The Island /Jurassic Park ff./

Vissza a hajóra/1. rész

Brett Harvey fontos személy volt.

Legalábbis addig, amíg annak tartották.

Azonban el kellett fogadnia, hogy ezen a terepen nincs otthon, és ha megpróbálna előtérbe kerülni, hamarabb halna meg.

A hajó ott magasodott előttük, lágyan ringatózva a vízen. Kísértetiesen kihalt volt.

- Oké – köszörülte meg a torkát Becky, miközben orrától a fenekéig végigmérte a hajót – Tudjátok a tervet, igaz?

- Persze – bólintott komoran Clint.

Brett nem értette, hogy miért ilyen egymással a két barátja. Nem tudta, mi történt tegnap este pontosan, de elnézve az arcukat, valamit Malik némely, lappangva vetett megvető pillantását Clint felé, nem is akarta. Elég volt neki Drake-kel és Corinnal kínlódnia, akik vagy egymás gyepálták, vagy a saját problémáikat ecsetelték, természetesen Harveynak.

Kora hajnalban keltek fel. Vagyis a vadász kivert mindenkit az ágyból, és átbeszélték a tervet, amely szerint haladni fognak.

Az egész rendkívül egyszerűen hangzott. Bemennek, megszerzik, ami kell, aztán sértetlenül elhagyják a helyet. Csakhogy a kivitelezéssel voltak bökkenők. Kezdve a két méteres gyíkokkal, amelyek most, mintha a föld nyelt volna el.

- Akkor itt az ideje bemenni – sóhajtotta Jose Calder, miközben lánya elővette a vadászkését.

Brettnek fogalma sem volt róla, honnan szedhette, de nem is érdekelte, amíg nem felé irányítja.

Paul Malik megvárta, míg a gyerekek előtte felsorakoznak, majd megindulnak felfelé. Utána a kezébe vette puskáját, és biztosította a terepet maguk mögött.

- Az étkezde tele van hullákkal... – szólalt meg figyelmeztetően Rebecca – Legalábbis a legutóbb még tele volt. Szóval próbáljátok meg elkerülni. Váljunk szét, és szedjétek össze, ami kell. A rádiótok legyen bekapcsolva.

Brett bólintott, majd karon ragadva Corint lefordultak a legközelebbi elágazásnál. Egyenesen a szobájuk felé, ahol legelső éjszakájukat töltötték.

- Engem meg minek hozol? – ráncolta a szemöldökét a lány.

- Mert még a végén megint leállsz Becky vérét szívni, ahhoz pedig senkinek sincs türelme – vonta meg a vállát Harvey – És még csak az hiányzik, hogy Malik lepuffantson valakit.

- Rebeccánál nyugodtan meghúzhatná a ravaszt...

- Fletcher! – szólt rá erélyesen Brett, Corin azonban csak a vállát rángatta.

- Most mi van?

- Egyáltalán nem érdekel, mi bajod van Beckyvel, és ezt nem is itt kéne megbeszélni... Annyi biztos, hogy barátok vagyunk, és én nem ezen a szigeten akarok meghalni. Szóval legyél szíves türtőztetni magadon...

- Az nem olyan egyszerű Harvey – rázta meg a fejét a lány – Sose voltál még szerelmes, fogalmad sincs róla, mi játszódik le bennem...

- Ó igen? – torpant meg, felvont szemöldökkel Brett – Ha te ennyire tudod, milyen szerelmesnek lenni, miért nem tartod tiszteletben Clint döntését? Ha annyira szereted, megtanulod elfogadni...

Corin egy percig csendben maradt. Közben Brett ismét elindult.

Úgy tűnt, ezt a témát jegelték egy darabig.

Az ismerős emeletre érve Harvey lelkileg felkészült Kim holttestének látványára, amely nagy valószínűséggel már foszlásnak indult a párás hőségben.