Cara Stone élete

4. Évad 9. Rész

-Nem vagyok a barátnőd! És soha soha soha nem is leszek! -mondtam hevesen. - Persze, tudom. -mondta egy idegesítően nagyképű mosoly kíséretében.
- Amúgy meg tessék! Itt a reggelid! -dobtam Theohoz egy sima zsömlét, majd felpattantam és a kávémat a hajára borítottam, mire elképedve nézett rám.
Vigyorogva elkezdtem hátrálni, mert láttam, hogy Theo beidegesedett.
Lassan megindult felém, ami valljuk be elég ijesztő volt. Amikor már nem tudtam tovább menni, mert nekiütköztem a hűtőnek, Theo mellém lépett, majd karjait a hűtőnek támasztotta, hogy ne bírjak menekülni.
- Hm. Cara, Cara...Mit csináljak én most veled? -tette fel a költői kérdést, miközben kávécseppek folytak az arcán.
- Mondjuk engedj el? -dobtam be az ötletet.
- Hm. Inkább nem. Az egyik ajánlatom, hogy lenyalod rólam a kávét. -mondta vigyorogva.
- Biztos nem. Mi a másik? -kérdeztem szemforgatva.
- Ez. -mondta, majd felkapott a vállára és a nappaliba cipelt, ahol ledobott az ágyra, és csikizni kezdett.
- Theo elég! Kérlek! -mondtam nevetve, de nem hagyta abba.
A csendes házat teljesen betöltötték a sikolyaim és a nevetésem.
- Kérlek! Elég! -könyörögtem nevetve. -Be fogok pisilni. -mondtam.
- Oké abbahagytam. Azt nem akarom látni. -mondta majd elengedett.
- Gyerekek mit csináltok itt ilyen korán? -lépkedett le apu a lépcsőn köntösben. - És neked fiam, miért van lelapulva a hajad? Ez nem megszokott tőled. -pillantott Theora.
- Á semmiség. -legyintett Theo, majd rám pillantott.
- Na és Cara te is mész edzeni? -kérdezte apu.
- Igen. -válaszolt helyettem Theo.
- Mi? Nem! Nekem nincs kedvem. -mondtam.
- Cara ne legyél lusta! -mondta apu.
- Argh. -mondtam, majd elindultam a lépcsőn felfelé, hogy összekészüljek, és mehessek az edzőterembe Theoval.