Cara Stone élete

3. Évad 3. Rész

Az út hazáig teljesen csendesen telt. Egyikőnk sem szólt egy szót sem.
- Figyelj, igaz nem tudom mikor jövök vissza, de szeretném tartani veled a kapcsolatot. -mondta félénken.
- De én nem szeretném. Amikor leszállt a géped dobj egy üzit, hogy minden oké, és ennyi. Nem szeretnék beszélgetni, mert csak arra fogok emlékezni, hogy milyen volt..amikor még itt voltál. Velem. Szóval szeretném teljesen megszakítani a kapcsolatot. Kérlek tartsd tiszteletben. -feleltem.
- Úgy fogom. -mondta, majd közelebb hajolt, hogy egy puszit adjon, de elhúzódtam.
- Ég veled Theo! -mondtam gombóccal a torkomban és kiszálltam a kocsiból.
Bacsaptam az ajtót, és figyeltem ahogy elhajt a fekete terepjáróval. Amikor teljesen eltűnt, megremegett a térdem. Majdnem összeestem, annyi szerencsém volt, hogy Noel pont hazaért és elkapott. Keserves zokogás tört fel belőlem. Noel nem kérdezett semmit, csak szorosan magához ölelt. Belefúrtam a fejem a bátyjám karjaiba és csak sírtam.
- Elment! -mondtam kiabálva.
- Cssss. Gyere menjunk be! Nincs semmi baj! -mondta Noel.
Képtelen volt megnyugtatni. Egész este sírtam. Még a szüleim érkezésére sem tudtam lenyugodni. Anyáék nem értettek semmit, amíg Noel e nem magyarázott nekik mindent. Felmentem a szobámba és sírva borultam az ágymba. Nem tudom mennyi idő telt el, de csipogott a telefonom. Megnéztem az időt (23.47) és az üzenetet.
"Theo üzenete: most érkeztem meg, minden okés."
Elolvastam az üzit majd válasz nélkül kikapcsoltam a telefonomat. Ismét rámtört a sírás. A szemeim teljesen bedagadtak. Alig kaptam levegőt. Hirtelen Noel nyitott be a szobámba. Odajött hozzám, mire szorosan hozzábújtam. Folyamatosan reszkettem a sírástól.
- Cara szeretnél ma nálam aludni? -kérdezte miközben a hajamat simogatta.
Bólintottam, majd mindketten felálltunk és átmentük a bátyjám szobájába. Befeküdtünk az ágyba, és mindkettőnket elnyomott az álom.