Special Policewoman ×Befejezett×

✪26.fejezet✪

Idegesen fogtam a fegyverem, szememmel bátyám tekintetét kerestem. Láttam a bűnbánó tekintet átsuhani az arcán, nem akart senkire ránézni. Fejével egynenes előre szegezve, kísértük a cella felé. Hajamba túrtam, én fogtam a karját. Úgy sétált melletem csendesen, ideges volt. 

-Sajnálom!-suttogta alig hallhatóan. -Meggondolatlan voltam, nem akart így rád támadni. Tudom megérdemlem hogy életem hátra lévő részét is itt töltsem le. De...Emma!

Ránéztem, a szürke szeme könnyekkel volt tele. Számat össze szorítottam, beütve a kódot kísértem be. Mögöttem közvetlenül Dom jött, két bűnöző . Velem. Huh, azt hittem elájulok.

-Itt a kurva! Ribanc! Gyere rám! Haha! -kiabáltak utánam.

-Kuss legyen most! -ordítottam el magam. Egyből csönd lett. Megdermedve álltak melltettem, becsuktam rájuk a cellaajtót, végig mentem a folyosón. Egyik fickó, megfogta a fenekem. Dühbe gurultam. Szerintem nyugatatót kéne szednem. Pólójának a nyak részélnél megfogtam és magamhoz húztam.

-Hozzám érsz még egyszer itt döglesz meg! -üvöltöttem az arcába. Megszeppenve nézett rám.

-B-b-bocsánat Emma Hadnagy! 

-Én is így gondoltam! -löktem el, a cellatársa "Ököl" kapta el. Feltrappoltam a lépcsőn, egyenes becsaptam az acél ajtót. Az őr rögtön felkelt.

-Hadnagy! -állt fel, tisztelget.

-Nobert! -biccentettem felé, kezemmel intettem hogy nem kell a tisztelet. 

-Sajnálom! Csak...-vágtam a szavába.

-Kérem, ne magyarázkodjon! Tudom, hogy fáradt. Kevés az emberünk! Nem kell, aggódnia, aludjon nyugodtan, de ne felejtse el hogy ön egy őr! - mosolyogtam rá, kedvesen. Elindultam vissza, az irodába. Ezúttal be vettem egy nyugtatót a biztonság kedvért.

Dominic Torreto

Éjfél körül lehetett már az idő. Emma jött ment, olykor olykor bele rúgott a rácsokba. Ezzel jelezve hogy csönd legyen. Szeme alatt karikák húzódtak  miattam. 

-Aludtál egyáltalán? -kérdezte tőle Kíra, azt hiszem így hivják. 

-Alvás? Az egy pokémon? -harsogott a nevetése.

-Igen Hadnagy! Az! -mondta halkan.

Alex, sóhajtva ült fel. Karján tisztán látszott az egyik tetoválása. 

-Miért jöttem vissza? -mormolta az orra alatt.-Az jó kérdés! Lehet elvoltál volna valahol a pokol mélyén! -felkaptam a fejem. Emma arca jelent meg a halvány, pislákoló lámpa alatt. 

-Emma? -kapta fel a fejét a bátyja.

-Nem, anyám. Szerinted ki lennék? -nézett rám, majd elmosolyodott. -Ez a tied Dom! -nyújtott át egy vaskos borítékot. Kezem remegett, könnyezve olvastam le a nevet; Mia és Letty. 

Dom! Rohadtul hiányzol! Emma kifog onnan szedni. Megígérte, nekünk. Itt van egy kis pénz, hátha tudsz venni kaját. Nem tudlak  meglátogatni, sajnálom! Szeretlek; Mia. 

Kezembe temettem az arcom, halkan sírtam. Én idióta, bedőltem annak hogy Mia átállt, Brian oldalára. Ezért tettem azt amit. Én öltem meg majdnem az összes rendőrt. Emma is majdnem hogy meghalt. Miattam áldozza fel az életét. Az utcán vannak a mai nap, azok akik helyettem kéne ülni vagy 2 évet, helyettük én rohadok itt. 

-Em! - néztem rá, fegyver volt a kezében. Ujjai között forgatta. Pislogva nézett rám. -Van egy tollad?- némán átdugta a rácson keresztül. Egy papír lapra gyorsan kapartam a szavakat.

Alexa, itt van LA-ben, Brian-nel együtt. Drogoznak, versenyeznek. Alexa és Brian,a megbízója Roland M...

Átadtam neki, elolvasta. Megdöbbenve rakta el a zsebébe, megfordult válla felett szólt nekem. 

-Holnap megbeszéljük! -mondta nekem, nagy léptekkel csapta be az ajtót.

2018.07.10.