Több mint barátság /NamJoon ff./

Csak barátok

*HAERA SZEMSZÖGE*

A fejem majd' szét szakad! -igen, ez az első gondolatom, amint felkelek, mert miért ne xd

-Naaaaaam! Hol vaaaagy? -nyöszörgök fájdalmasan.

-Itt vagyok! -sétál be gyorsan a szobába, kezében gyógyszerrel és egy pohár teával.

-Hol vagyok? -nézek körbe a szobában, ami jelenleg idegen hely számomra.

-Nálam -jelenti ki, majd a kezembe nyomja a poharat és a tablettát.

-Köszönöm -nézek fel rá hálásan, majd lehúzom a gyógyszert a teával.

-Ajj, mondtam, hogy ne igyál sokat, de beszélhetek én neked! -csap rá gyengén a lábamra, hogy ne fájjon.

-Sajnálom, Namiiii -ölelem meg erősen, hogy érezze a törődést.

-Akkor délután megyünk, ugye? -kérdezi, közben a nem létező könnyeit törölgeti.

-Ahha, naná! -fogom fejét két kezem közé. -Annyira cuki vaaagy! -gügyögök neki, mint egy babának.

Egy kis idő után felállt, és kisétált a szobából. Most mi baja van? Nem csináltam semmi rosszat.

Felálltam, és kimentem a szobából. Namjoon-t a kanapén találtam, miközben előre dőlt, két kezét összekulcsolva tartotta a szája és az orra között. Mit ne mondjak, rohadt jól nézett ki ebben a pózban. Mint valami modell. Közelebb mentem, és leültem mellé.

-Mi a baj? -teszem kezemet a hátára, majd kisebb simogatásba kezdek.

-Semmi -löki el kezemet, majd idegesen belép a konyhába.

-Namjoon, nem tudok segíteni, ha nem mondod el, hogy mi bajod van! -követem a konyhába.

-TE vagy a bajom! -kiált felém. A szívem kihagyott egy ütemet, amint ezt kimondta. -Folyton cukinak meg ilyennek nevezel, ezzel totálisan ki tudsz hozni a sodromból! -folytatja a kiabálást.

-Sa-sajnálom.... nem tudtam, hogy neked ez-

-Sajnálhatod is! Miért teszed ezt a szívemmel?! -indultak el sós könnyek tökéletes arcán.

-Figyelj, ha ennyire zavar, abba hagyom! Csak kérlek, ne sírj! Olyan rossz így látni! -rohanok oda hozzá, és derekánál átölelem. -Kérlek, ne haragudj rám! -kezdek el én is sírni. Nem bírom, ha így látom a legjobb barátomat. Nem akarom, hogy a barátságunk tönkre menjen, így bármit megteszek, csak ne váljunk el.

-HaeRa.... -szipogja a nevemet, mire én felemelem a fejemet, és találkozok két könnyes szemével, amik már édesen csillogtak. -Szeretlek.... -ölel át most ő engem.

-Én is szeretlek, Nam.... -mind a ketten tudjuk, hogy ez NEM olyan szeretet, hisz' nem gondolunk egymásra úgy. CSAK BARÁTOK. Nálunk a szeretlek csak barátilag hat. Ha akarnánk, se tudnánk együtt lenni. Vagyis de, de azzal tönkremenne ez a jó barátságunk. Nem akarjuk ezt kockára tenni.

Egy kiadós sírás után, Nam felvetett egy ötletet, amit én szívesen fogadtam mai programnak. Menjünk el fürdőbe. Ez volt az a brilliáns ötlet. Én bele egyeztem, szóval nincs vissza út. Azt mondta, várjam meg a ház előtt. Nem gondoltam, hogy kocsival fogunk menni.

-Van jogsid? -nyitom ki a jármű ajtaját.

-Nincs, de anélkül is jól vezetek. -mosolyog aranyosan.

-Én be nem ülök melléd úgy, hogy nincs jogsid. -csapom be az ajtót, majd elindulok a lábaimon hazafelé.

-Ne csináld már! Jól vezetek! Hallgass oppára! -araszol a kocsival mellettem.