Könyvtári alvótárs /befejezett/

56. Vagy mégsem vele alszok?

Áron szemszöge

-Hozok egy másikat-mondom

Kimentem és neki kezdtem keresni a takarót, de rá kellett jönnöm nem vagyok annyira jártas a házban.

-Kellene egy kis segítség. Nem tudom, hol vannak a takarót.

Aliz kijött a szobából és kivett egyet az előttem lévő szekrényből, majd bemenve egy másik szobával egy párnát hozott ki.

Ugye nem akarja, hogy külön aludjunk? Bár lehet, mivel amiket hozzám vágott azok szerint biztosan nem akar velem osztozni.

Bement a szobába a takaróval együtt.

Ez csak azt jelentheti, hogy vele fogok aludni, szóval lenyugodott már.

Nem sokára egy másik takaróval és egy párnával elballagott mellettem.

Akkor mégsem vele alszok?

Elindultam utána én is. Leérve csak azt látom, ahogyan a kanapán a takaró alatt már fekszik, közelebb érve már látni, hogy alszik is.

Nagyon gyorsan elaludt, de nem hagyhatom itt.

Oda sétáltam melléje és óvatosan felemeltem a takaróval és a párnával együtt. Jó érzéssel töltött el, ahogyan vittem felfele. A lépcsőn kicsit lassan haladtam mivel érzéseimre tudtam csak támaszkodni, mert a földet nem láttam csak éreztem.

-Hova viszel?-kérdezi félálmában

-A szobádba.

-Minek?

-Aludni.

Lehunyta a szemeit és tovább aludt. Biztosan nagyon fáradt lehet, hiszen ma elég sok dolog történt.

Beérve a szobába befektettem a fal mellé.Én reflex szerűen befeküdtem melléje és a takarót magunkra húztam. Alizt átkarolva óvatosan közelebb húztam magamhoz. Nem sokára Aliz is fészkelődni kezdett megfordult és közelebb jött hozzám.

Úgy éreztem mintha minden rendben lenne.

-Szeretlek.-csúszott ki a számon

-Én is.-mondta, és ha lehetett közelebb mászott

Legszívesebben még közelebb húznám magamhoz és soha, de soha többé nem engedném el. Nagyon hiányzott, hogy a karjaim között tartsam.

Most vissza kell fognom a vágyaimat, mert, lehet hogy csak elijeszteném szóval meg kell elégednem azzal amit kapok, de én tudok várni.

Aliz szemszöge

Reggel a falnak befele fordulva ébredtem. A derekamon valakinek a keze ott volt, ahogyan a nyakamnál is szuszogott valaki.

Biztos csak egy újabb rossz álom, fel akarok már ébredni.

Felkeltem mivel nem akartam, hogy még tovább hozzám nyúljon a férfi. Össze kuporogtam és behunytam a szememet. A szívem a torkomban dobogott csak arra vágytam, hogy mikkor fogok felébredni.

Valaki megragadta az arcomat.

Ellöktem a kezet és megpróbáltam elmenni, de ő vissza lökött a falhoz.

Egy hangos síkitás hagyta el a számat és csak még jobban próbáltam elmenni, csapdostam össze vissza, de nem tudtam menni.

Az arcomat még szorosabbra fogta és megcsókolt. Ledermedtem váratlanul ért a csókja.

Lassan gyengéden mozgatta az ajkait semmi erőszak nem volt benne. Olyan kellemes és lágy volt hogy az már tökéletes volt.

Elengedett, de nem ment el mellőlem.

Kinyitottam a szemeimet Áron volt előttem.

-Aliz én vagyok az.-suttogta

-Úgy sajnálom.-suttogtam

Kezemet a szám elé kaptam és lassan ismét könnyek folytak végig az arcomon.

Áron arca sápadt volt és egy piros folt húzódott az arcán, biztosan megütöttem a csapdosásom közepette. Fáradtnak és idegesnek tűnt, bár tudom miattam.

A kezemmel az érintett piros területre nyúltam az arcánál.

-Jól vagy?-kérdezem

Halkan elneveti magát miközben kezét a kezemre rakta.

-Nem kell értem aggódnod.