Perfekt Love- Harley Quinn ff.

1. Bevezetés

Gothem hűvösebb, mint ami megszokott erre fele. Pontosan olyan az idő ami egy magamfajtának tökéletes egy kis bajkeveréshez. Az egyik háztetőn hintázom fejjel lefele. Forr a vérem a veszélyért. Szorosan szorítom a combommal az egyik csövet és a kis pisztolyomat szorongatom. Törölgetem és elképzelem milyen jó érzés lenne elsütni. Ekkor egy hang vág bele a kis kiruccanásomba. 

- Nagyon messze engedett téged Joker. 

Felnézek a csőre és régi jó barátnőm ül kecsesen felettem. 

- Macskanő! - Vigyorgok. - Te is beugrottál a partyra?

- Milyen partyról beszélsz, Harley? - húzza össze a szemöldökét

- Még azt én sem tudom. De hidd el nekem...jó buli lesz!

- Menyj haza, Harley! Légy jó kislány! Ha kint maradsz butaságot csinálsz, és akkor el kell kapnalak. Vagy rosszabb.

- Gondolod Bety is felbukkan? - huzogattam a szemöldökömet.

- Nem hiszem, hogy Batman felbukkanna most, ha csak nem csinálsz valami hülyeséget. - nézett a távolba.

- Áháá! - nyaltam meg az alsó ajkamat. 

Felhúztam magamat és felpattantam Macskanővel szemben. Ráfogtam a pisztolyt és megcéloztam. Utolsó pillanatban ugrott el, de még így is súrolta a vállát. 

- Mit művelsz? - kiabált rám és elszorította a vérző sebet. Macska módjára masírozott végig, amíg nem került elém. - Most velem jösz, Harley! 

- Jó volt a csajos buli! - vigyorgom és átcsúszom a lába alatt. - De most mennem kell! Puddin már vár! - ugrálok végig a háztetőkön. Hátra pillantok és akkor látom, hogy Macskanő a nyomomba  ered. Kedvem támad hatalmasakat kacagni. Márcsak idő kérdése és Betsy is itt lesz. Még párat lövök az égre és hamar bebizonyosul amit gondoltam. A denevér máris Macskanőre veti magát. Most jól el lesznek egy darabig. Szegény cicus úgy belezúgott, hogy azt még maga sem tudja. Már majdnem a területünkre érek amikor egy hatalmas háló vetődik rám. Batman tűnik fel a semmiből. 

- Elég volt a randalirozásból Harley! 

- Pedig semmi rosszat nem csináltam! - szomorkodom. - Ne büntess meg kérlek! - Hagyom, hogy eloldozzon. Macskanő elém áll és karmaival arcon vág. 

- Macskanő! - szól rá Batman mély hangon. Komolyan ez a hapsi csak így tud beszélni. Nem értem mit eszik rajta a cicus. 

- Várj...- néz rá a cicus- Ez az ő területük már. 

- Hogy mondod? 

- Hogy engedd el a csajomat! 

- Puddin! - kapom oda a fejemet. 

- Kapjátok el fiúk! - szól oda az embereinek akik pillanatok alatt ellepik a helyet. 

- Bocsi cicus, talán majd máskor kicsit tovább maradok a bulin. - kapom el a vállát és hátraszaltóval a földön kötök ki. Macskanő beveti a karmait és hadonászva közelít felém. 

Pár gyors mozdulat és a cica a földön van.  A csata kellős közepén átfutok a menedékbe Puddinhoz. Beszálok az egyik kocsiba és már úton is vagyunk a klubba. 

- A cicus? - néz rám

- Egy kis segítségre szorult. - nevetek. Hozzá ér a karmolásnyomhoz az arcomon. Ahogy hozzá ér egyáltalán nem fáj. Sőt..egészen jól esik. 

- Jó kislány! - Ölel át fél karral én pedig a mennyekben érzem magamat. 

A klubba belépve megdermed a hangulat. Végig sétálok az öltözőkig és hagyom, hogy végig legeltessék a szemüket rajtam. Beállok a zuhany alá és hagyom, hogy a festék a hajamból végig follyon a testemen. Minden csupa kék és rózsaszín. Ahogy a tükörbe nézek már nem Harleyt látom. Hanem azt az egykori önmagamat ami voltam mielőtt Jokerrel...mielőtt Jokert megszöktettem az Arkhamból. Emlékszem azokra az időkre. Viszont már nem tudom pontosan milyen az amikor jó voltam. "Jó"...így nevezik azokat akik nem én vagyok. Pedig néha még most is arról álmodok, hogy eszer én is jó lehetek..Puddinnal együtt. Egy életben..ami normális. Amíg festem vissza a sminket és a hajamat, folyamatosan ezen agyalok. A tükörképemet jól megfigyelem...ez az a Harley akit mindenki ismer. Düh kap el és egyszerűen ököllel belevágok a tükörbe ami kis darabokra törik. Ledobom magamról a köntöst és felveszem az arany-fekete kockás ruhámat. Kilépek az öltözőből és a láncokból álló függönyt arrébb húzom. Belépek a páholyba, ahol Puddin a szokásos nagymenőkkel ül. 

- Áh! - néz végig rajtam a legszélesebb mosollyal amire képes ember. Megpacskolja térdét mire az ölébe ülök és lopok egy szem szőlőt a mellette lévő szolga táljából. Azt ropogtatva nézek végig. Végig a legrosszabbak ülnek. A droghálózat fejese, a legádázabb csalók és gonosztevők.

- Nos, Joker. - néz rá a tetovált nyakú - A cicababád épségben...viszont mi még mindig nem kaptuk meg amit megérdemlünk.

Pudin tartása hirtelen merevvé válik. Jól tudom mi jön ezután. Felálok és a tetováltnyaku ölébe ülök.

- Ugyan nagyfiú mi szükséged van a gothem királya figyelmén kívűl? Talán a királynő figyelmére? - hajulok közel a füléhez és szinte már suttogva ejtem ki az utolsó szavakat. Puddin elvigyorodik.

- Nem akarunk balhét. - mondja határozottan. - De ami jár az jár! Joker vidd a csajodat a képemből!
- Harley! - mondja olyan gyengeséggel a nevemet mint ahogy más senki. Át ülök a szemközti bőrülésre felkészülök. Ugyanaz történik, mint mindig valahányszor követelőzik valaki Jokeren. Puddin oda lép hozzá, annyira közel, hogy az ürgét kiverje a víz a közeledésétől. A pisztolyáért kap én pedig elfordítom a fejemet. Eleget láttam meghalni így embereket ezen a helyen. A pisztoly lövésére a kintiek meg sem rezzennek. Jól tudják mi folyik idebent. Fél szemmel nézek csak a testre. Puddin oda lép hozzám és átkarolja a nyakamat.

- Ma este neked kell beszedni tőlük. - suttogja a fülembe. Ajka egyszer-kétszer megérinti fülcimpámat, nekem pedig borsodzik a hátam tőle. Olyan kellemes érzés kap el a jelenlététől, mint még soha senkiétők. És mire észhez térek, újra táncolok a pénzszedés közben. És aki nem fizet...arról nekem kell gondoskodnom.

Ez lett volna a bevezető rész. Kommiba, hogy tetszett és szeretnétek-e folytatást.
Puszi,Calipso!