Egyszer élünk - #yolo - Befejezett

Zárt ajtók

Jó reggelt, Vietnám!

Itt az utolsó rész a héten, a beígért függővéggel;)

Remélem nem haragusztok rám annyira miatta, vigyázzatok magatokra és jó nyarat mindenkinek!

Marinette tétován toporgott a folyosón a rózsaszín alapon fehér pöttyös fürdőruhájában és várta, hogy Rose-ék is kijöjjenek a szobából.

- Gyerünk már, nem érünk erre rá! – kopogott be megint hozzájuk Alya, de csak halkan mert szitkozódni, nehogy az osztályfőnök vagy valamelyik helyi illetékes meghallja.

Az osztály nagy része úgy döntött, benne van az éjszakai kilógásban, és megegyeztek az éjféli találkozóban. Ez azonban nem jött össze, mivel Kimék felfedezték, hogy a hátsó kaput tízkor bezárják, ezért kénytelenek lesznek a főbejáraton át távozni – ígyhát tizenegy után Alya (hófehér egyberészesben, amit aranyszínű karikák tartottak össze) elkezdett körbejárni, összeszedni az embereket.

- Ennyire izgulsz? – nehezedett egy kéz Marinette vállára, mire kis híján a plafonig ugrott.

- A-A-Adrien! – sikoltott fel, mikor megfordult. A szőkeség (természetesen dizájner fürdőnadrágban) csak vigyorogva megdörgölte a tarkóját és kettőt hátralépett, nehogy mégegyszer megijessze. – N-Nem, nem izgulok, dehogyis, izé, én... a... - úgy tűnt, Marinette fejében valaki lekapcsolta a lámpát. – Fázok. Igen, fázok.

Adrien szinte automatikusan elvigyorodott. – Akkor legalább nem jut eszedbe megint levenni magadról valamit – fikszírozta az aprócska fürdőruhát.

Marinette érezte, hogy az ereiben megfagy a vér. Lehetséges, hogy Adrien flörtöl vele?

Ha igen, sürgősen ki kell találnia valamit!

- Ha te is beszállsz a sztriptízbe, este kibővíthetjük a zsebpénzünket valamelyik bárban – támaszkodott neki vigyorogva a falnak. Egy pillanatig érezte a győzelmet, de aztán a háta mögül egy tüsszentés-röfögés-röhögésszerű hang hallatszott, úgyhogy megfordult.

Alya az ajtónak dőlt és úgy nézett ki, mint aki tengeribeteg, miközben legyintett egyet.

- Semmi, semmi, velem ne foglalkozz, folytasd csak...! – ekkor kinyílt az ajtó, és kilépett Rose (pink egyrészes alul-felül babarózsaszín fodrokkal) és Juleka (egyszerű fekete bikiniben).

- Úgy néz ki, mehetünk – viharzott el Adrien mellettük, és leginkább egy tűzoltókocsira emlékeztetett, olyan vörös volt.

- Mit csináltak? – pillantott Rose ártatlanul Alya-ra, de a vöröske csak a fejét rázva, kidülledt szemekkel indult el a következő ajtóhoz.

Eltelhetett vagy fél óra mire mindenkit összeszedtek, és csatlakoztak a hangosan röhögő és dumáló Kim-ékhez az udvaron.

- Halkabban nem lehetne? – sziszegte Alya, ahogy közeledtek feléjük.

Úgy tűnt, nem lehetett, a csapat az éjszaka csendjéhez képest túlságosan nagy hanggal indult el a kihalt országúton le, a strandra. Főleg azon ment a röhögés, hogy Alix elhozta a kishúga felfújható unikornisát, egy hatalmas úszógumit, és most azzal a hóna alatt csattogott a papucsában. Kim és Nino egymást túlharsogva próbálták meggyőzni a lányt, hogy kinek adja másodszori csobbanásra a gumiunikornist.

Marinette leghátul ment – egyre kevesebb kedve volt ehhez az egészhez. Kilógás, tilosban fürdés, ráadásul hajnalig – miért nem szólhat egy osztálykirándulás normális szórakozásról? Miért kell mindig legalább nyolc jogszabályt és a teljes házirendet megszegni? Végül olyan lassan haladt, hogy elérte a csoport legvégén baktató Nathaniël-t (feltehetőleg fekete fürdőnaci, nem látszott rendesen a sötétben).

- Hali – mosolygott rá kedvesen a fiú. Marinette csak biccentett, majd reflexszerűen Adrient kezdte keresni a tömegben a tekintetével. A szőkeség szinte legelöl ment, némán hallgatva, ahogy Alya próbálta lebeszélni Nino-t az unikornisról.

A hangok elől felerősödtek, ezért a lány jobbnak látta előresietni.

Kim épp egy hatalmasat káromkodott. – Ez be van zárva! – fejezte be a szitokáradatot és megrángatta a strand kapuját. Marinette elhúzta a száját; habár a szabályszegéshez se volt kedve, nem szívesen tette volna meg a visszautat sem a csalódott csapattal.

Ígyhát latba vetette minden Katica-tudását, és megpróbált körülnézni. Tikki a szálláson maradt, hiszen a csapat még törülközőt sem hozott és a kis kwami úgy gondolta, hogy nem tudna sehol sem elbújni, de a lány úgy érezte, mintha vele lenne.

Mégis, ugyanakkor pillantott fel a két méteres kőfalra, amikor a többiek is.

Kim kurjantott egyet. – Falat mászunk, srácok!

A következő rész tartalmából: - Nem – tátogta hangtalanul Marinette. Alya már így is túl sok mindenbe belerángatta, nem fogja hagyni,hogy még mélyebbre nyomja a szégyen tengerében... szó szerint. A vöröske azonban úgy tett, mintha nem vette volna észre. – Adrien, Marinette lábai között a helyed! – kurjantotta.