Csak kinyitottam a szemem...

1. Fejezet. Egy rossz döntés

Marinette szemszöge.

Oda mentem Macskához, és a fülébe súgtam hogy, "csukja be a szemét, és változzunk vissza hogy a kwamik feltőldhessenek". Kimontam a büvös mondatott:
-Pöttyöket le!
-Karmokat be!-hallottam ahogy Macska is kimondja a mondatott.
Itt be nyúltam a táskámba és kivettem a mű égszereket majd be tedtem a kinyílt zsilipajóba (vagy tudom is én hogy hívják azt a dolgot!😂). Aztán kivettem egy macaront hogy a kwamik enni tudjanak. Míg ők ettek, valami titokzatos dolog az suttogta a fülembe hogy "nyisd ki a szemed!", és akaratom ellenére is, kinyitottam a szemem. A kwamik csodálkozva néztek rám. Nem azon lepődtek meg hogy kinyitottam a szemem, hanem azon hogy pont én, és nem Macska. A meglepődött kwamik után, Macskára néztem és.... hogy MÍÍ!?!? Adrien!!! Kábé ez játszódott le a fejemben mikor megpillantottam egyetlen, igaz szerelmem Fekete Macska helyén. A szívem kétszer olyan gyorsan vert, és a fejem, szine, tökéletesen meg egyezett egy paradicsommal. A kwamik egyből le pisszegtek, hogy ne sikítsam el magam, különben Adrien meg halja, ő is kinyitná a szemét, és ebból órjási káósz lenne. Emiatt nem tudnánk Éji Bagollyal foglalkozni. Visza csuktam a szemem és tudtam hogy ma este Tikki-től egy órjási nagy fej mosást fogok kapni. De én már a fejemben mantráztam mivel fogok háritani.

A csata után. Marinette szobályában.

-Marinette hogy képzelted ezt! Tudod hogy titkos a személyazonosságotok! Még is miért tedted?
-Tikki...én nem akartam...de, akaratom ellenére is kinyílt a szemem.
-És elmondod Adrien-nek hogy tudod ki?
-Nem. Mégtúl korai. Elmondom neki, de nem most. Várjunk vele még egy kicsit.
-Rendben Marinette, a te döntésed.
Én még elkeztem egy ruha tervet, és miután kellően elfáradtam, lefeküdtem aludni.
Reggel azt érzem ahogy Tikki kelteget engem.
-MARINETTE! Elkésel a suliból!-üvőltötte a maga kis hangján.
-Mi? Hány óra van?-kérdeztem vissza, elég kómásan.
-Már 7:39!
-Hogy MIIIII!!!!-egy hangos kiáltás keretében elkeztem készülődni-Elkések! Elkések! Elkések!-hajtogattam készülődés közben.
Szallattam egyenesen az iskolába, ahol már Alya várt.
-Héj! Kislány hogy tutsz minden nap elkésni.
Itt egy pillanatig meg áltam, és rájöttem, azért mert védenem kell Párizsit, és ezért nem tudom minden nap rendesen kialudni magam. De Alya-nak mégsem mondhattam ezt, úgy hogy rögtönözni kellett.
-Hát tudod. Sokáig varrok otthon.-vakartam a tarkómat és egy nagyon kínos mosolyt vettem fel.
Alya mögött meg pillantottam Adrien-t. A szerelmem akiről ujjabban kiderült hogy Fekete Macska. Éppen Nino-hoz ment köszönni. És mit látok utána.... ÚR ISTEN!! Ide jönnek, HOZZÁNK! Hirtelen vigyáz allásban meg áltam, és csak integetni, meg mosolyogni tudtam. Teljesen le dermettem. Alya észrevette hogy pánik üzem módba kapcsoltam és egyből lefogta a karomat ölelés szerüen, hogy a többiek ne vegyék észre. Átkarolva hogy ne fojtassam az integetést beszélt tovább azért hogy ne tünjön fölnekik, hogy kínosan viselkedem.
-Héj csajszik! Mizu van?-kérdezte a szokásos stílusban, Nino.
-Szia Alya. Szia Marinette. Mi a pálya?-szólalt meg a szőke hercegem.
-Mi? Izé... Semmi csak itt lógunk.-mondtam eléggé kínosan.
-O-ké. De szerintem most órára kéne mennünk.
-Rendben. Adrien ti Marinette-el menjetek előre. Nekünk Nino-val még van egy kis elintézni valónk. Ugye Nino?-próbált a barátnőm össze hozni Adrien-nel.
-Te meg miről beszélsz? Ááú!-mondta, és közben Alya rálépett a lábára.
-Mondom ugye Nino!?-kérdezett vissza elég dühösen.
-Jaaa! Igen, igen. Még valamit gyorsan elkell intézni.-kapcsolt egyből Nino, mert meg értedte Alya tervét.
Adrien csak meg vonta a vállát, és megfogta a kezemet (amitől egyből elpirultam), hogy együtt menjünk föl a teremig. Út közben elgondolkoztam.
"Mikor is kéne elmondani ezt az egészet Adrien-nek? Mondjuk legközelebb mikor Macskával találkozom megkérhetném hogy találkozunk és akkor! Vagy talán..."
De a gondolat menetemet meg zavarta, Adrien gyönyörű hangja.
-Marinette! Min gondolkozol?
-Én?...őőö semmin!
-Csak mert nagyon úgy tüntél mint aki valamin nagyon gondolkozik.
-Adrien! Szeretnélek meg kérni hogy suli után gyere el a parkba!-mondtam ki nagy nehezen, hadarva, még én is meg lepődtem menyira gyorsan ki mondtam.
-Persze. De miért?
-Csak gyere el majd mindent el mondok.-azzal be szalattam a terembe, egy paradicsomhoz hasonlító fejjel.

