I Don't Care! (Loki Fanfic)

1.Fejezet

Egy hintó közeledett a palota felé. Az utasok néma csöndben ültek. Egy kislány bámult kifelé az ablakon. Hosszú, fekete haja összefonva pihent a vállán, míg földöntúli kék szemével pedig nézte a kastélyt, ami felé tartottak. Még soha nem látott ilyen szép építményt. Az egész kastély ragyogott, mintha színaranyból lett volna.

Hirtelen a hintó megállt. Megérkeztek. Először egy nő lépett ki az ajtón, aztán utána a kislány. Szinte le sem tagadhatták volna, hogy királyi családból származnak. Selyemruhájuk vége uszályként követte őket, tartásuk pedig kecseséget és előkelőséget sugárzott. A nő királykék ruhát, míg a kislány smaragdzöldet viselt.

- Királynőm! - sietett eléjük egy katona. - Erre parancsoljon!

Az őr bevezette őket a trónterembe. A trónon egy ősz hajú férfi ült. Vörös köpenye a vállára omlott, keze pedig a karfán pihent. Félszemét egy fémlemez fedte, de a másikkal érdeklődve kémlelte a lányt.

- Mindenek atyja! - hajolt meg a nő Odin előtt. A kislány látva anyja példáját, ugyan így tett. - Igazán örülünk, hogy vendégül lát minket a palotájában!

- Ez csak természetes, Felség! - bólintott kedvesen a király. - Egy kis türelmüket kérem, behívatom a fiaimat. - azzal kiküldte az egyik őrt.

- Természetesen. - mosolygott a nő. A kislány felnézett anyjára. Sötétbarna haja, mint mindig, most is kontyba volt fogva, mogyoró barna szeme pedig kedvesen csillogott. Ez egy kicsit megnyugtatta a lányt. Nagyon izgult, hisz nem minden napos dolog, hogy új emberekkel találkozik. Nem tudta pontosan, hogy miért vannak itt, de azt megértette, valami különleges dolog fog ma történni vele. Még csak hat éves volt. Előtte állt az egész élet, ami mivel isteni sarj, pár ezer évvel hosszabb lesz, mint egy emberé.

- Anya! - rángatta meg óvatosan az anyja szoknyáját, hogy magára vonja a nő figyelmét. - Hol vagyunk?

- Asgardban, kicsim. - mosolygott rá a nő. - Az új otthonodban.

- Az új otthonomban? - ismételte meg a hallottakat, kicsit meglepetten a lány. - Ezt meg, hogy érted?

- Innentől itt fogsz lakni. - magyarázta az anyja. - Persze majd haza látogathatsz és én is minden hétvégén eljövök. De majd hamarosan úgy is mindent elmagyarázok, hidd el!

Ezzel be is fejezte mondandóját, és megsimogatva lánya fejét, tovább várt. A kislány értetlenül meredt a nőre, de aztán lassan körbenézett a teremben. Odin egy aranytrónon ült, amihez lépcső vezetett fel. Oldalt, az oszlopoknál fáklyák égtek, megvilágítva a helyiséget. A padlón szintén arany szimbólumok díszelegtek. Ahogy a lány körülnézett, nem tudott olyan dolgot mondani a teremből, ami nem volt arany. Szinte még a fáklyák lángja is aranynak tűnt.

Hirtelen kinyílt az ajtó, amin egy nő és két fiú lépett be. A nőnek aranyszőke haja a vállára lógott, hosszú sárga ruhájának vége pedig a földet söpörte. Kézen fogva vezette a két fiút, akik meglepetten meredtek a lányra.

- Ő itt a feleségem, Frigga. - mosolygott a király a beérkező nőre. - Ők pedig a fiaim.

A kislány csak állt. Nem tudta, hogy most mégis mit kéne tennie. Az anyja, mintha csak megérezte volna ezt, megfogta lánya kezét, biztatóan megszorította, majd megindult felfelé az aranylépcsőn. Mikor felértek szembe álltak a királynővel és két fiával. Most már csak alig egy méter választotta el a két családot egymástól. Időközben Odin is felállt, és felesége mellé sétált.

- Frigga, bemutatom Alfheim királynőjét. - mondta a félszemű.

- Igazán örvendek! - biccentett a nő.

- Úgy szintén. - mosolygott a lány anyja is.

- Thor! Kérlek, mutatkozz be a hercegnőnek! - tolta finoman előre a szőke fiút az anyja.

- Örvendek hercegnő! - hajolt meg a kisfiú a lány előtt. - Az én nevem Thor.

A kislány viszont nem viszonozta a gesztust. Anyja szoknyája mögé bújva mérte végig a herceget. Ugyanolyan aranyszőke haja volt, mint a királynőnek. Szeme égszín kék volt. Piros inget és barna bőrnadrágot viselt. Katonásan kihúzta magát, ami cseppet sem tetszett a lánynak. Szinte sütött a fiúról, hogy tele van magabiztossággal. Kicsit talán túl sokkal is.

- Cassy! - szólt rá az anyja. - Gyere elő, és mutatkozz be!

A lány vonakodva, de elő lépett rejtekhelyéről. Nagyot sóhajtott, és már éppen pukedlizett volna, de akkor tekintete a másik fiúra terelődött. A másik hercegnek, fivérével ellentétben éjfekete haja és smaragdzöld szeme volt. Ő zöld inget és fekete bőrnadrágot hordott.

- És téged, hogy hívnak? - nézett a fiúra érdeklődve.

A herceg mintha kicsit meglepődött volna, de azért válaszolt.

- Loki. - mondta, és kicsit előre lépett. - És téged?

- Cassyde. - mosolygott a lány.

Ahogy egymás szemébe néztek, hirtelen mintha megszűnt volna körülöttük a külvilág. A lány elmélyedt a smaragdzöld szempárban, a fiú pedig megcsodálta az intenzívkék szemeket.

Hirtelen krákogást hallottak, és mindketten egyszerre kapták fejüket a hang irányába.

- Mi lenne, ha most kimennétek kicsit játszani? - kérdezte Frigga. – Meg kell beszélnünk pár dolgot.

- Jó ötlet! - mondta Odin. - Loki kérlek, mutasd meg a hercegnőnek a szobáját!

- Igenis Apám. - mondta a fiú majd elindult kifelé a lánnyal a nyomában.