Just for a Moment (BTS x Reader)

Hazaviszünk, nem engedünk

Fáradtan és teli táskával jöttem ki a suliból és vártam a többieket. Az egyik fa tövébe ültem ami finom árnyékot kínált nekem. Csöngetés előtt elengedtek minket Koreai-nyelv felzárkóztatóról, így csak én voltam az udvaron. A táskámba az összes könyvem sorakozott várva arra, hogy bekössem őket ilyen kis védővel, amit úgy is mindig elfelejtek. Hirtelen kivágódott a suliajtó és valaki üvöltözni kezdte a nevem.

- Kimi!! Kimi!! 

Gyorsan felpattantam és az ajtó elé szaladtam. Tae volt az és folyt róla a víz.

- Mi történt? - kérdeztem idegesen mire Tae leugrott elém vagy öt lépcsőfokot és magához szórított

De jó. Izzadt Tae. De... Jézusom de jó illata van.

- Ez hülye. - halottam egy hangot magunk mögül amit rögtön felismertem. Jungkooktól származott. - Az egész iskolát átkutatta érted és tudod miért? 

Tae végre elengedett és izgatott arccal mosolygott rám. 

- Kijött - zihálta

- Mi? - kérdeztem éretlenül

- T-Toky..o - támaszkodott a térdére de ennyi is elég volt 

- Ne - hüledeztem - Ugye nem? 

- De! 

- Úristen úristen! - visongtam és egy helybe kezdtem ugrándzni

- Visszaszívom. Kimi is őrült. - dünnyögte Jungkook és Namjoonra támaszkodott

  - Oshiete oshiete yo sono shikumi wo boku no naka ni dare ga iru no? - kezdtem énekleni remegő hanggal mire Tae folytatta

- Kowareta kowareta yo kono sekai de kimi ga warau nanimo miezu ni 

Semmi tagadás. Gyönyörű hangja van. Egy mondatot énekelt és máris magához hívhatná az összes madarat. 

- Jaj ne. Otaku gyűlés? - lépett ki Yoongi is 

- Úgy néz ki. - válaszolta Jin keresztbe font karral nézve minket

Mi Taevel fanboy/girl létünket éltük míg a többiek minket néztek a lépcső tetején állva. 

- Ayatónak benne kell lennie! - csaptam ököllel a tenyerembe - Tokyo Ghoul nincs Ayato nélkül.

- Akkor Touka is.

- Amúgy a mangában benne vannak. - tapsoltam

- Ugye átjössz megnézni? - kérdezte megfogva a kezem 

- Nem... nem tudom. 

- Na légyszi! - nézett rám kiskutya szemekkel

- De a többiek...- kezdtem

- Nem zavarsz. - kántálták egyszerre 

Oh, ennyire ismernek?

- De csak ha énekelsz - mosolyodtam el

  - Kowareta boku nante sa iki wo tomete  - kezdte, mire elrohantam a táskámért, így együtt indultunk el. Hozzájuk. 

A haza felé vezető úton egész ricsajos tárasságot alkottunk. Gyorsan beszaladtunk a kedvenc kávézónkba és mindenki egy kávéval jött ki. 

- Pfhu. - nézett Jungkook a kávéjára - Igazi Ghoulok vagyunk. 

Nevetve reagáltuk le és kikerültünk egy turista csapatot. Mikor kicsit kijjebb értük a városi nyüzsiből és a sorházakhoz értünk Jin előkotorta a kulcsát. Megálltunk az egyik táras ház előtt és vártuk, hogy Jin kinyissa a kaput. Egy ikerházban laktak amiből már többször is kiakarták őket lakoltatni a szomszédok mert túl hangosak voltak. Énekeltek és zenéltek... Nem mintha akkora bűn lenne. Egyszer mázliuk volt és egy fiatal rendőr lány jött ki hozzájuk aki utána teljes extázisban távozott tőlük, mivel behívták őt. Igen... Hét fiú akik éppen zenéltek és gyönyörű mosollyal még kávéval is megkínálták őt. Megnézte a próbájukat és még biztatta is őket. Jimin meg még egy lapáttal rá is tett amikor elővette a legellenállhatatlanabb mosolyát és közel hajolva a nőhöz megkérdezte, hogy mit fog a jelentésébe írni. Mire elcsuklott a lába és véletlen neki esett Hoseoknek aki nevetve kitámogatta. A rendőr biztosította őket, hogy csak jót fog a jelentésébe beírni. Idióták.  De tényleg. Ezért imádom őket. :')