Több mint barátság /NamJoon ff./

Barátság

-Ki nem állhatom a matekot. -vánszorgok Namjoon mellett, aki velem ellentétben vidáman sétálgat. -Olyan jó, hogy valaki meghallgat. -sóhajtozok, de mint aki meg se hallana. -Namjoon -ütögetem meg gyengéden a vállát. Semmi. Egy kicsit erősebben..... SEMMI. Oké, én most komolyan rávágok egy akkorát a hátára, hogy azt nem éli túl!

*Egy jó csattanós ütés*

Namjoon összeesik, és meghal. VÉGE.

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-Élsz még? -guggolok le elé.

-Nemmmm

-Akkor azt se bánod, ha itt hagylak? -állok fel, és indulok hazafelé. -Szia Namjoon! -köszönök el tőle, majd elindulok egy másik utcában.

-Hogy lehetsz te ennyire erős? -fogdossa a hátát, ahol megütöttem.

-Vagy csak te vagy nagyon puhány. Habár a hátad jó izmosnak tűnt. -gondolkodok el -De az csak a hátad.

-Megmutassam a többit is? -mosolygott kajánul.

-Kihagyom -teszem fel jobb kezemet, közben a számat elhúztam, hogy ne tetszik az ötlete.

-Te tudod.

-Igen, mert én mindent tudok. -tőr ki belőlem az ego.

-Csak a matek doga feladatait nem -nevetett.

-Nevess csak.

-Nevetek is. -jelenti ki. Oké Namjoon, kezdődhet a móka!

-Akkor lepakolok otthon, és mehetünk inni! -teszem össze két kezem.

-Azért csak lassan, te részeg állat. Nem ihatsz sokat. -szorítja meg csuklómat.

-Mert? -nézek rá kérdően.

-Mert holnap megyünk valahova, ami NEM randi lesz, hanem csak egy baráti ''kiruccanás''. -magyarázza. Á, már értem! Mikor a kémia teremben írogattunk.

-Miért nyomtad meg a NEM szót? -nézek rá egy sunyi mosollyal.

-Mert ha a barátnőm megtudja...

-Igen-igen, mondtad már. -bólogatok -Hogy is hívják?

-A neve Ji HaNui, szőke hosszú haja van, sötétbarna szeme, két méteres műkörme, 3d-s szempillája, és imádja a rózsaszínt. -magyarázza.

-Szóval született ribanc. Jó tudni! -mosolygok a mondat végén el.

-És ott van ugye a unokatesóm, Kim JiYoo. Jól kijönnétek. Ő is olyan, mint te.

-Miért, én milyen vagyok? -vigyorodok el.

-Vagyis majdnem olyan, mint te. Világosbarna haja van, benne szőkés melírcsíkok, nem használ sminket, magas, erős, és tud kedves is lenni. -magyarázza, hogy milyen az unokatesója.

-Jaj, szerinted kedves vagyok? -érzékenyülök el.

-Meg cuki -köszörüli meg torkát.

-Mikor lettél ilyen aranyos, Nam? -mosolygok rá.

-Amióta ismerlek. De ez csak átmeneti -mondja, majd elindulunk.

Otthon ledobtam a cuccaimat, kivettem táskámból a pénztárcámat, és elindultunk egy nagyon jó helyre, ahol már kajálunk is.

-Mit kérsz? -kérdezi meg tőlem Nam kedvesen.

-Nem igazán vagyok éhes, de most nagyon a kínai konyhára vagyok ráfüggve. -gondolkodok el.

-Akkor kapsz rament. Jó lesz? -kérdezi egy kisebb mosollyal szája szélén.

-Az japán, te hülye! -dobok felé egy szalvétát.

-De az is jó? -kérdezi már nem mosolyogva.

-Igen, jó lesz. -húztam ki magam.

Nam rendelt, és olyan 15 perc után meg is jött a rendelésünk. Lassan nekikezdtem a gőzölgő ételnek, mely jólesően fojt végig- Én ezt nem fogom leírniiii-Na, szóval jól esett a meleg étel. Rendeltünk egy üveg soju-t, majd Nam öntött nekem és magának egy kis pohárba.

-Egészségünkre! -emeljük fel a kis poharat, majd egyszerre lehúzzuk.

-Ez jól esett! -mondtam mosolyogva.

-Nekem is. Ki hitte volna, hogy ilyen jól fogunk szórakozni? -nevetett Nam.

-Látod, én megmondtam! -majd jött az újabb kör.

Ezt vagy ötször megismételtük. Nem érzetem magam részegnek, de nem is teljesen józannak. Jó kedvem volt.

-Mennünk kéne. -néz Nam az órájára. -Fel tudsz állni? -kérdezi, kicsit közelebb hajolva hozzám.

-Há' perrrsze, hoggy jóóóóól érzemm maggam -dölöngélek a székben, amiből egy idő után kiesek, és a földön landolok. A fejemet a teljes sötétség lepte el.

*NAMJOON SZEMSZÖGE*

Ahogy láttam, hogy kiesik a székből, azonnal felugrottam ülőhelyzetemből, és felkaptam az alvó lányt. Fizettem, majd kivittem a levegőre, és leültettem egy padra, és mellé huppantam.

-Jaj, te lány. Ha tudod, hogy nem bírod a piát, nem kéne annyit innod. Beszélhetek is neked, úgyse hallasz. -nézem a gyönyörű csillagos éget.

-Fááázooom -hallom meg nyöszörgő hangját Haera-nak, aki összegömböjödve feküdt el a padon, ezzel a fejét a lábamra fektette.

-Haza kéne menned! De full részeg vagy, és ha az anyád így meglát velem, először engem, majd téged nyír ki. -ránéztem az alvó barátomra, aki ilyenkor a legártatlanabb.

Felemeltem gyengéden testét, majd hátamra raktam, hogy azért ne egész végig a kezeimben keljen hordoznom, mint valami állatot.

A saját otthonom felé vettem az irányt, mert szerencsémre a szüleim nincsenek otthon.

Előkerestem a bejárati kulcsát, és kinyitottam az ajtót. Lassan leraktam a fotelbe a lányt, és végigsimítottam arca élén, hogy jobban szemügyre vehessem. Gyönyörű volt, mikor aludt. Bárcsak mindig ilyen aranyos lenne. De ez csak álom.

Gyorsan lezuhanyoztam, majd felvettem egy sima fehér pólót, egy rövidnadrággal. Most úgy se lát, miért kéne teljesen felöltöznöm? Ismerem HaeRa-t, későn fog felkelni. Főleg, hogy most még lerészegedett is.

Visszamentem érte, és újra felkaptam, de most már nem a hátamra, hanem a két kezembe emeltem fel, így a feje a mellkasomnak dőlt, ami nem kicsit dobogtatta meg a szívemet. Megnyaltam alsó ajkamat, majd becipeltem a szobámba, és ráraktam az ágyamra. Levettem a vékonyka kardigánját, és betakartam a takaróval.

-Jó éjt, HaeRa. -simítottam végig még egyszer arcán, majd kimentem a kanapéra aludni. Bármennyire is szeretem, nem mutathatom ki, mert vagy eltávolodna, vagy csak lekoptatna. Egyik se tenne jót a barátságunknak. Nem akarok tőle elválni. És ezért hajlandó vagyok feláldozni a szeretetem iránta, hogy ezt a kapcsolatot meg tudjam tartani kettőnk között...