Korlátozva || Chardre FanFiction || /SZÜNETEL\

24.

Hát, nos, lesokkolódtam. Erre tényleg nem tudtam mit mondani. Perceken keresztül ültünk egymás mellett némán, én Charliet néztem, Ő pedig körbe-körbe nézegetett.
Mielőtt válaszoltam volna valamit, annak az ismeretlen lánynak vissza írtam hogy felejtse el ezeket a dolgokat, majd lezártam a telefonomat.

-Charlie!-érintettem meg a vállát, mire végre rám nézett.

-Figyelj, megértem ha te nem érzel ugyan így. Csak mond meg itt a szemembe.-hajtotta le a fejét. Sose gondoltam volna, hogy ilyen érzelgős.

-Nem ezt akartam mondani. Hanem, hogy én is ilyesmit érzek.-röhögtem el magam kínosan.

-Mi?-lepődött meg, és egy mosoly bújkált a szája sarkába.-Akkor te...

-Igen, én is szeretlek Charlie-Joe Lenehan-Green.-mosolyogtam rá, és megtörtént amire mióta vártam. Megcsókoltam.

-Ti meg...mi a?-lepődött meg valaki.

Gyorsan elváltam Charlietól, majd megfordulva szembe találtuk magunkat Sandraval és Josephel.

-Mi csak...-dadogott össze-vissza Charlie, de nem tudott mit mondani.

-Igen, megcsókoltam Ő pedig vissza csókolt. Amiből szerintem nektek is lejött a lényeg.-mondtam ki kerek perec az egészet.

-Melegek vagytok?-nyelt egyet Joseph, majd felkaparta a földről a bőröndjeinket.

-Aha.-mosolyogtam büszkén, és éreztem, hogy életem sorám sose voltam még ilyen boldog, majd szájonpusziltam Charliet és felálltam. Elvettem a bőröndömet Joseph kezéből, majd a barátomét is, és a kezébe nyomtam.

-Akkor szerintem menjünk.-mondta kínosan Sandra, és elindult az egyik folyosóra.

-Te tudod hova megyünk?-szökdeltem Sandy mellé, aki láthatólag tudta merre tartunk.

-Igen, a kijárat felé.-monda ki, majd a következő pillanatban, minimum 20 lány rohant le minket, vagyis engem és Charliet.

-Úristen! Leo, kérhetek egy képet?-rohant oda hozzám valaki, majd rámosolyogva elvettem tőle a telefont, és legalább tíz képet csináltam vele.

Elég jó kedvemben vagyok, úgyhogy ők most jól járnak.
Legalább 30 percet fotózkodtunk, és a kívülálló emberek, nem tudom mit gondolhattak.

-Most már tényleg mennünk kell!-húzott ki a tömegből Charlie a kezemet fogva, majd a közönségünkkel nem törődve, az ujjainkat összekulcsolta, és úgy mentünk ki a kocsinkhoz.