Vampírnaplók - Egy Más Világ

13. rész

Nem tudom mit kéne tennem. Kai egy önálló személyiség. Nem zárhatom be sehova. De ki sem engedhetem, mivel meg több embert fog megölni. Nem aludtam semmit. Egész éjjel a kanapén ültem és vártam, hogy Kai mikor akarja elhagyni a házat.
Reggel 8 körül lépteket hallottam az emeleten. Tovább ültem a sötét nappaliban. Épp lefelé jön a lépcsőn. Elindult az ajtó felé.
- Hová mész? - kérdeztem.
- Neked is reggelt, Milla. Hogy aludtál? - kérdezte és közelebb jött.
- Vicces vagy. De nem válaszoltál a kérdésemre.
- Köszi én egész jól aludtam. És titok. Tudod magán ügy.
- Ahha. Figyelj. Nem. Nem tartom jó ötletnek, hogy boszorkányokat ölj, azért is nagyon fogok kapni, hogy kiengedtelek, főleg ha még igazuk is lesz?
- Ugyan. Nem fog senki se bántani. Nyugi. És mégis miben lenne igazuk?
- Tudom , hogy nem fog , és hogy egy pszichopata gyilkos vagy és minden szemrebbenés nélkül képes vagy több száz embert megölni, főleg úgy, hogy semmit sem ártottak neked.
- Aucs. Ez fájt - tette a szívére a kezét. - csak pár embert öltem nem több százat.
- De vicces kedvedben vagy ma. Kiszűrted a lényeget. De gondoltam szólók, hogy te egyedül vagy. És ha rajongnék hogy te gyikolászol egy egész város lesz ellened. Szedtem az meg neked is sok lenne egy kicsit. Vámpírok, farkasok, boszorkányok, emberek..... Mindenki.
- Igen megható szent beszéd volt, de mennem kell. Fontos dolgom van . - hátat fordított és elment.
Leültem a kanapéra és duzzogtam magamnak egy kicsit. Nem tudom kire haragudtam jobban, magamra, hogy tényleg elszabadítottam magát a sátánt és hogy elhittem, hogy megváltozhat vagy rá, hogy ennyire nem érdekli, hogy hány embert öl meg és az sem, hog, megölhetik. Annyira el van szállva magától.
- TE NORMÁLIS VAGY? - rontott be Damon, mögötte Bonnival.
- SZERINTEM NEM DE ORVOS MÉG NEM LÁTOTT. - ordibáltam vissza.
- Te komolyan kiengedted? - kérdezte Bonnie.
- Bocs. De hogy ti most itt legyetek, neki is itt kell lennie.
- Nem, ahhoz kellett, hogy te itt legyél. - fogta rá Damon.
- Nem, simán eljöhettem volna. - próbálkoztam. Nem teljesen igaz.
- AKKOR MI A FRANCÉRT ENGEDTED KI? - akadt ki teljesen Damon.
- Mert megígértem. De ti is ott voltatok.
- De nem gondoltam, hogy ennyire hülye vagy.
- Köszi, ott az ajtó használd légyszi. - mutattam az ajtó felé.
Semmi kedvem nem volt hozzá, veszekedni meg főleg. Fáradt és nyűgös vagyok.
- Nyugodjatok meg. - szólalt meg Bonnie.
- Nyugodt vagyok. - válaszoltam. - csak semmi kedvem ezt hallgatni.
- AKKOR NEM KELELTT VOLNA AZT CSINÁLNOD!!!!! - ordibált tovább Damon.
Felpattantam a kanapéról és közelebb leptem hozzá. Alig fel méterre áltam tőle.
- AZT HISZED NEM TUDOM.? DE KEPETELD EL TUDOM. NEM KELETT  OLA KIENGEDNEM. IGAZAD VAN. MOST JOBB? - akadtam mostmar én is ki.
Néma csönd lett. Senki nem szólalt meg.
- Mit csináljunk? - törtem meg a csendet.
- Meg kell állítani az ámokfutását. - vetette fel Bonnie.
- Na ne Tényleg? Eszembe se jutott.  - gúnyolódott Damon.
- Befejeznéd? Igazan vissza vehetnél egy kicsit magadból. És nem mintha te mondtál volna valamit. 
- Valami más ötlet? - kérdezte Bonnie.
- Nekem van. - mondtam hatalmas vigyorral.
- Ez is akkora siker lesz mint a legutóbbi? - bunkozott tovább Damon.
Közelebb leptem hozzá.
- Ide figyelj hercegnő.... ne hisztizz. Valószínű, hogy nélkülem nem tudnátok megállítani. Szóval vagy fejezd be azt a stílust, vagy menj innen!!! Most!
