Elhagyva ●BTS●JIMIN●Vampire ff.● 《 BEFEJEZETT》

°•°•●"Bál"●•°•°

#Január 21.#
#Azon a napon, amikor Raekyo-t elrabolták Yoongi-tól#
~Sehun szemszögéből~

Bent ültem a szobámban és lábaimmal doboltam idegességemben.
"Attól tartok, hogy Yoongi rájött, hogy gyanakodni kezdtem.
Csak Rae-nek ne ártson..."
Körbe-körbe pillantottam a szobában majd beharaptam számat.
Nem bírtam tűkön ülni és nem tenni semmit.
Felpattantam fotelemből, majd kitrappoltam a szobámból.
Végig haladtam a folyosón és le indultam a lépcsőn, amin épp két farkas trappolt felfele.
-Várj. -kaptam el az egyik karját, aki kicsit ijedten kapta felém tekintetét.
"Hát igen. Nem hiába létezik az hierarchia."
-Nem láttad Mr. Min-t? -kérdeztem komoly arckifejezéssel.
-D-de. Nem rég ment le a hátsó kertbe Rae-vel. -hadarta kissé.
-Kössz haver. -küldtem egy halvány mosolyt felé és elengedtem.
Gyorsan szeltem a lépcsőket és szinte futva siettem a hátsó kert ajtajához.
Kiléptem rajta halkan és becsuktam magam mögött.
-Hogy a rohadt életbe már! -hallottam meg Yoongi hangját, majd, ahogy közeledni kezdtem felé egyre csak több káromkodást hallottam meg.
Végül kikukucskáltam egy bokor mögül, de ami fogadott, az megnevetett.
Yoongi hason a hóban, kezei és lábai az égben, a háta mögött összekötözve egymással.
Ahogy meghalott felém fordította fejét.
-Mi történt önnel Uram? -próbáltam visszatartani a kitörni vágyó röhögőgörcsömet.
-Kussolj te retkes korcs! Inkább oldozz el! -mordult rám, de az én arcomra csak egy kárörvendő vigyor ült ki.
-Eloldozlak, csak előtte ígérd meg, hogy elmondasz mindent! -tettem karba kezeim.
-Nincs mit elmondanom. -ráncolta szemöldökét játszva az értetlent.
-Ohohh, dehogy nincs. Rae, és a kiscsajod...Hogy is hívják? Ji Ae? Igen, ő. Kicsit furcsa az itt létük. És Ön is furcsán viselkedik Uram...Szóval mindent tudni akarok! -húztam ki magam.
-Ravasz egy korcs vagy...-fújtatott -Úgy tűnik a kutyák között akad legalább egynek esze is. -erre diadalittasan elvigyorodtam.
-Jó. -nyögte ki nehezen -Ígérem elmondok mindent. Csak oldozz el te nyomorult korcs.
-Majdnem jó...De kérj meg szépen. -Yoongi szemeivel már ötezerszer megölt dühében, de én csak álltam előtte és türelmesen vártam.
-Az életeddel játszadozol. -szinte már morgott.
-Lehet. De nem én vagyok kikötözve, pofával a hóban.
-Hahh...-sóhajtott kis idő múlva -Oldozz el Sehun...K-kérlek...-suttogta alig hallhatóan a végét.
-Máris Yoongi. -mosolyogtam rá, majd odaléptem hozzá.
Elővettem a bicskámat zsebemből és elvágtam kezeiről és lábairól a kötelet.
-Ahhh...-sóhajtott fel jól esően majd nagy nehezen felállt.
-Nincs mit. -mosolyogtam még mindig, míg ő átmozgatatta tagjait.
-Na, hadd halljam. Kik tették ezt, és hol van Rae? -álltam elé.
-Nem kötelességem elmondani. -mosolyodott el gúnyosan.
-De igen. Vagy a nagy Min Yoongi még sem olyan becsületes, mint ahogy tartják? -erre összeráncolta szemöldökét majd sóhajtott egyet.
-Jólvan. Röviden összefoglalva:
Az öcsém Yoonwo kiakarja nyírni az egész családfáját, így beleértve Rae-t is, és azért vettem át apám helyét, hogy ha baj lenne, ne Namjoon-éknak essen baja, mivel nektek úgyis mindegy mi lesz nem? -mosolyodott el gúnyosan -Raekyo-t pedig most elrabolta a Kim család, persze Nam tudta nélkül, és odaakarják adni az öcsémnek.
-Szóval Rae most fogságban van? -kérdeztem kicsit megrökönyödve.
-Igen. De majd kiszabadítjuk.
-Mikor? -tettem fel rögtön a kérdést.
-Akkor amikor átadják Yoonwo-nak. És akkor az öcsémet is kinyírjuk. Tessék. Két legyet egy csapásra. -tette karba kezeit.
-De...Mi van, ha az már késő lesz? -estem kicsit kétségbe.
-Nem fogják bántani...Yeongsik nem engedné. -mondta komolyan, és végre egy cseppnyi gúnyt sem hallottam a hangjában.
-De akkor is...-
-Sehun! -szólított nevemen, amin meglepődtem -Én vagyok a főnök. Az én utasításaimat kell követned. -nézett rám komolyan.
-Akkor kilépek. -húztam ki magam majd elindultam a kijárat fele.
-Nekem mindegy. Csak ne akadályozz! -szólt utánnam.
-Már nem vagy a főnököm! -szóltam, rá sem nézve majd magabiztos léptekkel kisétáltam a kertből.
"Ha ő nem lép, majd én fogok!
Bármi áron de kimentem Rae-t onnan!"

