A banda

46.rész

Sziasztok meghoztam az új rész! Már régebben kellet volna ezt megkérdeznem, de jobb később mint soha. Na szóval, megkérlek titeket ha valamiféle tanácsotok,véleményetek van a történettel kapcsolatban írjátok meg nekem. Kíváncsi vagyok hogy ti mit gondoltok a sztoriról és hogy ti mire számítotok. Ha írtok akkor privátban is írhattok de kommentben is, ti hogy szeretnétek.Várom őket és előre is köszönöm akik írnak majd.Na de nem húzom a szót!Remélem tetszeni fog a rész :)   

----------------------------------------------------------------------------------------------------

Legszívesebben odarohannék Suhohoz, de nagy hülyeség lenne. Tisztességes távolságra megálltam , a fagyizó takarásában és mozdulatlanul hallgattam őket.

-Pontosan miért is akart velem találkozni?-Suho szokásos kedves hangon beszélt de aki ismeri, tudja hogy sejt valamit.

-Én csak.....sajnálom.-ahogy ezt Ms.Byun kimondta, kiléptem a ház takarásából és fegyveremet feltartva néztem szembe a megszeppent nővel és Suhoval.

-Chanyeol te meg mi...- összerezzentem a hirtelen jött dörrenéstől , de ez egy pillanatig tartott aztán rohanni kezdtem Suho és Ms.Byun felé, aki felsikított a további lövéseket halva.

-Az épület mögé,gyorsan!-hátul maradtam és pár lövést leadva fedeztem őket amíg beérnek a ház mögé. Elhalkult minden, mi Suhoval gyanakodva figyeltünk míg a köztünk lévő nő kezeivel letapasztotta száját, hogy tompítson hangos lihegésén. Balra kaptuk a fejünket ahogy egy halk reccsenést hallottunk. Megráztam fejemet ahogy megpillantottam Krist, értette így intett a többieknek akik a bokrok takarásában maradtak.

-Park Chanyeol gyere elő! - meglepődve néztünk össze Suhoval aki csak bólintott.Nagy levegőt vettem majd felálltam, és a félelem legkisebb  jelét sem mutatva, sétáltam ki az épület takarásából. Előttem egy feketében lévő alak volt, maszk takarta el az arcát így csak két veszélyesen csillogó szemeit láttam. Intett hogy menjek közelebb hozzá, engedelmeskedtem. 4 méternyire megálltam előtte, a biztonságos távolságot megtartom.Lassan nyúlt belső zseb felé amit egyből kiszúrt a szemem így én is fegyveremhez nyúltam. Feszülten vártam a pillanatot amikor elkel sütnöm fegyveremet ,de ahogy megpillantottam a fehér borítékot, bizonytalanul ugyan de elengedtem a fegyvert és kezemet maga mellé engedtem . Átvéve tőle a borítékot hagytam hogy lassan hátráljon el tőlem. Késztetést éreztem ez iránt hogy lelőjem, de biztos vagyok benne hogy még mindig figyelnek vagy 4-en és hogy egy rossz mozdulat és habozás nélkül lelőnek.

-Nem megyünk utánuk?- törte meg a csendet Tao.-Elkaphatnánk.

-Már rég messze járnak.-karolta át Kris.-Meg ne csináljunk feleslegesen jelentetett.

-Mi van a borítékban?- csak sokat sejtően  ránéztem Sehunra.Már belepillantottam és láttam hogy fényképek vannak benne, bármi is legyen az ,biztos hogy nem szép látvány. Miután beültek a kocsiba én pedig a motoromhoz mentem kinyitottam a borítékot.  Ahogy a képeket néztem szemeimbe könnyek szöktek, néztem a következőt és a következőt de csak egyre rosszabb és rosszabbak következtek. Ahogy az utolsó képet néztem valamin megakadt a szemem,pontosabban valakin. Baekhyun mellet még ült valaki, és az nem más mis.-Yixing.-borítékba visszatettem a képeket és gyorsan a bázisra mentem.Legalább együtt vannak.

Az irodába érve Suho asztalára dobtam a borítékot ,amit egyből ki is nyitott. Elborzadva nézte a képeket amiken az én drága Baekhyunom van , és ahogy az utolsóhoz ért szája elé emelte a kezét.-Hisz ez.-én csak bólintottam és ahogy könnyes szemeivel szembetaláltam magam csak halványan elmosolyodtam. A többiek nem értették hogy mi is történik most így Suho feléjük nyújtotta a képet. 

-Hál istennek, élnek.-Tao az ég felé emelte az arcát és egy megnyugvó sóhaj hagyta el testét.

-De meddig? Nem bízhatjuk el magunkat.- a mindig higgadt és előregondolkodó D.O most is hozta a formáját .

-Ezt küldjétek el I.M-éknek.-Kai már ugrott is és a képet felkapva már el is hagyta a termet.

-Most már tudjuk hogy egy helyen vannak, de miért adták ezt oda nekünk olyan egyszerűen?-támaszkodott meg a térdein Sehun.

-Ez biztos egy csapda. Azt szeretnék ha egyből eszeveszetten a bázisukhoz rohannánk.-ahogy a fiúkat hallgattam csak jártak az agykerekeim körbe-körbe. Nem tudtam rájönni miért is akarták azt hogy mi ezt megtudjuk.Az asztalhoz menve felkaptam a képeket és alaposan átvizsgáltam őket.Ahogy járt a szemem jelet keresve a képeken,megpillantottam valamit.

-Ezeket elviszem,meg kel néznem valamit.-csak bólintott Suho , jóváhagyva a dolgot és tovább beszélt a többieket de aztán hirtelen kinyílt az ajtó. Ms.Byun rontott be lihegve.

-Chanyeol.-ijedten sietett hozzám és vállaimra tette a kezét.-Kérlek menj el a lányokért,kérlek mentsd meg őket.

-M-mi? Mi történt mi a baj?- állt fel Suho.

-Chanyeol emlékszel amit mondtam? Ha valaki megtudja a leveleket, és ha én ide kerülök akkor a lányokat....istenem.-elcsuklott a hangja és ahogy tudatosult bennem a dolog,fal fehérré váltam.

-Megölik őket.