Damon csak csöndben állt. Gondolom mégis maradna.
- Es mi a terv? - kérdezte Bonnie.
- Kai boszorkányokat öl, úgy lesz ereje. Már akinek ez nem egyértelmű. - néztem rájuk. Nem lepődtek meg, szóval tudták - Na szóval, Bonnie te is boszorkány vagy, szóval előbb utóbb téged is meg akarna ölni. Szóval mi lenne ha ezt egy kicsit előrébb hoznánk.
- Szóval ölessük meg Bonniet? Ez a nagy terv? - szólalt meg Damon.
- Nem . Természetesen nem. A terv az hogy egy adott helyre csaljuk és amíg én lefoglalom Bonnie visszaküldi a saját világába. - el sem hiszem, hogy ezt mondtam. De ez tűnik a legkritikusabb ötletnek ebben a helyzetben. Ott nem tud bántani senkit. És végülis ha akarom láthatom.
- És mégis hogyan vegyük rá, hogy ott legyen ahol mi szeretnénk? - kötözködött Damon.
- Ez is bízd rám.
- Bonnie? Vissza tudod küldeni? - fordultam felé.
- Igen.
- Oke. Holnap éjfélkor találkozunk a Grill helyén. Legyetek ott. Felkészülve.
Vissza ültem a kanapéra és bekapcsoltam a tvt area célozva, hogy mostmár magamra hagyhatnának.
Értve a célzásomat, fogták magukat és elhagyták a házat.  Lapozgattam a csatodnak között, de sehol nem ment semmi érdekes. Mindenhol valami gagyi ment vagy már 1000x láttam. Ledőltem egy kicsit, majd pihentettem a szemem.
Idő közben kicsit bealudhattam,  mivel arra keltem, hogy becsapódodtt az ajtó. Felültem a kanapén,  hogyegnezzem ki az. Mondjuk sok ember nem kar erre ilyenkor. Ilyenkor. Lassan éjfél van.
Kai mélázott a kanapén ülve és odajött hozzám.
- Te miért ott alszol? Nem elég kényelmes az ágyad ?
- De csak bealudtam. - próbáltam kedves lenni.
- Elintézted a ,,fontos" dolgaid? - próbáltam hangsúlyozni a fontos szót.
- Ami azt illeti, nem egészen. Szóval holnap is folytatom. - sétáltunk fel a lépcsőn.
- És körülbelül mikor végzek ezekkel a dolgokkal? - próbáltam nem túl feltűnően a tudtára adni, hogy holnap jó lenne ha lenne ideje rám.... khm hogy vissza tudjuk küldeni.
- Miért Milla? Mit szeretnél? - nézet rám gyanakvóan.
Tényleg nem gyakori, hogy szánt szándékkal kettesben töltsék vele időt,  de remélem ennyire nem vagyok átlátszó.
- Tudod, csak gondoltam annak örömére, hogy szabás vagy, én meg ráérek együtt lóghatnánk. - erre megállt.
- Milla! - nézett rám pimasz mosollyal. - te most randira hívsz engem?
- Ugyan. Csak azt mondtam, hogy ha van kedved, akkor esetleg eltölthetnél velem egy kis időt.  És megismerhetnéd a felnőtt énemet. Hátha nem fogod azt hinni, hogy még ugyanaz a kislány vagyok.
- Hidd el, látom hogy nem vagy már kislány - nevette el magát.
- Tudod mit, egy bunkó vagy. Hagyjuk inkább. - mondtam és elindultam a szobám felé,  mikor Kai megfogta a kezem és vissza tartott. Közelebb húzott magához, csak hogy a szemembe tudjon nézni.
- Szívesen eltöltenék veled kettesben egy kis időt. Mire gondoltál?
- Egy kis holdfényes séta? Közben beszélgetünk.
- Még hogy bem randi - nevetett. - egy borzalmas nyálas filmben is megtalálható ez a jelenet.
- Miért? Netán nem a ,,fontos" dolgaidat intézed napközben?
- Annyira nem fontos mint te.  - mondta melyen a szemembe nézve.
- Béna. Ez tuti egy filmből szedted.
- Ez fájt. 
- Akkor benne vagy? Holnap este? - néztem rá hatalmas szemekkel, remélve,  hogy belemegy.
- Lehet neked nemet mondani?
- Remélem, hogy nem. - rebegtettem a pilláim.
- Oke. Akkor holnap éjfélkor a Grillnél legyél ott.
Kiszedtem a kezem az övéből és bementem a szobámba. Rosszul esett, hogy átverem,  de nem tehetek mást. Ugye?