Egy bohóc markában

12.

Olvastam Jackről mindenféle fanfictiont, arról, hogy milyen perverz, gyermek ölő, molesztáló... De belegondolva sosem akartam elhinni, hogy tényleg ilyen lenne, jó volt olvasni, ahogy brutális módon eljátszadozik az emberekkel majd megöli őket.

De az még sosem jutott az eszembe, hogy ezt egyszer én is átéljem. Ez olyan dolog volt, amit az utolsók közé soroltam volna, esetleg a bakancslistámon.

Rettegtem Jacktől, de ugyanakkor kis mértékben imádtam a személyét, hisz mégis annyit várt Isaacre, mikor ő elment más tanítási intézménybe.

Régen egy színes, csodálatos személyiség volt, de ahogy teltek az évek és várt Isaacre, a színei egyre inkább elmosódtak és a régi vidám öltözéke átalakult valami sötét, vérfagyasztó árnyá, ami felemésztette őt belülről és teljesen átformálta.

Mikor Isaac hazatért, Jack várta, hogy a doboz, amiben ő volt fogságban, végre újra ki legyen nyitva. De úgy látszott Isaac elfeledkezett az ígéretéről. Jack végig nézte, ahogy Isaac felhozza magához a nőket, esetleg lemészárolja őket. Mit ne mondjak... ahogy Isaac változott, úgy változott Jack is.

- Sokat bambulsz, remélem nem azon töröd a fejed, hogy hogyan szökj meg! - megráztam a fejem, nem hallottam mit mondott, így lassan ránéztem. - Tönkreteszed folyton a mókát, hangulat gyilkos vagy és ez rohadtul nem tetszik! Változtass a viselkedéseden, mert ha így folytatod, akkor garantálom, hogy életed végéig nem engedlek ki ebből a kurva házból!

Lenyomta fejem a víz alá, kapáloztam, hogy engedjen levegőt venni. Egy perc után meggondolta magát és visszarántott.

- Mégsem vagy mazochista, pedig már kezdtem azt hinni. - hisztérikus vihogásba kezdett, mikor megunta, elkapta a karom és vastag, éles karmaival egy "J" betűt vésett a hátam közepére. Felsikítottam fájdalmamban, éreztem ahogy karmai belém vájódnak egészen a húsomig, hogy biztosan ott maradjon a nyoma annak, hogy én az övé vagyok, és az is maradok ha tetszik nekem, ha nem...