Nem félek a következményektől!

I.

A fiatal Potter lassan szuszogott baldachinos ágyában. Az éj leple alatt, csak a Tiltott rengeteg felől érkeztek zajok, apró neszek, állat morgások. Még a baglyok is elhallgattak, nem huhogtak, nem kapirgálták a földet vagy tisztogatták magukat, síri csönd borult a Roxfortra.

Kint sötét volt, csak a hó verte vissza a hold fényét, befagyott a tó, lehullottak a fákról a levelek. Közeledett a karácsony. Harry arcvonásai kitisztultabbak voltak mint általában, álmodott. Hogy miről? Azt csak ő tudja senki más, miért kéne bárkinek is tudnia arról amit ő, a saját világában létrehoz. Elmosolyodott, majd oldalra fordult úgy, hogy takaróját lába közé gyűrte és átölelte. Mintha egy embert fogott volna. Erősen szorította nem engedte, de mégis gyengéden, nehogy fájdalmat okozzon az illetőnek, aki az álmában szerepel.

---

Lent a sötét pincében, ahol minden apró nesz hallatszik, egy fiatal férfiú verte fel a hajnali csendet. Apró léptekkel haladt pálcával a kezében előre, mintha keresne valamit. Smaragdzöld hálóinge súrolta a földet, mezítelen lábát nem fedte semmilyen anyag, vagy egyéb eszköz. Szőke haja óvatosan hullott az arcába, ami kissé zavarta, de nem most akart vele foglalkozni.

Elindult felfelé a lépcsősoron, szorosan a fal mellett, nehogy valaki észre vegye. Pedig rajta kívül csak az ügyeletes tanár volt fenn, ő is a laborjában gubbasztott és kotyvasztott valamit.
Miközben egyre följebb haladt, annál görcsösebben szorította a levelet ami a kezében volt, a bagolyházba tartott.

---

Hatalmas sürgés forgás volt a konyhán, házi manók tucatjai készítette a reggelit a Roxfortos diákoknak. Már elkezdtek leszállingózni az emberek a hálókörletekből, de még voltak akik javában aludtak. Draco Malfoy is egyike volt a korán érkezőknek, gyorsan helyet foglalt, majd pásztázni kezdte az ablakokat. Crack és Monstro mellette foglaltak helyet, mint két utánfutó. Nemsokára csatlakozott a díszes társasághoz Pansy Parkinson, aki a Dracoval szemben lévő helyet foglalta el. Őt követte a Mardekáros lányok kisebb csapata, majd nyál csorgatva hallgatták, ahogy a Mardekár szőke hercege elkezd mesélni.

-Tudtátok, h az a rühes Potter milyen undorító dolgot művelt? - itt féloldalas mosolyra húzta a száját majd jólesően a Griffendélesek asztala felé pillantott, a kis túlélőt keresve, aki sehol sem volt, csak két barátját látta reggelizni. Draconak máris elment a kedve Pottert kibeszélni, hisz ha nincs itt, hogy hallja akkor semmi értelme.

-Mit? - a lányok minden egyes mondatán úgy lógtak mint a piócák, már egyenesen undorító volt hallgatni, ahogy gondolkozás nélkül lesik minden óhaját-sóhaját.

-Ráesett egy szerencsétlen Hugrabugos lányra. Nem is kell mondanom, hogy szegény lány a gyengélkedőn kötött ki. Potter majdnem összetörte őt. - hangosan felröhögött, majd bekapott egy falatot az epres sütijéből. Természetesen ennek a történetnek fele sem úgy történt, ahogy azt Malfoy állítja.

---

Harry elaludt. Ahogy a többiek is a Griffendél egyik hálószobájában. Hermione dörömbölése az ajtón keltette fel a fiúkat, akik nyűgösen, de még éppen időben összekészültek. A fiatala Potter úgy kapkodta magára a ruháit, mintha az élete múlna rajta. Miután mindenki elkészült gyorsan elindultak lefelé, ahol összeakadtak egy alsóbb éves lánnyal. A fiatalabb megbotlott a lépcsőn majd egyenesen legurult volna ha Harry el nem kapja időben.

-Jól vagy?

-I-igen. Köszönöm, bocsánat.

-Semmi baj. - nyugtatgatta Harry a fiatal lányt. Gyorsan végigmérte, majd a ruhája színéből ki is derült, hogy Hugrabugos. - Elkísérlek a gyengélkedőre. Támaszkodj rám nyugodtan.