Fiatal (Befejezett)

100. fejezet (Kötet záró rész)

*Harry szemszöge*

A fekete Range Rover bel terében mindössze az orrjárataimon át kiáramló nehéz sóhajok teremtettek alapzajt, esetenként harsány szipogásaimnak biztosítva helyet maguk között. Momentán nem pusztán az ökleimen, továbbá nyakamon felhasadt vékony bőrréteg szolgált fájdalmam forrásaként, ugyanis a szívemben keletkező jókora űr mellett eme apróságok igazán eltörpülni látszottak. Lelkem - amennyiben a fizika törvényei lehetővé tették - parányi darabokra szakadva terültek el testem gödrének legmélyebb bugyraiban, mielőtt a pokol forró kezei el nem ragadták azokat. 

Az élet utáni vágyalom olyas iramban hagyott magamra, mint az, kinek a földön eltöltött napjaimba csempészett boldogság jelentős részét köszönhettem. Akármily módon törekedtem elraktározni az engem körbeölelő zavaros információkat, pusztán egyetlen képsornak megfelelő egység lebegett lelki szemeim előtt, melynek keretében egyik másodpercben még a televízió előtt ücsörögve öleltem magamhoz édes Múzsámat, majd fájdalmas sebet fedeztem fel ádámcsutkám tájékán. Mintha rémálmaim legtragikusabb egyedébe csöppentem volna a talpaim alatt érzékelhető talaj hiányában.

Orcáimat sorozatos könnyek mardosták lávához hasonló forrósággal sújtva, amily cseppeket erőmnek nélkülözésében képtelen lettem volna felitatni. Az alsó ajkamon végigszántó nyelv rendre ízlelgette meg a gyöngyöcskék sós aromáját, megismertetve azokat a vég fájdalmas fogalmával, amily jelenség feltételezhetően saját szerelmi életemben is bekövetkezett. Ujjaimmal kényszeredetten szorítottam a méretes jármű műbőr borítással rendelkező kormánykerekét, míg a már ismerősnek elkönyvelhető utcába hajtottam be, gyomromban elviselhetetlen görccsel párosulva.

Utolsó emlékem eme városrészről szinte porba tiporhatónak ígérkezett, mikor menyasszonyom akkoriban tanulandó tételeiért merészkedtem e házak kereszttüzébe. Ugyan akkor sikeresség jellemezte terveimet, momentán mégis úgy éreztem, pusztán csalódás várt rám szerelmem egykori otthonának falai között. Az autó állandó sebességgel haladt az előttem húzódó kilométeres útszakaszon, nehogy késedelmet róhassak fel saját magamnak. Lábam a gázpedálon időzve válhatott a zsibbadás intenzív erejének áldozatául, mellyel azonosan sandítottam le ökleimre. 

Az említett terület bizonyára hófehéren pillantott volna vissza rám azon erős szorítástól, melyet a kormányon végeztem, habár a momentán észlelhető állapotok megakadályozták csontjaimnak megvizsgálását a bőrömön éktelenkedő mély sebek formájában. Ugyan saját otthonomban sérülésem alapos kitisztítására kerítetten sort, mindenféle parányi üvegszilánkot óvatosan kihalászva, mi húsomba harapott, holott világos gennyező folyadékkal találtam szemben magam minden egyes alkalommal. Vélhetően orvosi segítséget kellett volna igényelnem. Talpammal váratlanul a fékre taposni kényszerültem röpke elmerengésem közepette. Smaragd íriszeim az eléjük boruló könnyfátyol mögül tekintettek oldalra, aminek hatására ráeszmélhettem, miszerint egy-két háztömb választott el engem az úti célomként szolgáló épülettől.

Mihelyst a jármű jelentős robaj közepette megtorpant az aszfalt sötét voltán, s megcsikordultak fekete kerekei, a motor monoton búgásának lármája hirtelen szűnt meg létezni. Amennyiben rendőrök szándékoztak volna eme utcába merészkedni, gyaníthatóan bírságot róttak volna ki személyemre a helytelen parkolási módszer elkövetése okán, én mégsem próbálkoztam meg az odébbállással. Ujjaimmal hanyagul oldottam ki az életemet megmentő biztonsági öv kapcsát, eztán a lehető legsietősebb iramot véve alapul tártam ki a fekete jármű ajtaját. Homokszínű csizmám talpa harsány dobbantást végzett a kövesút masszív felületén meglepő sietségemnek következményeként.

Mintha csak tudatában lettem volna annak, miszerint sorsom elkövetkezendő történései múltak cselekedeteimen, hatalmas hévvel közelítettem meg a Szépség egykori otthonának betonból kiépített lépcsőfokait. Lépteimet szélsebesség jellemezte, ahogy futva rövidítettem le az előttem tétlenkedő méteres távolságot. Éppen adódott időm felszaladni a sötét bejárati ajtóig, máris a csengőre nehezedtem mutatóujjammal. A lakás légtere felett eluralkodó nesztelenségből fakadóan saját megmozdulásom harsány ricsajában részesülhettem füleimmel, ellenben válasz nem érkezett a lármára.