5. rész "Könnyek között"

953 64 0
                                    

Teljesen lefagytam és a hideg futott végig a hátamon amikor  Brandon Wish állt az ajtó másik oldalán.

Mit tegyek? Csapjam rá, küldjem el, osszam ki?- hasonló gondolatok cikáztak át a fejemben de pár másodperc múlva már anyám volt mellettem.

- Szia. Te biztos a Fiam barátja vagy, vagy tévedek?-lépett elém anyám.

- Nos igen..egy osztályba járunk..-fordult el zavartan.

- Áh remek! Szóval elhoztad a házi feladatot, milyen figyelmes vagy. Gyere beljebb.-anyám kicsit erőszakos jellem és gyakran túlgondol mindent.

- Brandon Wish vagyok, nem rég költöztem ide így hát új vagyok a környéken úgymond.-magyarázkodott miközben anyám leültette a kanapéra.

- Mesélj magadról egy picit. Miket szeretsz, sportolsz e, miért költöztetek el, van e barátnőd..-hirtelen bevágtam az ajtót magam mögött.

Ijedten nézet rám anyám míg Brandon Wish a szokásos közömbös, érzelemmentes kisugárzását nyújtotta.

- Figyelj már oda jobban! Éppen beszélgetek a barátoddal. Ő az egyetlen akit eddig hazahoztál.-emelte fel anyám a hangját.

- ANYA! Ő NEM A BARÁTOM ÉS NEM ÉN AKARTAM, HOGY IDEJÖJJÖN!-emeltem szintén fel a hangomat majd felrohantam a lépcsőn egyenest a szobámba.

Mégis mi a francot keres itt..rohadtul nincs hangulatom hozzá. Amióta körbevezettem nem érzem jól magam. Egy erőszakos, felfuvalkodott, gőgös barom aki..-szidtam magamban miközben elfordult a szobám kilincse.

- Bejöhetek?-kérdezte a maga rekedtes hangján és halkan.

Bár feltette a kérdést de már teljesen bent volt a szobám területén..

- Már mindegy..-halottam az ajtó halk záródását és Brandon Wish közeledő lépteit.- Miért jöttél ide? Amúgy egyáltalán honnan tudod, hogy hol lakok és ha már itt..-befogta a számat.

- Idegesítő vagy a sok kérdéseddel.-közel hajolt és belefújt a fülembe amitől libabőrös lettem.-Eljöttem mert el akartam, nem miattad vagy bármi...Szóval ne gondolj sokat bele.-a mondanivalója után levette a kezét az arcomról és elterült az ágyamon. 

- Hé! Mégis mit képzelsz?! Nem otthon vagy!-fordultam felé mérgesen.

- Hangos vagy. Pár percre befoghatnád.-fordult a másik irányba.

Nem elég, hogy eltörte a szemüvegem, piszkál, idegesít erre most ennyire otthon érzi magát az én szobámban..ki a fene ez?!

- Hé Te.-szólalt meg egy kis idő múlva. 

- Mi van?-fordultam duzzogva felé.

- Bocs a szemüveged miatt.-ült fel hirtelen. Automatikusan elkaptam a fejemet és az asztalomon lévő füzetekre néztem. -Hé figyelsz egyáltalán?!

Nem akartam megfordulni, nem akarok beszélni vele, rosszul érzem magam, melegem van és valami nem oké velem..lehet, hogy..

-HOZZÁD BESZÉLEK AKKOR MEG..-rántotta magához a széket és szembefordított magával.

Elhallgatott

-Te..sírsz?-hajolt le hozzám.

Mi ez az egész?..Mi a francért sírok? Pont most?
Pont ezelőtt a nyomorék előtt?-kezeimet az arcomhoz kaptam, hogy elrejtsem a könnyeimet. Brandon Wish viszont elkapta a csuklómat és maga felé fordított a fejemet.

- Ennyire utálsz engem?-kérdezte halkan.

Nem tudom mit kéne válaszolnom erre, nem tudok kiszabadulni a szorításából és amúgy se tudnék mit tenni.

- Figyelj. Nem akartam rosszat..hülyén jött ki ez az egész és bocsánatot kértem.
Mit tehetnék még?-enyhült a szorítása kicsit.

- Csak.. hagyj.. egyedül..-szipogtam. Ez jött ki csak belőlem.

- Ilyen állapotban biztos nem. Mondd el inkább mi bánt ennyire?-leültünk az ágyam szélére.

Nem tudom mi és hogyan történhetett ez..

"Abban a pillanatban olyan közel engedtem magamhoz Brandon Wish-t mint még mást soha. Furcsa és mégis meleg érzés ejtett engem rabul azon a napon amit még jó sokáig nem értettem..."

Vérszívó a sulibanWhere stories live. Discover now