A lány

Kezdetek

A hideg futkos végig a hátamon. Közeledik. Nincs menekvés. Mit tegyek? Fussak, és essek bele a szakadékba? Vagy engedjem át magam a kínnak és szenvedésnek? Lassan hátrálok. Már csak 2 méter választ el a mélységtől. Visszaút már nuku (nincs). Egyre jobban közeledik. Érzem, ha felemelem a kezem, akkor itt és most véget vethetek ennek. Álmodom. Biztos vagyok ebben. Hiszen nem emlékszem arra, hogy hogyan kerültem ide. Ez az egyetlen normális magyarázat. Bízva az ösztöneimben, nehézkesen felemelem jobb kezem. Vége. Ennyi volt a szenvedésnek. "Mi van velem?" "Miért volt ez megint?" féle kérdések járnak át fejemben, miközben hirtelen felülök ágyamban heves levegővétellel. Kopogást hallok az ajtómon.

-Lucia kellj fel. Reggeli! -hallom apám rekedtes hangját. I
-Fennt vagyok! -válaszoltam, s közben lassan kikeltem puha, meleg ágyamból.

Megálltam egy pillanatra. Átfutott a gondolat a fejemben, hogy milyen nap van ma. Szombat. Minek keltett apám egyátalán? Itt valmi nincs rendben. Megyek kifelé a szobámból, de a küszöb rátett egy lapáttal a mai napom "pompás" kezdeményezésére. Elestem. Mindig eltaknyolok. Ez nálam már megszokott. Lebattyogok a lépcsőn, s apám vár egy bögre kakaóval. Biztosan beteg, vagy nem tudom. De valami tuti nincs rendben.

-Kérsz? -mutatott a kakóra, miközben felém tolta a pulton.
Leültem egy székbe, és elfogadtam.
-Köszi. -mondtam válaszul.
-Anyád kórházban van. Majd csak 1 hónap múlva engedik ki. Addig próbálj meg legalább erre az időre normálisan viselkedni velem légyszíves. -jelentette ki, majd kortyolt egyet a kávéjából.
-Mi történt? -néztem értetlenül.
-Öngyilkossági kísérlete volt. Megint. És ami azt illeti, tudom, hogy beszélgetsz egy idősebb férfival. Felvillant a telefonod képernyője tegnap éjjel. Valami képet küldött egy pasas. Nem néztem meg, mert nem voltam rá kíváncsi. Csak gondoltam szólok, hogy óvatos legyél. -kissé rekedtes hangja még mindig nem tisztult ki, s így beszélt végig.
-Rendben. Igazából számítottam rá, hogy megteszi. De ne várd el, hogy majd ez az eset miatt a lányodként tekinthetsz rám. Attól még, hogy az apámnak hívlak, nincs minden rendben. -válaszoltam, majd farkas szemet néztem vele. Nem féltem. Nincs mitől.

Ezután megittam a kakaómat, majd feltápászkodtam, és a szobába vettem az irányt. Megszólalt az ébresztőm. "Mi? Ébresztő? Basszus. Osztályparty van ma. Ahj. Kettőre kell ott lenni. És már dél van. Ezt nem hiszem el.

A következő célállomás a fürdő volt. Odaszaladtam, majd gyorsan lezuhanyoztam, s vállig érő sötét ametiszt színű hajam kivasaltam. Sminket csak egy kis alapozót, és szempillaspirált raktam fel. Mire ezzel végeztem, már csak a ruhámra maradt időm. Vissza mentem a szobámba. Kinyitottam a szekrényem, s egy fekete nadrágot, egy fekete pólót majd egy fekete pulcsit vettem ki. Szürke zoknival, s a fekete cipőmmel meg voltam elégedve. Telefonomat zsebre vágtam, fújtam hármat a parfümömből, s már indulásra készen is álltam.

Hagyj nyomot, ha itt jártál!👋👣
Köszi a megtekintést❤️