Egyszer élünk - #yolo - Befejezett

Mélyebbre megyünk

Ez a fejezet már majdnem ezer szavas, nem mondhatjátok, hogy nem kényeztetlek el titeket;)

Viccet félretéve: mostantól megint minden nap kaptok részt a #yolo-ból, és nem is akármilyeneket. Azt hiszem, lehet ki kéne tenni a „Felnőtt irodalom"-táblát a könyv elejére, azok utána, ami itt lesz... mindenesetre még gondolkodok rajta, lehet kicsit cenzúrázom ezeket a tindézser-pubertárskori poénokat, habár eléggé rájuk vagyok kattanva... na mindegy, majd meglátjuk még ,:D

Most pedig hagylak titeket olvasni^^

A csapat nagy része már a túloldalon volt, mire Marinette elkezdett felmászni a falon. Katicaként tett már meg veszélyesebb útvonalakat, de most egyszerű civil volt, ráadásul nem is látott rendesen.

A tetejéhez érve azonban nem maradt kapaszkodó, így Marinette akárhogy próbálkozott, nem tudott teljesen felmászni. Persze, akármikor simán átugorhatta volna, és egy duplaszaltóval a földre érkezhetne, de akkor talán... túl egyértelművé tenné, hogy ő Katica. Alya legalábbis biztos szagot fogna.

Ígyhát remegő lábakkal tovább próbálkozott. – Öhm, Al, vagy valaki... tudnátok segíteni? – kérdezte remegő hangon.

- Jövök! – ismerős hang a háta mögül, és amint Marinette-nek leesett, hogy ki az, felsikkantott.

- Jesszus, Adrien ne... - de már elkésett, a fiú megtolta hátulról.

Jaj, ne.

Marinette a pubertáskort átkozva hagyta, hogy Adrien áttolja a másik oldalra, majd a finom homokra huppant, és úgy tett, mintha az előző percek meg sem történtek volna.

Ezt persze elég nehéz volt úgy kivitelezni, hogy közben Alya vigyorogva figyelte őket.

- Indulás, Francois-Dupont! – üvöltött fel Kim, amint mindenki átért, és rohanni kezdett a víz felé, a többiek persze utána.

A bátrabbak pillanatokon belül derékig gázoltak a vízben, olyanokat ordítva kifelé, hogy „Marhajó, gyerekek gyertek be!" meg „Olyan, mint a Pokol, csak hidegben!".

Marinette tétován dörzsölgette a karjait, és óvatosan beledugta a lábát a vízbe.

Hát ez hideg.

A lány nagy levegőt vett, és Alyaékra fókuszálva hősiesen elindult befelé. A barátnője már vállig bentvolt a vízben, kizárt dolog, hogy ő kimaradjon.

A víz sokáig nagyon hideg volt, de ahogy a hullámok hozzászoktatták az egészhez, a lány elkezdte élvezni.

- Júhú, nézzétek, Mari is bejött! – integetett neki Nino, de aztán eltűnt a víz alatt – fejbecsapta egy hullám. Alya a vízcseppeket törölgette a szemüvegéről és közben röhögött a fiún.

A lány közelebbúszott hozzájuk és nevetve csatlakozott a hullámlovasokhoz; így, hogy a többiekkel volt, nevetgéltek és hülyéskedtek, már egyáltalán nem fázott. Sőt, kifejezetten jól érezték magukat!

Főleg, miután Adrien is odamerészkedett hozzájuk. Szegény fiú, sosem járt még a tengerben éjszaka, így az egész osztály jót derülhetett, amikor az egyik mondata közben csapta el egy magasabb hullám.

- A macskák nem szeretik a vizet – morogta utána a szőkeség ahogy próbálta lerázni magáról a vízcseppeket.

Végül a csapat nagynehezen kikászálódott, mivel a hullámok kezdtek alábbhagyni. Néhányan törölközőkbe burkolóztak, akik meg elfelejtettek hozni, bekéredzkedtek a többiekhez.

Marinette úgy érezte, megérte lejönni. A végére minden jól sült el, már nem is fázott annyira így, hogy Alya-val osztozott a törülközőjén.

Alix felkapta az unikornist és elindult vissza a vízbe. – Így, hogy már nem olyan nagyok a hullámok, megyek lazulni – vetette oda a többieknek, akik nem voltak előrelátóak és nem vettek ilyeneket.

Kim azonban nem hagyta annyiban. – Jó, de akkor én is bemegyek – indult a lány után. – Aztán csak nézhetsz, ha véletlenül beleborulsz! – vigyorgott, mire Alix kiöltötte a nyelvét.

- Ú! Igen! – Alya rohanni kezdett utánuk. – Nino, hadd üljek a nyakadba! – sikongatta, ahogy térdig gázolt a vízben.

Marinette pislogott. M-Mi a fene...?

Nino egy „Jó"-t kiáltott és ledobta a törülközőjét majd a barátnője után rohant, egy fagyoskodó Adrient hagyva maga után. A szőkeség, úriember lévén, nem mert újra a barátja cuccához nyúlni, így közelebb lépett Marinette-hez.

- Ö... izé... - azzal félve a rózsaszín törölközőre pillantott.

Marinette érezte, hogy felforr az agyvize (Adriennel, egy szál fürdőruhában, közös törölköző alatt? El fog ájulni!), így ő is elhajította a kérdéses tárgyat és a vízhez rohant. – É-Én is megyek, várjatok meg!

A vöröske megállt, miközben a többiek beljebb gyalogoltak, Kim pedig elkezdte fűzni Alix-ot, hogy ő is üljön a nyakába. Marinette a vízben gázolva érte be a barátnőjét, aki elégedetten vigyorgott.

- Mi az?

- Semmi, semmi – Alya a partot fürkészte. – Csak eszembe jutott, hogy neked nem maradt párod – azzal a part felé biccentett.

A lány követte a tekintetét, és észrevette, hogy Adrien tanácstalanul álldogál a bokáig érő vízben.

Nem. Ó, nem az... nem.

- Nem – tátogta hangtalanul Marinette. Alya már így is túl sok mindenbe belerángatta, nem fogja hagyni, hogy még mélyebbre nyomja a szégyen tengerében... szó szerint.

A vöröske azonban úgy tett, mintha nem vette volna észre. – Adrien, Marinette lábai között a helyed! – kurjantotta.

Marinette gondolatban fejbecsapkodta magát. Legszívesebben kirázta volna a lelket a barátnőjéből, amiért ilyen idióta ötletekre adta a fejét.

Sőt! A lány megragadta Alya-t és rázni kezdte.

- Te megőrültél? – kérdezte a vihorászó lányt. Alya csak továbbra is vihogva mutatott ki a part felé.

Marinette ereiben megfagyott a vér, ahogy visszafordult. Adrien közeledett feléjük a térdig érő vízben, de hamarosan odaér melléjük.

- Ne... - Marinette-t még éltette a remény, hogy talán a fiú nem hallotta Alya kommentjét. Lehet, hogy csak ő is fázott, és azért jött be a vízbe...

- Szóval, Marinette – a szőkeség elmosolyodott, ahogy melléjük ért, de a vörösség az arcán nyilvánvaló volt. – Hogyan is kéne felmásznod rám...?

És Marinette agyában beállt a kékhalál.

A következő rész tartalmából: Na de ez mindegyiken túltesz. Mert az egy dolog, hogy maga volt a kínkeserves pokol, amíg a fiú nyakába tornázta magát. De amit utána műveltek!