#Március 3.#
~Raekyo szemszögéből~

Amióta itt vagyok egybefolynak a napok. Az egyik percben hatalmas hótakaró borít mindent, most viszont már azt látom, ahogy minden zöldbe borul, a fák pedig kirügyeznek.
Fogalmam sincs mióta tengetem itt nyomorúságos napjaimat, de őszintén nem is érdekel.
Ha egyszer hazajutok innen, megkeresem a családom és elfelejtem ezt az egészet.
Nem csak Jongsu-t és mindenki mást a Kim birtokon, de Yoongi-t, Namjoon-t, Jin-t, Hobi-t, Tae-t, Kook-ot és Jimin-t is. Legfőképpen Jimin-t.
Elakarom feledni az egészet.
Azt akarom, hogy a semmivé váljon.
Az idő múlik. Egyszer úgyis kijutok innen. Ha nem is élve, de holtan kijutok. Mondjuk nem sok választ el már a haláltól.
Érzem, hogy a testem kezdi feladni és vele együtt a lelkem is.
Eddig sem voltam valami kövér, de most úgy nézek ki, mint egy anorexiás. Végtagjaim nehezek, minden lépés fájdalmas és szemeim folyton lecsukódnak alvásért könyörögve.
"Milyen szép is volt, mikor még minden jó volt...
Mára már semmi jó nem maradt meg."
-Raekyo! -szólított Jongsu mire jó kislányként odasétáltam mellé.
-Igen? -szegeztem tekintetem a földre.
-Ma este lesz egy "bál". Tudod, jönnek a vámpír haverok és táncolunk egyet. Persze...Apu tudta nélkül. -tette hozzá nevetve.
-Szóval Édesem...-fogott kezemre és könnyedén áthúzott a szoba másik részébe, a szekrényéhez.
-A fekete, vagy a bordó öltöny áll jobban? -tartotta maga elé, egyszer az egyiket, egyszer a másikat.
-Ön tudja Uram...-szinte suttogtam, majd lehajtottam fejem.
-Na, Rae...-lépett egyet felém -Nem a szobában vagyunk. Nem kell magáznod, tudod jól. Mellesleg pedig először kérem ki a véleményed valamiről, amióta itt vagy. Szóval válassz. Szerinted melyik? -emelte fel őket újra.
-Hát...A fekete a megszokott és nagyon jó...Bár a bordó ezért különlegesebb ebből a szempontból...
-Másszóval? -billentette oldalra a fejét.
-Ha ki akarsz tűnni, akkor a bordó...-piszkáltam hajam, számat harapdálva idegességemben.
-Látom az alatt a másfél hónap alatt jól kiismertél...-kuncogott fel, majd visszakasztotta a feketét.
"Szóval már másfél hónapja itt vagyok?...
Éreztem én, hogy már túl sok idő eltelt. Már a nagy sebeimből is csak hegek lettek.
Vajon Yeongsik mikor jön vissza? Kétlem, hogy eddig "tárgyaltak" volna Yoonwo-val...
És Jongsu nem aggódik az apjáért?"
-Itt maradsz és végig nézed, ahogy átöltözöm? -ráncolta szemöldökét.
-Bocsánat...-hajtottam le fejem majd kisiettem a szobából.
Becsuktam magam mögött az ajtót, és kicsit nekidőltem.
-Huhhh...-fújtam ki magam, lehunyt szemekkel.
"Álmos vagyok...Éhes vagyok...És teljesen egyedül vagyok...
Mostmár az sem számítana, ha meghalnék, nem igaz?
Nem hiányoznék senkinek sem..."

-Édesem~! -kopogtak be az ajtómon, késő délután, mire rögtön odapillantottam.  Az ajtóm nyílt is, és a már bordó öltönybe öltözött Jongsu lépett be rajta, a háta mögött rejtegetve valamit.
-Meglepetést hoztam. -mosolyodott el kacéran.
-Nekem? -mutattam magamra kicsit döbbenten.
-Kinek másnak, Édes? -csukta be maga mögött az ajtót -Csukd be a szemed. -mosolygott, mint a tejbetök. Kicsit félve de lehunytam szemeim, mire ruha suhogást hallottam.
-Kinyithatod. -így is tettem, mire megpillantottam egy gyönyörű, az öltönyéhez színben passzoló estélyit.
-E-ez...-sokkoltam le.
-Úgy ám. A tiéd. Van egy órád, hogy elkészülj a bálra. -pillantott fel a fali órára.
-De...Én miért mennék? -értetlenkedtem, hisz nekem azt mondta, hogy ez is olyan tipik vampír parti, ahova emberek nem hivatalosak.
-Mert te leszel a partnerem. Ugyanis az egyik idióta barátom kitalálta, hogy akinek van hozza el a "játékszerét". -forgatta meg szemeit.
"Komolyan? Elvisznek minket is, hogy trófeaként mutogassanak egymásnak? Ki hallott ennél förtelmesebb dolgot a világon?!"
-És, ha én n-...
-Kötelező jönnöd. -szakított félbe -Nincs vita. Felküldöm az egyik szobalányt, hogy csinálja meg a sminked és a hajad. Aztán, ha kész vagy gyere a szobámba. -mondta majd leterítette a ruhát az ágyra.
-Világos voltam? -nézett rám.
-Igen. -bólintottam is mellé.
-Jó kislány. -lépett mellém mosolyogva -Aztán nekem gyönyörű legyél. -puszilt egyet hajamba mire megrezzentem, majd vigyorogva kilépett a szobából.
"Mi ütött ebbe?"

|Búm!👊 Még egy rész villámgyorsasággal😇
A következő részt is megprobálom ilyen gyorsan hozni😊
Ha tetszett jelezd nekem😊💕
Addig is Pápá🌸🌼🌸💕🌸🌼🌸|