The Island /Jurassic Park ff./

Szorult helyzet

Rebecca szinte sugárzott.

Sosem gondolta, hogy egyszer ilyen látványban lehet része, most pedig egyszerűen nem hitte el.

Csodálatos volt.

- Látja azt a sauroposeidon csoportot, Malik? – mutatott a mező egyik távolabbi szegletébe Becky – Annyira szépek! A legmagasabb akár húsz méter is lehet! El tudja ezt hinni?! Vagy azok a triceratopsok a maguk három méterével? Gyönyörűek azok a vörösen izzó gallérok!

Calder teljes extázisba jött, Paul pedig rájött, hogy a lánynak tényleg ez az élete.

Jose ugyan említette egy párszor, hogy Becky oda meg vissza van a prehistorikus gyíkokért, valahogy nem így képzelte el a rajongását.

Főleg, mert egy tizenéves lányról volt szó.

Meglepte, hogy Rebecca ilyen csodálattal nézi őket, és nagyjából tudja, minek mennyi is a tömege a méreteihez képest. Ez azért nagy segítség tud lenni, ha majd egyszer eljut odáig, hogy nyugtatót szerezzen, és dózist tudjon számolni. Habár ehhez az anyagcsere folyamatukat is tudni kéne.

Nem akart még egyszer úgy járni, mint az egyik rexszel az elején.

- Azok a tüskék a diplodocusokon! – emelte az arcához a kezét Becky – És azok a rombusz alakú hátlemezek a stegosaurusoknál! Látja, Paul? A pakik is csodálatosak!

- Pakik? – ráncolta a szemöldökét a vadász, mire Rebecca rá emelte csodálattal átitatott tekintetét.

- Pahcycephalosaurusok. Tudja, azok a vastagkoponyás dínók – mutatott a folyó mellett ivó, két lábon álló lényekre.

Paul bólintott. Úgy vette, a Calder-lánynak biztos számít is valamit. Számára ugyanúgy állatok maradtak, akik simán megölhetik őket, ha nem elég óvatosak.

- Maga szerint hogy juthatunk le? – térdepelt le a szirt szélén Rebecca, hogy lejáratot keressen. Látni akarta őket közelebbről.

- Lejutni? Az agyára ment a koszos víz, Calder? – ráncolta a szemöldökét Paul – És jöjjön beljebb.

- Dehogyis. Csak meg akarom őket nézni – nyúlt egy inda után a lány.

A kiszögelés azon része, amelyen Becky ült, végigrepedt.

A barna hajú lány megdermedt.

Ha itt leesik, jelentős esélye van annak, hogy nem éli túl.

- Oké, meg ne mozduljon – tette le a fegyverét Malik, majd összegörnyedve, óvatos, finom léptekkel közelítette meg Rebeccát.

Nagyon odafigyelt arra, hova lép, és milyen gyors időközönként.

Ráhelyezte a testsúlyát a repedésre, és kinyújtotta a kezét Becky felé.

- Lassan forduljon meg, Miss Calder – adta ki az első utasítást Paul, a lány pedig tette, amit mond.

Nem tűnt ijedtnek, csak meglepettnek. A vadász ezt annak tulajdonította, hogy egy olyan dinoszaurusztámadás után, mint a tegnapi, nem igazán ijeszti meg Rebeccát egy húszméteres szakadék. Legalább a mélységnek nincsenek fogai, és olyan szájszaga, amelytől még az egekben lakók is kidobják a taccsot.

- Rendben, most nyújtsa ide a kezét. Megpróbálom kihúzni, mielőtt leszakad.

A szirt széle tovább repedt, és kezdett elválni a szilárdabb talajtól.

Becky nyelt egyet. Kezdett eljutni a tudtáig, hogy pontosan mi is történik, ennek ellenére megőrizte a hidegvérét. Elvégre nem sokat érne el vele, ha leállna pánikolni. Majd azután, hogy biztonságosabb helyen van.