Sosem volt jobb.

Terv

▪Figyelj, itt a kisbusz, az egész csapat belefér.. Húzzunk a faszba, legalább a nyár végéig.-mondta Dylan
▪Benne vagyok, szóljunk a többieknek! Aztán ha megvagyunk jöjjünk ide megbeszélni a részleteket.
Dylannel ketté szakadtunk, hogy megkeressük a többieket, én
Eliottnak és Lexinek szóltam, és indultunk is ki.
▪Na gyerekek-kezte Dylan- az a lényeg, hogy a fasz kivan, és Sophival arra gondoltunk, hogy kapnánk a lehetőségen, és a kisbusszal lelépnénk valahova, legalább a nyárra. Én valami tengerpartra gondoltam, szerintem senkinek nincs ellenvetése. A pénzt megoldom valahogy, az ne legyen probléma. Szóval ki van benne, hogy holnap hajnalban induljunk?-egyöntetűen igent válaszoltunk.-Jól van. Na meg arra gondoltam, hogy valami lófasz levelet mindenki írjon, hogy a zsarukat azért ne küldjék már ránk a szüleink.
Ez után még egy darabig ott nyüzsögtünk, és beszélgettünk, hogy milyen tökéletes lesz minden, majd lassan szétszéledtünk, a többiek visszamentek bulizni, én és Dylan újra ketten maradtunk.
▪Figyu, nem lehetne, hogy hazadobj, összepakoljak, és itt aludjak? Nem akarom ezt az estét otthon tölteni.
▪Persze Sophi, egy szólok inkább öcsémnek, ő nem ivott, de megyek én is.
◾ Köszönöm.-és magához húzott.
Hirtelen nagyon gyorsan kezdett dobogni a szívem, mindig ez van amikor Dylan hozzám ér..igen, mióta ismerem belé vagyok zúgva, de ez mellékes. Ameddig vissza nem ért néztem az csillagos eget, háttérben a bömbölő zenével, és próbáltam elképzelni a ránk váró kalandokat.
Nagyon jó érzés volt.
◾

Na megjöttünk, pattanj be.-szólt Dylan
Az úton csak bámultam ki a kocsiból, csendben voltunk.
◾Baj van?-kérdezte Dylan.-Olyan csendes vagy.
◾Nincs, csak kicsit félek.-mosolyodtam el halványan
◾Nyugi, én végig itt leszek-karolt át a hátsó ülésen, én pedig ráhajtottam a fejem, így utaztunk tovább még egy jó darabig.
◾Na megjöttünk.-szólt Dylan öccse
◾Bemenjek veled?-nézett rám aggódva
Megráztam a fejem és csendben beosontam a házba. A szobába érve elővettem egy tollat és egy papírt, és írtam egy kis levelet anyának, hogy ne aggódjon, nyugodtan hívhat, de egy kis szabadságra és nyugira van szükségem. Elővettem egy bőröndöt, és telepakoltam ruhákkal és fontosabb dolgokkal, na meg persze elraktam a félretett pénzem. A levelet a nappali asztalra tettem, hogy anya reggel megtalálja. A bejárati ajtót óvatosan becsuktam magam után. Dylan a kocsi előtt várt, hogy berakja a cuccom a csomagtartóba. Majd beszálltunk a kocsiba.
◾Na megvagy?
◾Persze-néztem rá mosolyogva, erre ő újra átkarolt, és így mentünk hozzájuk.
Amikor odaértünk behozta a csomagom, és a szobájába vitte. Addigra az emberek is szép lassan hazaszállingóztak, a villa pedig romokban állt. Meglátva Dylan ágyát, inkább nem szóltam neki, hogy milyen akciót láttam ott az este folyamán.
◾Szeretnél velem aludni?-kérdezte.
◾Tessék?-néztem rá meglepődve, a szívem pedig majdnem kiugrott a helyéről.
◾N-nem muszáj, ha nem szeretnél. Csak gondoltam felajánlom, így, hogy nem érzed jól magad.
◾Jaaa..-pirultam el- de, persze, most tényleg jól esne, ha lenne mellettem valaki.
◾Jól van, akkor nem sokára jövök, csak elmegyek zuhanyozni. Te használhatod az enyémet, én majd lemegyek.
◾Rendben. Akkor majd izé, utána.-próbáltam nem sikítozni az örömtől, majd kiment a szobából.
Én is elmentem gyorsan letusolni, vittem magammal a pizsim, törölközőt, és fogkefémet.
Pár perc múlva én már az ágyon ültem, amikor Dylan visszaért. Azt hittem elájulok, amikor bejött… egy alsóban, a kicseszett kockás hasával.. Félrekaptam a fejem és inkább a földet bámultam.
◾Na jöttem csicsizni.-vigyorgott-Csak nem zavarba jöttél?-röhögte el magát.
◾Ééééén? Neeem…
Erre csak lefeküdt az ágyba, és magára húzott.
◾Na nyugi, inkább aludj.- nyomott egy puszit a homlokomra-reggel korán indulunk. Vagyis kb. 2 óra múlva, de nem baj.- nevette el magát újra, és már be is hunyta a szemét.