A stréber titkai

16. Time jumping

FIGYELEM! Új a leírás! Sokat gondolkodtam, hogy, hogy is folytassam. De végül össze állt a fejemben, és az nem egyezik a leírással. Remélem így is tetszeni fog. :) (Már ha nem öltök meg majd)

~Norinaa

Azt sem tudtam fiú vagyok-e vagy lány. Csak azt tettem amit a szívem diktált.Le térdeltem hozzá majd megcsókoltam. Kicsit meglepődött de viszonozta enyhe nyálas tettünket. Mikor levegő hiány miatt beszélni kezdtem.

-Te barom!-ütöttem vállon, nevetve, mire ő is felnevetett.- El kellett volna mondanod! És nem most ilyen kurva nyálasan!-töröltem le egy könnycseppet. Csak mosolyogva nézett, majd egy homlokpuszit adott. Ez többet mondott, minden szónál. Nem sokáig maradtunk ott. Cameron haza kísért, majd egy arcpuszi után, megfordult és egyre távolodott. Nem hagyhattam hogy csak úgy elmenjen.-Cameron!-kiáltottam utána, mire megfordult. Nem érdekelt most a fájó lábam, csak futottam ahogy bírtam. Mikor oda értem felugrottam rá, ő pedig reflexből elkapott. Ajkaimat az ő mézédes ajkaira nyomtam. Mint ha csak egy kirakó összeillő darabjai lennénk, úgy fonódtunk egymásba. Nyelveink táncot jártak. Viszont mindenkinek szüksége van oxigénre, ezért elváltunk egymástól.-Én is szeretlek.-nézek a szemébe, mire elmosolyodik,és megpörget a levegőbe.

-El se tudnád képzelni, mióta várok erre.-puszilta meg a homlokom.-Viszont bármennyire is maradnék itt, de mennem kell.-néz rám szomorúan.

-Holnap tali.-adok a szájára puszit, majd mind a ketten hátat fordítva távolodunk egymástól.

Belépve a házba nekidőlök az ajtónak, majd a benntartott levegőt, lassan kiengedtem. Mosolyogva a szobámba, majd vágtam le magam az ágyra. Csak mosolyogtam. Semmi márt nem tettem. Boldog voltam. De nem értettem. Mikor szerettem bele Cameronba? Talán a kórházi esetnél. De lehet hogy mikor őszintén rám mosolygott először. De ez sem kizárt, hogy a vallomás alatt. De ez mindegy is. A pillangót a gyomromban, akik már nagyon régen takarékra tették magukat, most itt vannak. 

------ Big Jumping------

8 hónap telt el. Azóta szinte sok minden változott. Kezdeném magammal és Cameronnal. Igen össze jöttünk. Imádjuk egymást és minden happy. Nem mondom hogy nem voltak kisebb-nagyobb veszekedések, de amúgy minden jól megy. Apám és Joe imádja. Matteovel legjobb haverok lettek. (Persze Brett még mindig előrébb van) Matteo pedig elfoglalta a vendég szobát. Ugyanis a szülei kijelentették, hogy Európába költöznek. Viszont én és apu, meg győztük őket, hogy Matteo had maradjon és hogy lakhat nálunk. Így történt, hogy övé lett a vendég szoba. Ja és Joe is haza költözött, a nyárra, na meg mivel elvégezte az egyetemet. Azóta is henceg a diplomájával. Én meg azzal, hogy végzős lettem. Amúgy 6 hónapig jártam pszichológushoz és jól is tettem. Már nyugodt szívvel ülök motorra, és azóta 2 versenyt nyertem meg. Az a verseny, amin megsérültem, kihirdette, hogy döntetlen lett. Én ennek is nagyon örültem, főleg hogy barátok lettünk Ty-al. A bunkó és torz külső mögött egy aranyos kedves és vicces srác bújik. Csak az jó mélyen. És! Meg lett a jogsim. Még Júliusban és utána a spórolt pénzemből, na meg apu picit besegített, vettem egy autót. És még egy jó hír! Apu randizik. Először nagyon haragudtam, de mikor elmondta, hogy anyut soha nem felejti el, és mindig is szeretni fogja, akkor megbékéltem vele. Csak furcsa és nehéz feldolgozni, hogy ilyen gyorsan túllépett, és már randizgat. Viszont aranyos nő, szóval megengedem, hogy az életünk része legyen, amíg apa úgy gondolja.

Viszont ne hidd, hogy az életem csillámcápák és szivárványt szaró mongúz. Mert nem. 2 hete Cameron nagyon távolság tartó. Alig beszélünk és minden találkozót le mond. Félek, hogy valami baja van-e, vagy hogy valami rosszat csinál.

 A másik pedig Luna. Elköltözött a nővéréhez, mivel a szülei elváltak, és a bíróságon nem tudott választani. Egyik sem volt jobb. Maradhatott volna itt, az apjával. Viszont nem volt szüksége arra, hogy azt nézze hogy mennyit iszik és hogy féljen, mikor veri meg. Az anya, pedig Mexicoba költözött. A nővérénél, legalább biztonságban van, és csak 2 település választ el minket. Persze Berettel mindig együtt szenvedünk és mindig együtt megyünk hozzá. Az már más, hogy vagy külön, vagy szintén együtt jövünk haza.

Most pedig a szobámban ülök, és nézem a plafont. Cameron 2 hete alig beszél velem. Luna már rég nem lakik itt. Brett a húga születésnapján van. Apu Valentinával aki már a barátnője. Joe pedig valahol a haverjaival. A motorjaim éves ellenőrzésen vannak. Ilyen kor még is mit csináljak? Ránéztem  a könyves polcomra és rájöttem, hogy már nagyon régen olvastam. Úgyhogy levettem, egy olvasatlan könyvet majd abba belemerülve olvastam, míg el nem kezdett rezegni a telefonom. Cameron neve állt a képernyőn.

Cam: Mizu? -nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek...