Egyszer élünk - #yolo - Befejezett

Alya bedurvul

Hali mindenkinek!

Ebben a részben Alya és Nino belevetik magukat a szervezésbe, én pedig gondoskodom a drámáról - visszük Chloé-t is az osztálykirándulásra! Ne aggódjatok, kedvenc szőke démonunk el fog látni titeket balhékkal, csak tessék kivárni a végét.

Egy házibuli ötletének most sem tudtam ellenállni, tessék ezt elnézni nekem :P

Alya toporogva várta, hogy Marinette odaérjen mellé. A rövidnadrág és a mini top nagyon jó választás volt egy nyári sulis napra, de még olyan korán volt, hogy a lány láthatóan fagyoskodott benne.

- Csini vagy – üdvözölte Marinette és átölelte.

- Köszönöm. El sem hiszed, mit találtam ki – magyarázta a vöröske dideregve, majd láthatóan megkönnyebbült, amint beértek az iskolába.

- Al! – Nino integetve ért melléjük. – Még jó hogy itt vagytok – ragadta meg a kezüket és húzni kezdte őket a terem felé. – Ti vagytok a DÖK-elnökségben, csináljatok valamit... - nyafogott.

- Nino, ha randira akarsz hívni, nem kell ekkora feneket keríteni neki – Alya csaknem felbotlott a lépcsőben, még nem ébredt fel teljesen. Amint azonban az osztályba léptek, rögtön eltűnt a fáradtság a szeméből.

- Nem jó, nem jó, nem jó! – sipákolt Chloé, és a biztonság kedvéért még toppantott is hozzá. – A tengerparton kalap, a városban napszemüveg, de a kettőt nem vehetem fel egyszerre, ah, idióta! – szidta Sabrinát, az osztály nagy derültségére.

Marinette közelebblépett és karbafonta a kezét. – Mi folyik itt, Chloé? – próbálkozott a kedvesebb verzióval.

A szőkeség meglibbentette a fürtjeit és csípőre tette a kezét. – Összeválogatom a szettjeimet a közmunkás kirándulásra, de ez az idióta nem tud semmit rendesen csinálni – ordította a mondat végét a barátnőjére.

- Sajnálom. Bocsánat, Chloé – motyogta a szemüveges lány.

- Chloé, nem ugráltathatod folyton Sabrinát... várj, te is jössz a közmunkás kirándulásra? – sikoltott fel Marinette, akit hirtelen ért az információ.

- Hát persze – a szőkeség meglengette a napszemüvegét. – Adrient is elengedték, és mi ketten mindent együtt csinálunk, ugye Adrien? – kacsintott a fiúra, aki nem nézett rá, csak Marinette-ékra mosolygott.

- Jó, hogy jöttetek.

*******

- Nem akarom, hogy Chloé is jöjjön a kirándulásra – nyafogott Marinette a táskájának a mosdóban.

- Nem változtathatsz rajta, Marinette – kandikált ki egy kis katica. – Chloé oda megy, ahova akar – látva a lány elszomorodását, hozzátette; - de a hangulatodon változtathatsz! Gondolj a barátaidra, akik ott lesznek, na meg persze Adrienre! – vidította.

A lány elmosolyodott. – Köszönöm, Tikki – azzal nyomott egy puszit a kwami feje búbjára.

- Marinette, hát itt vagy. Már mindenhol kerestünk – Alya lépett be a mosdóba, Nino pedig megállt az ajtóban, mivel ő nem mehetett be a lányvécébe.

Marinette gyorsan összecsapta a táskáját, remélve, hogy Tikki időben behúzódott, de hallatszott egy nyikkanás, ami másra adott okot. – Mit szeretnétek mondani? – állt fel.

- Van egy zseniális ötletünk, a kirándulás előtti estére – Alya a háta mögé nézett, Nino-ra vigyorogva. – És meg szerettünk volna kérdezni, hogy benne lennél-e?

Marinette tanácstalanul lebiggyesztette az ajkát. – Miben?

- Hát – Alya visszafordult. – Egy nagy buliban...    

A következő rész tartalmából: - Köszönöm, Tikki – a lány megölelgette a kis lényt. – Te vagy a legjobb kwami, akit kívánhatnék magamnak – azzal szétnyitotta a táskát, a katica pedig engedelmesen beröppent.