the broken hearts club

második 🌙

Betakartam a mamámat, majd csendesen kisétáltam a szobájából. Örültem, hogy végre sikerült elaludnia így ha miattam kellett volna felkelnie szerintem tökön szúrtam volna magam.

A konyhába megmelegítettem az addigra kihűlt lasagnet, majd a gőzölgő étellel kezemben bevonultam a szobámba. Magamra csuktam az ajtót és bekapcsoltam a TV-t. Éppen valami béna romantikus szarság ment, amiről mentem elkapcsoltam és inkább megnéztem a Sötét lovagot századszorra is.

Miután befejeztem a vacsorát és a filmet is felnéztem pár percre facebookra. Nem volt semmi érdekes és már éppen kilépni terveztem volna, mikor feldobott egy zárt csoportot.

-The Broken hearts club - olvastam fel tulajdonképpen magamnak. A csoportban csak egy tag volt, de ő is álnevet használt - White Rose - rákattintottam a profiljára, de nem találtam róla semmi személyesen. Tájképek voltak az oldalára posztolva és egyetlen ismerőse sem volt. Kijelentkeztem a profilomról és egy másikkal regisztráltam be. Akárcsak White Rose én is álnevet használtam. Sokáig gondolkoztam mi lehetne az ideális, de végül a Dark Moon mellett döntöttem. Miután létrehoztam a fiókot, kikerestem a csoportot és jelentkeztem. Nem kaptam azonnali választ, így inkább csak letettem a telefonom és megpróbáltam elaludni.

. . .

Nem sokat aludtam. A szokásos öt órámat. Miután kikeltem az ágyból rögtön a mamámhoz mentem. De ő még mindig aludt. Így hát tehetetlenségemben elmentem futni. Felkaptam a cipőmet, majd bezártam magam mögött az ajtót és indulásnak eredtem. Nem laktunk egy zajos vagy zsúfolt környéken így nem kellett aggódnom, hogy elütnek az úton. A mamámmal élek, amióta az eszemet tudom, mert a szüleim nem kértek belőlem. Úgy mesélték nekem, hogy a küszöb előtt találtak egy levéllel és azóta nem hallottak felőlük. Itt hagyták a fiúkat és a szüleiket is. A nagypapám nem sokkal ezután meghalt, így ketten maradtunk. Talán emiatt az emlék miatt is bízom olyan kevéssé az emberekben és talán ezért is félek kötődni bárkihez. Egyszer volt, hogy valaki fontossá vált számomra a mamámon kívül, de ő is ott hagyott. Egészen pontosan megalázott és megcsalt. Azóta még kevésbé tudok bízni és szeretni.

Észre se vettem, de a tempóm egyre csak gyorsult. Nem volt rajtam óra, de sejtettem, hogy ideje haza indulni, mert valószínűleg felébredt a mamám. Mikor hazaértem gyorsan benéztem hozzá. Akkor ébredezett, így még gyorsan lezuhanyoztam.
Frissen mosott állapotomban sétáltam be hozzá.

-Jó reggelt - köszöntöttem és egy puszit nyomtam ráncokkal tarkított arcára.

-Neked is, kisfiam. Hogy aludtál?

-Jól.

-Én felelek érted, amióta csak levegőt veszel. Tudom mikor hazudsz. Megint a rémálmok?

-Semmi baj nincs nagyi. Megbirkózok velük.

-Biztos nem szeretnél pszichológushoz menni vele?

-Tuti - a rémálmaim egészen kiskorom óta kísértenek. Szinte sosem aludtam még öt óránál többet. A mamám régóta rágja a fülem, hogy menjek vele szakemberhez, de nem szeretnék róla beszélni egy idegennek.

Beültettem a nagyim a tolókocsijába és kitoltam a konyhába. Csináltam neki rántottát, mivel szakács tehetségem csak ennyire futotta, majd leültem mellé és meséltem neki. Van egy közös mesénk, amit ő mesélt régen mindig elalváskor. Sosem volt vége a történetnek. Még ma is folytatódik. De mostmár én mesélek neki.

Miután megreggelizett betoltam a nappaliba és bekapcsoltam neki a TV-t. Én pedig a szobámba mentem a telefonomért. Mikor bekapcsoltam egyetlen értesítés lebegett csak a kijelzőn;

White Rose jóváhagyta a jelentkezésed.

A csoportban még nem volt semmi. Se képek, se posztok, se más tagok. Csak én és White Rose. Majd felvillant az első poszt.

Üdvözöllek a Törött szívek klubjában.
-🌹