Adrien szemszöge.

"Marinette olyan furcsán viselkedik. A szokásosnál is fulcsábban. Tényleg, ha már így bele gondolok, miért is szokott olyan furcsán viselkedni a közelemben? Dadog, vörös lesz a feje. Netán valami milyatt haragszik rám? Minden esetre el megyek, hát ha erre a kérdésemre akar választ adni."

Marinette szemszöge.

Amint le űltem a helyemre egyből Alya ugrott mellém és kérdő pillantásokat vetett rám.
-M-mért nézel rám ilyen kérdően?
-Csajszi, te most komolyan elhívtad Adrient egy randira!?-mondta szinte már üvöltva.
-Hát, úgy tűnik.-Alya erre a mondatomra egy órjási nagy vigyort vett fel.
-VÉGRE!!!-üvöltötte ahogy a torkán ki fért.
-Rendben Alya. Értem örülsz. Csak halkabban.
-Oké. Amúgy is kezdődik az óra.

Suli után.

Kimentem a parkba, és leültem egy padra. Miközben Adrien-re vártam, megpróbáltam befejezni azt a ruha tervemet, amit tegnap este kezten el. Észre sem vettem, hogy ez idő alatt Adrien a pad mögött nézett engem, ahogy rajzolok.
-Azta Marinette ez szuper.
-Ááa!-ugrottam fel a padról ilyettemben.-A-adrien! Mióta nézel engem?
-Úgy 5 perce. Na mit szeredtél volna mondani?
Itt össze szedtem a gondolataimat.
"Mi is volt ezzel a célom? Miért is hívtam ide Adrien-t?"
Végül eszembe jutott.
-Adrien én.-itt vettem egy nagy levegőt.- én...

Vége. Folytatás következik.

Sziasztok!
Remélem tetszik nektek ez a "könyv". És remélem érdekel titeket. Én még nem láttam erről az oldalró megközelítve a miraculous-os fanfichtion-öket. Mármint hogy mi lett volna ha, valamelyikük kinyitná a szemét a 2. Évad 8. Részébem. Köszönöm hogy elolvastátok!
Na csá! (Ez lesz az új elköszönésem!😊😁)