Vérszívó a suliban

6. rész " Új Én? "

"Brandon Wish ... a név amit nem tudok elfelejteni. "

- Mesélj. Mi bánt téged ennyire?-huppantunk le az ágyra.

- Semmi.-fordultam el. Nem szerettem volna, hogy lásson ilyen állapotban. 

- Tudod hatásosabb lenne ez a kijelentés, ha nem sírva mondanád.-támaszkodott a bal kezére.

- Nem is sírok..-dünnyögtem halkan.

- Valóban?-hirtelen megfogta a vállamat és szembefordított magával. - Akkor a szemeden át izzadsz vagy mi?

Akaratom ellenére is elmosolyodtam kicsit.

- Idióta vagy.-szólaltam meg egy kis idő után.

- Lehet.-levette a vállamról a kezét és hátradőlt.-Lassan megyek.-halottam a hátam mögül.

- Rendben, kikísérlek akkor..-lementünk a lépcsőn. 

A nappaliban nyoma se volt anyámnak se apámnak. Az autó se volt a feljárón szóval valószínűleg elmentek valahova. Ha Brandon Wish egy pszichopata lenne és feldarabolt volna arra érnének haza hogy holtan fekszek darabokban a padlón..

-Hé itt vagy?-zökkentett ki Brandon Wish hangja a gondolatmenetemből.

-Yah igen. Csak elbambultam kicsit.-folytattam a kis utunkat és kinyitottam az ajtót. Először Brandon Wish lépett ki aztán én is.

- Hát akkor itt lennénk.-fordult szembe velem.

- Ühüm..-dünnyögtem.

- Holnap már láthatlak az iskolában is?-kérdezte.

- Nem hiszem, össze szeretném szedni magam. Nem vagyok ilyen.-simítottam végig a nyakamat.

- Rendben, ahogy gondolod. Igazából tetszik amikor ilyen kis ártatlan szűz kislánynak mutatod magad.-mosolyodott el.

Ekkor láttam Brandon Wish első igazi mosolyát. Ha többet mosolyogna nem lenne ilyen komor és hűvös a jelleme.

-Cseszd meg magadat te barom!-förmedtem rá dühösen.

-Hmm oké.-hátat fordított.- Majdnem elfelejtettem.-visszafordult és egy pillanat alatt közel hajolt hozzám.

- Mégis mit..!-próbáltam ellökni magamtól de nem tudtam.

- Kárpótlás gyanánt amiért eljöttem ide.-mondta halkan majd a kezemet félredobva lesmárolt.

Teljesen lefagytam és nem értettem mi történik pontosan.
Miért csinál ilyet?...Miért szórakozik?...Ő ezt élvezi, hogy hülyét csinál belőlem?...
Végül szétvált az ajkunk és halvány mosollyal Brandon Wish elengedett.

-Ezt jól jegyezd meg. Nem fogom hagyni, hogy elfelejtsd.-végül ezzel a monológgal zárta a látogatását.

Belépve a szobámba az ajtónak dőltem majd lassan lecsúsztam térdre.

- Mégis mi volt ezt?...-tettem fel eme költői kérdést miközben ziháltam.

Mi ez az egész...miért csinált ilyet...miért vagyok ideges...

Fél órával később hazaértek a szüleim is.

- Elment a kis barátod?-nyitott be anyám az ajtómon. Nem szeretem amikor csak így beront valaki a magán szférámba..főleg a szobámba.

- Igen.-válaszoltam zavartan.
Az íróasztalnál ülve még mindig Brandon Wish szavai csengettek a fülemben amik nem hagytak nyugodni. 
"Ezt jól jegyezd meg. Nem fogom hagyni, hogy elfelejtsd." nem tudom, hogy érti ezt...  

- Lejössz vacsorázni?-kérdezte anyám mögém lépve.

- Nem vagyok éhes. Ma inkább hamarabb lefekszek.-fordultam meg.

- Rendben. Holnap viszont megyünk veszünk kontaktlencsét. Szerintem jobban járnál vele és igaz sok a macera, de próbáld ki. Emlékszel Joe bácsikádnak is bevált.

- Nem érdekel mi jó annak a flúgos, remete alaknak.-mondtam dühösen.

- Amikor kicsi voltál annyit jártál hozzá pedig..-szólalt meg anyám.

- AZ NEM MOST VOLT!-vágtam közbe.

- Értem...akkor jó éjszakát.-végezetül elhagyta a szobámat.

Félreértés ne essék..nem utálom Joe bácsikámat.
Egyszerűen régebben felnéztem rá viszont csalódást okozott nekem amikor egyszer csak Amerikába ment egy szó nélkül..nem volt kellemes érzés mikor az egyetlen ember akiben megbízol kilép az életedből.

Este nem igazán tudtam aludni..ez a nap..kimondhatom ez volt életem legfurább és legértelmetlenebb napja. Természetesen nem mondom el a szüleimnek ráadásul..igazából nincs is senkim akinek eltudnám mondani vagy akitől tanácsot tudnék kérni..

Számomra csak Brandon Wish van most...