám meresztette sötétkék szemeit. Pár másodpercig bámult aztán megszólalt.

- Sikerült becuccolnod a szobádba?.-kérdezte.

- Igen, már csak pár ruha van aminek még nem találtam helyet. De te hol voltál délután mindenhol kerestelek!?- váltottam témát.

- Elmentem bevásárolni holnapra.

- Ó értem... Nincs itthon valami kaja? Már éhen halok.

- A kamrába vannak befőttek meg halkonzervek, de nézz körül hátha találsz valami olyat amit te is szeretsz.- válaszolta flegmán.

- Szeretem a halat.- mondtam, azzal bementem a kis helyiségbe.
       
                                ~
A Nap már teljesen eltűnt az égről és csak a csillagok fénye volt látható. Még kis ideig néztem a tájat aztán becsuktam az ablakom és lehuppantam az ágyamra. Elővettem egy könyvet a bőröndömből és elkezdtem olvasni. Nem sokáig olvasgattam mert rezgett a telefonom. Megnéztem és egy ismeretlen számról üzentek. Megnyitottam a beszélgetést:

• Szia Alex vagyok csak annyi hogy beszéltem az egyik haverommal és neki van kölcsön deszkája. Én pedig tudok órákat adni neked.
Csak ennyit akartam remélem jössz holnap.😌 (Reggel 8kor kezdünk)

Honnan tudja a számom? És miért ilyen fontos neki hogy megyek-e vagy nem?
Gondolkodtam még legalább fél órát, aztán végül arra jutottam, hogy elmegyek.

• Szia ott leszek reggel találkozunk.

Írtam egy rövid választ és lefeküdtem aludni, mondván, hogy holnap elég korán kell kelnem. Még félálomban hallottam Olivát és az apját ahogy megbeszélték a mai nap eseményeit és a szerencsés érkezésemet.
Aztán lassan elcsendesült minden és már csak a hullámok morajlását lehetett hallani.