Veszedelmes vonzalmak

Part 9

- Az leszek, ígérem. -nyugtatta, avagy legalább is igyekezett azzal, hogy a kérésre rábólint. A tarkójára puha csókot lehelt, majd a síkosítóból egy keveset az ujjaira szedett, aztán cécózás nélkül bejáratához is illesztette azokat. Lassú, körkörös mozdulattal oszlatott el ott egy keveset várva, hogy a kezdetleges sokkos, görcsös szorítást abbahagyja a hasaló.

A klisékkel szemben nem valami édes kis nyögés szakadt fel a torkából. Meglepetten nyekkent fel a hátsóját ostromló idegen ujjak érintésétől, s egy görcsös mozdulattal rántotta fel a csípőjét. Félelme talán most ért a tetőfokára- és még hasonló helyzet minimum egyszer lesz, csak akkor valami kicsivel nagyobb fog ugyanott bökölődni. A gondolatra is felnyöszörgött, ahogyan kezeit a mellkasához húzva, öleléshez hasonló mozdulatot tett.

Szabad kezével lassan cirógatott végig Yoru gerince mentén, mialatt a füléhez hajolva csendesen nyugtatta szavakkal. A gerincénél sokat nem ért el, így inkább ismét alá csusszant a keze, hogy elől kényeztethesse. Akkor talán könnyebben ellazul.

Halk nyögést hallani a feszülgető felöl, amint a kéz újra a megfelelő helyen vette kezelésbe. Valahogy kezdte ismét közelebb érezni magához Rayt, s már nem az idegent tudta maga mögött. Hangja kissé kikapcsolta az agyát, úgyhogy lehunyt szemekkel hallgatta a kellemes súgást. Vészérzékelői vinnyogtak, hogyha most ellazul, valami gáz lesz. De nem törődött vele. Teste lassacskán elernyedt a kedves gesztusok hatására, s végre egy jólesőbb kis szusszanás is fellelhető lett az irányából.

Mikor érezte az ellazulást, akkor is még folytatta a kedves gesztusok kiosztását. Nem akarta az első adandó alkalmat elkapni, hagyta, hogy kissé nagyobb biztonságban érezze magát az alatta fekvő - hogy ne kelljen rettegnie a tetteitől, hisz az senkinek sem jó. Mikor úgy érezte, hogy a megfelelő az alkalom s nem kattog már a fekete hajú azon, mennyire fog ez neki fájni, lassan, kis mozdulatokkal belé eresztette az első ujját. Figyelte a rezdüléseit, amikor úgy vette észre, nem fáj, jobban kényeztette, mikor pedig ráfeszülést vélt, kissé visszavett.

A várt orbitális fájdalom helyett csupán kisebb feszülést vélt érezni hátsó tájékánál. Kezdetben még nyűgösebben nyöszörgött minden egyes mozdulatnál, majd a percek előre haladtával változott a helyzet. Hangjában némi kéj bujkált, ám nem szándékozott még teljesen megmutatkozni. Az egész szinte idilli volt végig. A feketeség az előjáték alatt türelmesnek bizonyult, mint passzív fél, s ellenállást sem mutatott, még egy pillanat erejéig sem. Milyen szép kis illúzió az egész...

A hangulat ott tört ripityára, amikor valami merevebb, s forróbb nyomódott a fekvő fenekének. Mint akit hideg vízzel öntöttek nyakon, úgy kelt fel a kellemes kis bódulatból.

- V-várjál... Be ne dugd oda. Menj a faszomba! Sicc!- nyüsszögte, majd végül már lassan kiabálta a szavakat, ahogyan gyorsan igyekezett elkúszni a csípőjével. Talán most realizálódott benne ténylegesen. Elsőnek lesz egy aktusban alul.

- Elrontottad a pillanatot...- mormogta ahogy visszahúzta magához. Pedig már kezdte azt hinni, hogy nem egy erőszak szintű valami lesz az egész, de ha Yoru így akarja...- Meddig kéne még várjak? Már elég tág vagy. És ez sem fog jobban fájni, mint az ujjak.

- Mondj amit akarsz, kicsit sem bizalomgerjesztő, hogy azzal, ismétlem AZZAL böködj engem belülről. Meg vagy te veszve?!- a reszketés most már szemmel láthatóvá vált. Ám ennek köze sem volt ahhoz, hogy Yoru ennyire kívánta volna már. A-a... Jobb dolga híján a lepedőt szorongatta, előre felkészülve a legrosszabbra.

