Örökkön örökké

24.

- Most mi legyen? - sziszegte nekünk Lydia, de feleslegesen, mindenki hallotta, ha én is. Scott arca megrándult, amikor rám nézett.

- Gyertek fel egy kicsit - szólt le Deucalion. - Ezeket nyugodtan magukra hagyhatjuk, nem fognak kijutni, pláne a másik ajtón nem, ha azt akarják, hogy életben maradjanak - nevetett fel. Az alfák, vonakodva bár, de mind otthagytak minket.

- Most mi legyen? - lépett mellém Scott.

- Máshogy nem jutunk ki... - kezdtem.

- Így se fogunk. A te életedet viszont megmentheti - mondta Malia.

- Nem hagyom, hogy emiatt elveszítsd az Igaz Alfa dolgot - néztem Scott szemébe.

- Nem veszítem el attól, ha megharaplak - ráncolta a homlokát.

- Igen, de khm... Lydia elég jól kifejtette, hogy itt valaki ma meghal - mondtam, a helyzet kínosságától mát majdnem nevetnem kellett.

- Azt gondolod, hogy nem élnél túl egy harapást? Miért ne élnéd?- kérdezte Scott.

- Scott, én nem akarok olyan lenni - mutattam a pince teteje felé, az alfákra utalva. - Nem akarok minden teliholdkor másokat veszélyeztetni - mondtam. Malia elfordult, ekkor villant be, hogy ő a családját vesztette el egy telihold miatt. Scott követte a pillantásom.

- De nem mindenkire van ilyen hatással - mondta Scott.

- Scottra például nem - motyogta Malia, már-már gúnyosan.

- Ne tudd meg, hányszor akart kinyírni teliholdkor - csattantam fel. - Bocs, csak feszült vagyok. Mi ez a dolog Lucával is? Azuki?!

- Ezt majd később - hunyta le a szemét Scott.

- Tényleg nem lehet kijutni - csapott a falra Patrick dühösen. Egészen idáig Liammel valamk kijárat után kutattak, nem sok sikerrel.

- Pedig ez a bűz már orrfacsaró - fintorgott Malia. - Most komolyan, nem lett volna egyszerűbb eltemetni a hugod?

Patrick csak egy sötét pillantásra méltatta, de a sebezhetőség meglászott rajta; szemeiből sütött a düh és a szomorúság egyszerre.

- Na, akkor... - lépkedett le a lépcsőn Deucalion. - Hol hagytuk abba? - csapta össze a tenyereit vidáman.

- Mit csináltatok fent? - kérdezte Malia.

- Semmi közöd hozzá - vágta rá. Egyszer csak egy lány hatalmasat sikított.

- Laura... - kapta fel a fejét Liam. Deucalion gúnyosan elmosolyodott. Liam neki akart ugrani, de Scott visszatartotta. - Mit csináltok vele?! Engedjétek el! - vicsorgott villogó sárga szemekkel.

- Nyugalom. Várunk még valakire - intette le Liamet. - Az Azukik sosem hagyják cserben azokat, akik közel állnak hozzájuk.