A hibrid/Befejezett/

Bell-18

A szemem lassan, kómás módjára nyilt ki. A csuklómat egy másik kéz szorította magához, lelkesen. A gazdája még mindig mellettem aludt az oldalán, tegnap este óta (szerintem) meg sem mozdult. Az arca mélyen a párnába volt temetve. Talán az éjszakai meleg fűtés lehet az oka, de Buck haja kissé nedves volt az izzadságtól. Maradtam volna még nézni, de farkas éhes lettem és nem halogathattam el az evést, így sajnos elengedtem Bucky kezét, majd óvatosan kimásztam az ágyból. A kijárati ajtóból még keservesen vissza néztem az alvótársamra, majd fájó szívvel ott hagytam. A konyhában pár kómás fejjel találtam szemben magam.
-Bell!- A társaság egyszerre szólított meg engem.Hirtelen mindenki pátyolgatni kezdett és a kedvemben szerettek volna járni. Hevesen tiltakoztam, de jól esett ~mi lenne velem nélkülük?~. A kanapén Steve durmolt, a párnába volt temetve az ő feje is.Nem állt szándékomban fellkelteni így halkan elmentem mellette.
-Bell... - Steve álmos hangja hallatszódott mögűlem, mikor megforultam akkor egy lépést vissza kellett lépnem, mert olyan közel állt hozzám, hogy neki mentem a mellkasának. ~wáo tényleg hatalmas a mellkasa~.A lépésem ő is követte és megölelt, én viszonoztam az ölelését.
-Hála az égnek,... Jól vagy.- Steve aggódik értem ez kimondatlanul, de jól esett, kicsit még könnyezni is elkezdtem amin csak nevettünk. Steve elengedett, majd leültünk beszélgetni.
Még pár órán át beszélgettünk mikor Buck is előtévedt a szobából.
-Jó most, hogy itt vagy te is végre elindulhatnánk haza mert holnapra otthon kéne lennünk.- paskolta meg Steve Bucky hátát amire Buck csak egy puszit nyomott az arcára, amin mind csak nevettünk. Egy óra alatt összeszedtük magunkat, a repülőre mentünk ahol Steve már a helyén várt engem leültem mellé, egy kis idegesség volt bennem, amire Steve felfigyelt így közel hajolt hozzám és a vállamra tette a kezét.
-Hé... Minden rendben?- kizökkentett a gondolkodásból. A keze a vállamon megnyugtató, biztonságot adott nekem.
-Persze csak....csak fura, hogy ismét van...kezem.-
-Ugye nem fáj?- ő a kapitányunk így eléggé aggódott értünk.
-Nem, jól vagyok- figyelmesen szemléltem az arcvonásait.
-Vigyáznod kell magadra!-Steve levette a kezét a vállamról.
-Nem, nem kell arra itt vagyok én, majd én vigyázok rád! - a kis hallgatozós Bucky szólt bele a beszélgetésünkbe .Nagy nehezen megtárgyaltuk az önvédelmem és a végén arra jutottunk, hogy mindenki vigyázz rám, ha adok nekik ételt....Végül elindultunk, egy nap alatt haza értünk a megbeszélt időpontra. Howardék már vártak minket és gyorsan letettem a gépet, hogy minél hamarabb Howard mellett tudhassam magam.A gép amint földet ért kiugrottam belőle és Howard nyakába vetettem magam, a vállát tele könnyeztem és el sem engedtem estig.A jelentést leadtuk, majd ünneplés képen az egész csapat el ment egyet mulatni. A fiúk együtt ittak Philips ezredessel míg én és Bucky, Stevet próbáltuk rabészélni arra, hogy tancoljon egyet Peggyvel, nem sok sikerrel. Egyedül hagytuk Stevet és Peggyt így Buckkal Houwy mellé ültünk le.A legfőbb téma én voltam így csak csendben ültem és hallgattam mit beszélnek, néha néha tiltakoztam a hamis vádak ellen amit Houward mondott rólam, de az estét csendben ültem végig. Érdekes, de Houwy és Buck jól kijöttek egymással. Kezdtem álmosodni így kimentem kiszellőztetni a fejem, egy kis idő múltán Buck jött utánam.
-Mit csinálsz itt? Nem bent kéne lenned?- érdeklődtem utána.
-Én is örülök neked...- elmosolyodot mire én is el nevettem magam.
-Amúgy Houwardnak a szebbik nemből lett egy beszélgető partnere.- ~gondolom az általam már jól ismert hölgy az... Nincs kedvem vele találkozni~.
-Gondolom nincs kedved vele talalkozni- mondta ezt, mintha a gondolatomba olvasott volna.
-Nem sok- mellé léptem, majd magunk mellet összekulcsoltam az ujjaink.
-Háth akkor elmehetnénk valahová, majd éhen veszek.- mosolygott rám a megnyerő mosolyával és az éhes szemeivel.
-Felmehetnénk hozzám...nem látszik rajta, de Houwy isteni oldalast süt, és még van egy halom.- csalogattam fel magunkhoz Buckyt, (minden hátsó szándék nélkül). Nálunk Buck már volt, így gyakorlatilag otthon érezte magát mikor ledobta magát az ágyba a macska mellé...