- Te is ugyanezt teszed a nőkkel, csak más lyukban. Kivéve, mikor káromkodnak, hogy rosszba tetted. - igen, vékonyak a falak Yoru lakásában. Viszont már lusta tovább fűzni, ha ellenkezik, akkor is beteszi. Szóval a derekára fogva kissé megemelte azt - azért még inkább próbálva lassan s kíméletesen - belé is hatolt.

Nyögve feszült meg teljes testében, ahogyan megérezte magában. Annyira nem volt horror, mint várta, de ezt szintén nem jegyezte volna meg, szóval inkább szekálta tovább Rayt.

- Baszki... Húzd már ki, ez nem jó!- morrantotta hátra, ám hangja furcsán megremegett valami ismeretlen tónus hatására.

- Nesze, kijjebb húzom.- azzal hátrébb vonta a saját csípőjét, majd gondolt egyet és lendületesen mélyebbre is nyomult- Opsz, most meg beljebb van.

Feje pillanatok alatt csuklott hátra, ahogy ismételten elnyögte magát. A benne járó merev tag valami olyan pontot súrolt, ami egy pillanatra azt okozta, hogy kis csillagokat kezdett látni maga előtt. Teste megfeszült, majd el is ernyedt, s csípőjét akaratlanul is felé lökte, könyörögve ezzel azért, hogy hasonlóban legyen még része a menet alatt.

Észre véve az édes reakciókat nem is volt rest, normálisan mozgásba is lendült. Magában megmosolyogta, Yoru hogy is mondta, hogy nem lenne benn, nem tetszene neki, no meg undorító lenne - erre tessék, most itt nyög alatta, miközben a teste szinte könyörög, hogy tegyen csak vele ilyeneket.

Eddig se hidegnek mondható testhőmérséklete még jobban felforrósodott- benseje pedig már lassan égett. Érezte, hogy már Ray se hullát játszott, hanem bőre lassacskán kellemes hőmérsékletűre melegedett. Ajkát be kellett harapnia, különben menten minimum 3-4 szép, kéjsóvár gondolat bukott volna ki belőle hangosan a hátsója megdolgozása hatására. Tagadnia kellene inkább, hogy ezt az egészet élvezi- ám akárhányszor megszólalt, csupán egy apró „nem" szócskát tudott kipréselni magából.

Nem csak a bőrük, a hangulat is kezdett forrósodni. Egyre nehezebben tűrtőztette magát a toszó fél azon téren, hogy ne legyen túl durva az első alkalmas hátsóval ilyen hangok mellett, míg a toszottból meg már kikívánkozna egy sexmazochista, hogy durvábban akarja. Végül mind a két félnek sikerült szinkronban egy nyögés mellett elmennie.

Ennek megtörténte után Ray kissé ránehezedve Yoru hátára pihente ki az aktus okozta fáradalmakat, s mind a ketten kezdtek ez alatt a valóságba visszatérni. Már Yoru megszólalt volna, de végül a vörös szemű lekászálódva róla előbb törte meg a csendet.

- Azt hiszem, most jobb lesz, ha inkább magadra hagylak.- miközben beszélt már a tegnap esti ruháit neki is állt felszedegetni.

- Ha lehet egy ideig ne hívj, mármint a kanosságod terén. Amúgy változatlanul szívesen látlak, még ha be is verném a pofád.- kis nyögések mellett kelt fel az ágyról, majd a vörös szemű mellé állt. Ezek után már nem érdekelte, hogy ádámkosztümben virít. Nemrég adta neki oda a szüzességét, ez már semmi. Tarkójára simítva lágyan lehúzta magához, az ajkaiba mart, s egy szenvedélyesebb csókot is kiosztott neki.

- No de eriggy, amíg még el nem illan a jó hangulatom.- vigyorogva meg is paskolta az eddig tepsinek titulált feneket, s egy nyakrapuszi után egy boxert lóbálva indult meg a fürdőszobája felé.

- Azzal nem hívlak, ráérek, hisz hosszú még az élet. De te is változatlanul kereshetsz, ha nem találsz haza, mert nem fogom kihasználni hogy nem tudsz magadról, nehogy azt hidd. -teljes testtel felé fordult s eleget téve a húzásnak kissé legörnyedt. A csókot viszonozta, most nem vetekedett, csak kiélvezte.

- Megyek, megyek. Majd hívlak, avagy hívsz. -ahogy elsétál előtte Yoru, még egy szoros ölelésre visszatántja, majd hagyja, hogy menjen. Ő maga is felkapkodja a ruháit, majd inkább tényleg eltakarodik, mielőtt a zöld szemű kergetné ki.

*******************************************************

Üdv mindenki! Itt volt az ideje egy újabb résznek, nem? Remélem megérte várni rá :3 Igyekszem hamarosan meglepni titeket az újabb résszel is majd. Addig is sziasztok~