Korlátozva || Chardre FanFiction || /SZÜNETEL\

23.

-Figyelj Charlie, nem tudom, hogy mit akarsz mondani, de érzem, hogy nem valami jó dolgot.-sóhajtottam egyet, mert kezdtem érezni, hogy eléggé feszült lett a hangulat közöttünk.

-Leo, csak kérlek figyelj rám! Nem muszáj válaszolnod, és végig hallhatnod se, de már nem bírom ezt magamban tartani.-hajtotta le a fejét, és egy nagy levegő után bele kezdett.
-Amikor megismertelek, 15 éves voltam. Sosem hittem volna, hogy az internetes baratságból egy ilyen szoros kötődés lesz közöttünk. Te még csak 13 voltál, és szerintem te se gondoltad, hogy idáig fogunk jutni. Mikor találkozgatni kezdtünk, életem legboldogabb időszakát éltem át, mivel sose voltam ilyen barátságba. Mikor jelentkeztünk a Britain's Got Talent-be, szerintem jobban féltem mint te. Egy dalt adjunk elő ketten, amit te írtál. És amikor vége lett, és bejutottunk az élő adásba, és együtt örültünk napokig, én már akkor tudtam hogy mit érzek...

-Charlie!-szólaltam fel, de befogta a szám.

-Shh!-némított el.-Na szóval. Mikor eldöntöttem az érzéseimet, láttam rajtad hogy sajnos te nem érzel így. De ez más. Szóval, mikor harmadikak lettünk, és eldöntöttük a jövőnket, én eldöntöttem, hogy ezt mind elmondom neked. De te megismertél 15 évesen egy lányt, és randizni kezdtetek. Akkor tudtam, hogy sose lesz nálad esélyem. Mikor "szakítottatok", te depis lettél, és én nem tudtam mit csináljak. Még akkor is tartogattam a titkom. És a 16. születésnapodon, láttam rajtad, hogy rohadtul nem vártad, amin csodálkoztam is, mivel mindenki várja a szülinapját!-nevetett fel.-És, mikor elkezdtünk dolgozni az új albumunkon, te csak dalokat irtál, és hónapokig a szobádba zárkózva halgattad a depis zenéidet, pedig a szakitásod már lassan fél éve történt. Én akkor azt hittem, a csaj miatt vagy szomorú, de még ebben mindig nem vagyok biztos, hogy ez igaz-e. Majd nekem jött Chloe, tudtam hogy ő nem való hozzám, ezért szakítottam vele. És mikor debütált az új albumunk, és a turnénk elkezdődött ott pontban akartam elmondani neked, ezt mind. De mindig valami közbejött, vagy valaki megzavart, és sose jutottunk el idáig. Tudod milyen nehéz volt, a színpadon állni, és a nézőket szórakoztatni, a hülyéskedéseinkkel? Nem tudhatod, mivel neked ez mind csak hülyeség volt. És most, itt ülünk egymás mellett, és végre sikerült neked kinyögnöm ezeket a dolgokat, tudom hogy nem akarom befejezni a beszélést, mert ez az egész kínos lesz mindkettőnknek, és félek a válaszodtól. De mindegy is, a lényeg az ebben az egészben, hogy igazából ez nekem egy vallomás. Egy szerelmi vallomás neked. Úgyhogy végre kimondom. Igen, szerelmes vagyok beléd Leondre Antonio Devries!