Könyvtári alvótárs /befejezett/

54. Hogy hova?

A mentők gyorsak voltak. A sebet itt helyben ellátták szóval még be sem kellett menni a korházba. Szerencsére nem volt olyan mély a vágás csak egy kicsit sokáig vérzett neki az miatt ájult el. A mentők pár tanács után vissza is mentek a dolgukra.

Nem értem mégis miért tett ilyet. Őt én egy okos találékony lánynak ismerem, valami történt vele biztos. Most már viszont minden rendben itt vagyok vele, nem fogok elmenni tőle.

Felemelte szokatlanul könnyű testét és levittem egyik szobába mivel az ő szobája elég rendezetlen mocskos hely lesz lassan. Leültettem az egyik előszobai fotelbe mivel már kezdett ébredezni.

Lassan pislogott mire végül kinyitotta a szemeit. A szemeiben a régen látott csillogás most már csak kopár fény.

-Jó reggelt.-mondom

-Szia.-hangja rekedt és alig hallható

-Jól vagy?-kérdezem

-Igen.-feleli már-már monoton

Tudom, hogy hazudik felesleges is ilyet kérdeznem.

-Rendben akkor, amíg ilyen jól leszel, itt maradok.

-Hogy mi?

-Látom, hogy milyen kicsattanó formában vagy.

-De jól vagyok, nem kell maradnod.

-Aki jól van, nem vagdossa magát!-szólok vissza mérgesen

Ledermedt és lassan a könnyek elkezdtek folyni az arcán miközben értetlenül bámult.

-Most újra megkérdezem. Jól vagy?

-Nem. Nem vagyok jól.-suttogja

-Rendben.

Magamhoz húzom gyenge testét és megölelem.

-Segítek.-súgom a fülébe

Olyan jó volt újra a karjaim között tudni. Az érzés megváltozott régebben egy meleg testet öleltem, de az övé nem az.

Lassan miután egy kicsit megnyugodott elengedtem.

-Elmondod mi történt?

Nem felelt viszont a szemeiben fájdalom csillant meg.

-Rendben akkor majd később.-mondom

Bólintott egyet.

-Van mára terved?

Megrázta a fejét jelezvén, hogy nincs.

-Oké. Akkor veszel egy jó forró fürdőt, utána eszünk valamit, majd ha van, még kedved nézzünk valamit filmet vagy csak simán beszélgetünk.

Bólint ismét.

-Rendben. Előkészítem, a fürdőt te addig gondold, ki mit akarsz nézni.

Felmentem. Feltöröltem a maradék vérnyomokat és bementem a fürdőbe. Megnyitottam a csapot, és amíg a kád kezdett megtelni addig én minden éles tárgyat eltávolítottam a közelből.

Nem akarom, hogy újra kárt okozzon magában.

-Kész, jöhetsz!-mondom

-Köszi-suttogja.

Egy szál köntösben elsuhant mellettem majd becsukta az ajtót. Bezárni nem tudta mivel ki vettem a kulcsot.

Olyan szívesen beszállnék melléje, de most ésszel kell gondolkodnom és nem a farkammal.

Ameddig Aliz a kádban úszkált én a szobáját rendbe szedtem. Nagyon rossz látni, amiért ennyire elhanyagolta magát, de most vissza fogom rázni a rendes kerékvágásba.

Amint elpakoltam lementem a konyhába és rendeltem ételt.

Az étel nem sokára meg is érkezett, de Aliz még mindig nem jött le.

Felsiettem hozzá féltem, hogy ismét történt valami. Berontottam a fürdőbe, de nem volt ott. A szobájába is ugyanilyen sebességgel hatoltam be. Aliz az ágyon volt a takarója alatt és feküdt nyugodtan.

-Gyere. Eszünk.-mondom

-Nem vagyok éhes.

-Nem kérdeztem, hogy éhes vagy-e.

Ismét ledermedt. Én egy gyors mozdulattal lerántottam róla a takarót amint földre került összekuporodott.

-Aliz ne kéresd már magad. Azt akarod, kézben vigyelek le? Tudod, megteszem, ha nem mozdulsz.

Lassan felkelt leballagott a konyhába én mögötte sétáltam. Leült az egyik székhez én pedig elé toltam egy szelet pizzát.

-Legalább hármat meg kellene enned.

-Nem vagyok éhes.

Aliz szemszöge

Az étel egyáltalán nem esik jól.

-Aliz.-szól rám már mérgesen Áron

-Komolyan nem esik jól.

-Egyél!-ismételi hangosan

Hangja rémisztő és erőszakosnak hallatszik. A hideg végig fut a hátamon és Áron akaratának alávetve beleharaptam a pizzába.

Az ízek szét terjednek a számban. A pizza még mindig meleg a sajt rajta folyós. A belsőmet jól eső melegséggel tölti el.

Olyan tíz perc múlva már a harmadig pizzámat is meg ettem és teljesen elteltem vele.

Áron csak mosolyogva üldögél velem szembe miközben ő is eszik.

-Holnaptól járni fogsz valakihez.

-Kihez?-kérdezem

-Pszichológushoz.

-Pszichológushoz?

-Igen.

-Felesleges csak pénz kidobás. Nem szükséges.

-Elfogsz menni. Segítségre van szükséged, az enyém nem lesz elég.