Seggre pacsi

– Azé a duplaoldal, aki megnyeri a játékot! – jelenti be műsorvezető a feltételt, mire a négy banda minden tagja hangos tapsban tör ki és sok sikert kívánnak egymásnak, majd sorba állnak, és megszólal a zene. Énekesek legelöl, mögöttük a gitárosok, basszerosok, majd a dobosok.
– Nem lenne gyorsabb, ha nem egy, hanem több ember esne ki? Tizenkilenc körbe belehalunk – nyög fel valaki a Diaura környékén. A műsorvezető bólint, így már csak tizenhét szék van a kör közepén. A zene megszólal, és a tagok elindulnak. yo-ka, Chizuru, Aki, Kyouki; Kei, Taku, Kuruto, Roku; Yutori, Nao, Haru; Shoya, Minpha, Shohei, Hisame; Tatsuya, Atsuki, Tamon, Yuugo. Tizenkilenc ember, mire a zene megáll, kettő kiesik.
Mindenki székhez ugrik. Az első kiszorított Minpha, aki csak vállat vonva vonul félre, míg a második tovább sétál, átesve az előtte már ülő Chizuru lábán, így pontosan yo-ka ölébe pottyan. A szőke énekes vigyorogva fogja meg barátját, hogy a földre ne essen, bár felkelni se tudjon. Aki feleslegesen próbálkozik, panaszosan rogy vissza a Diaura énekesének ölébe.
– Következő forduló! – yo-ka a kezét, amivel eddig Akit fogta, az énekes bőrnadrágba bújtatott hátsójára csúsztatja, ujjaival dobolni kezd rajtuk, majd aprót szorít, mire Aki megugrik, és gyorsan felkel. Elindul Minpha felé, a vesztesek sarkába, amit csak most nevezett el így. Egy pillanatra megáll, ahogy egy jól irányzott kéz csattan a hátsó felén, ő pedig majdnem sikkant, ahogy félreugrik, és yo-ka telifogsoros mosolyával találja szembe magát. Aki szúrós szemekkel néz rá vissza, majd lehuppan a Pentagon basszerosa mellé.
A körök mennek, míg már csak Yutori, Shoya és yo-ka keringenek, de már csak egy szék körül. A zene végtelenül sokáig szól, először a műsorvezető csak lehalkítja, mire mind a hárman megugranak, de a zene szól, és Yutori reagál elsőnek, amikor a zene teljesen elhal. A banda másik négy tagja egyből felugrik, és hangosan gratulálnak a gitárosuk győzelmének, míg a Diaura két tagja csak mosolyogva összenéznek, és vállat vonnak.
Chizuru ugrik először Yutori nyakába, a duplaoldal mellé még egy puszit is kap az énekestől, majd a banda másik három tagja is a nyakukba szakad.
– Támadás! – ordítja el magát Tamon, mire az Arlequin, a Diaura és a Grieva is lerohanja az összeborult Pentagont. Már senkit nem érdekel, hogy ki nyert vagy vesztett, hisz mind barátok, és nekik csak ez számít.
– Bárki is fogja a seggem, halál fia – motyog maga elé Aki, mire egy kuncogás üti meg a fülét jobbról. A szemét forgatja, ahogy yo-kára téved pillantása, majd valahogy kikecmereg a nagy tömegből, és lassan mindenki elindul az öltözője felé. yo-ka továbbra is Aki mellett sétál a folyosón, az alacsonyabbik elgondolkodva néz rá.
– Mit taperolsz perverz? – Próbált csúnyán nézni, de végül egy halovány mosoly bújt meg ajkain, ahogy yo-kának is.
– Hmmm... Egy ilyen hátsónak tudod, nehezen lehet ellenállni. – Aki elkerekedett szemekkel pillant a barátjára, mire amaz vigyorogva löki meg a csípőjével. Aki visszatér a sokkból, és gyors ütésekkel kezdi el csapkodni a barátja vállát.
– Te barom! – És ekkor mindkettejükből kitör a nevetés.

【alternative ending rinachannak】

yo-ka nevetve tűri az ütlegelést, majd egy gyors mozdulattal az alacsonyabbik énekest a falnak szorítja, csípőjével falnak szegezi, míg kezeit csapdában tartja a feje mellett.
– Tudnék mit kezdeni azzal a hátsóval. – Aki megborzong, ahogy az énekes ajka a nyakához ér, és a szorítás a kezén azonnal eltűnik, ahogy yo-ka is, ő pedig majdnem a földre esik. yo-ka tovább sétál, ám menet közben még hátrafordul Aki felé. – Tudod a számom – kacsint, majd megfordul, és eltűnik egy ajtó mögött.