the broken hearts club

nyolcadik 🌙

White Rose-zal egészen reggelig beszéltünk. A beszélgetést a szülei zavarták meg, mert mennie kellett reggelizni.

Miután abbahagytuk én csak hevertem az ágyon és számoltam a perceket. Számoltam a perceket egészen addig, amíg el nem érkezett az ideje, hogy kikeljek végre a párnáim közül. Egyből a mamámhoz mentem és segítettem neki átülni a székébe. Csináltam neki ma is valamilyen reggelit, de persze csak egy nagyon egyszerűt, mert ha már valami rántottánál komolyabbat kell csinálni képes vagyok leégetni a házat. Nem viccelek. Egyszer leégett miattam a konyha. Azóta a bal felkaromon van egy szép égési sérülésem. Amint a sérülésre nézek eszembe jut Chloe, majd az, hogy mit művelt s hogy, hogyan alázott meg az egész iskola előtt. A fájdalom és a csalódottság érzése lesz úrrá rajtam és érzem, hogy el kell terelnem a gondolataim. A tojás illata megcsapja orromat és ez visszaránt a valóságba. Tányérra teszem az elkészült ételt majd tálalom nagymamámnak. Ő mosolyogva veszi kezébe a villát és falatozni kezd. Míg eszik mesélek neki, akárcsak, minden másik reggelen.

. . .

-Elmegyünk sétálni? - kérdezte, mire csak bólintottam egyet. Az előszobába toltam majd ráadtam kedvenc pulcsiját és a kapucniját. Ami nem volt egy egyszerű folyamat, de az évek alatt szereztem némi tapasztalatot. Majd útnak is indultunk.
Nem beszéltünk séta közben. Én agyaltam, nagyi pedig a házakat nézte. Ha pedig meg szeretett volna állni valamiért feltartotta jobb kezét. Ilyenkor általában talált valami csodálatosat maga körül, de sosem beszélt róla. Csak sokáig nézte azt a valamit.

Séta után, ő leült a tv elé kötni, akárcsak minden nagymama a filmekben, míg én a szobába mentem. Tanulnom szerencsére nem kellett, mert az utolsó heteket tapostuk már csak. Őszintén be se akartam menni igazából, mert semmi értelmét nem láttam. És ez az értelmetlenség csak még inkább megnehezítette, hogy egyedül hagyjam a mamámat napközbenre.

A délután többi része már magam sem tudom mivel telt el. Egyszerűen csak elrepült és arra lettem figyelmes, hogy este van. Besegítettem a nagymamám az ágyába és én magam is alváshoz készülődtem. Lefürödtem majd bedőltem a párnáim közé. Kezembe kaptam a telefonom és beléptem a csoportba.
Sunflower volt elérhető egyedül. A tegnapi után kíváncsi lettem rá és arra, hogy miért lépett be a csoportba s, hogy később miért nem írt egy szót se a beszélgetésbe. Addig addig gondolkodtam ezen míg rá nem írtam.

Dark Moon: hello

Sunflower nem válaszolt és egy pillanattal később már nem is volt elérhető. Azt hiszem szuper képességem a lányok elijesztése. Akármennyire is lekoptatott a lány, egyre inkább kezdett érdekelni ki is ő s mi történt vele, hogy ide került Talán őt is kidobta a barátja? Lehet ő rosszabbul viseli, ezért nem akar róla senkinek sem írni. Vagy fogalmam sincs.
Sunflower történetéről folytatott gondolatmenetem a telefonom hangja szakította félbe. Bár ő már nem volt elérhető a csoportba érkezett üzenet.

🌷: sziasztok! azon gondolkodtam, hogy mi lenne, ha megpróbálnánk jobban megismerni a másikat. mármint nem úgy értem, hogy fedjük fel teljes valónk, de talán könnyebb úgy beszélni a gondokról, hogy már tudunk néhány dolgot a másikról.

🌈: jó ötlet.

💧: lehet hülyeség, de kezdhetnénk a talán legegyszerűbbel, hogy felfedjük nemi mivoltunk

🌙: nem hiszem, hogy ez nekem menni fog. ez számomra túl intim. sajnálom :((

🌷: humor harold megérkezett.

🌙: igazán köszönöm a bókot, kisasszony

🌷: honnan a feltételezés, hogy kisasszony vagyok.