Könyvtári alvótárs /befejezett/

57. kompromisszum

A kocsiba ülve a pszichológus fele menet csak a reggeli eset jár a fejemben. Áron szavai még mindig ismétlődnek bennem. A fáradt és aggódalomal teli arca csak aggodalmat vált ki belőlem, hiszen mind az én hibám.

Megálltunk egy nagy épület előtt.

-Jól vagy?-kérdezi, biztos látja, hogy ideges vagyok

Csak egy aprót bólintok.

Kiszállunk, a kocsiból mind a ketten majd az épület előtt megállunk.

-Nem megyek be veled.

-Egy magam nem akarok bemenni.

-Kössünk kompromisszumot.

-Igen?

-Te elmész, és amíg kell járni, fogsz, ha ezt meg teszed kapsz egy ajándékot tőlem.

-Mit?

-Meglepetés, de tetszeni fog.

-Ígéred?

-Ígéred.

-Rendben járni fogok, de csak az ajándékért.

-Ezt meg beszéltük. Mire végeztél már itt is leszek érted. Előre szólok, ha ellógód én arról tudomást fogok szerezni szóval ugrani fog az ajándék.

Egy nagyot nyeltem és az épület hatalmas ajtajaira néztem. Félelem lett úrrá rajtam, de Áron miatt meg kell tennem.

-Ne aggódj, minden rendben lesz.

Közelebb húzott magához és egy apró puszit adott a hajamba. Elengedett és az épület irányába be pozicionált és egy aprót lökött rajtam.

Elindul befele félve.

Áron szemszöge

Amíg Aliz bent volt addig én egy közeli kávézóban pihentem. Elég fárasztó volt az elmúlt pár nap.

Aliz fele tartva az pszichológust megcsörgettem, aki elsőre fe is vette, egy gyors köszönés után rögtön a lényegre tértem.

-Milyen volt Aliz?-kérdezem

-Nagyon jó.

-Mondott valamit?

-Igen beszélgetünk.

-De elmondta mi történt?

-Sajnálom, semmit sem lehet mondanom, köt a titoktartás.

Azt hittem ő elfogja mondani mi történt, de nem. Valahogy meg kell tudnom mi történt mivel ez így nem lesz jó.

-Egy biztos, hogy ön nagy hatással van rá.

-Jó vagy rossz?

Elneveti magát a vonal másik oldalán.

-Most akor jó vagy rossz?

-Jó.-mondja végül

-De elmondaná milyen ajándékkal csalogatta ide?

-Sajnálom, semmit sem lehet mondanom, köt a titoktartás.

-Rendben, de lerakom, viszlát.

-Szia.-mondja és lerakja

Az épület elé érve meg látom Alizt, aki a járdán vár rám, amint megálltam ő rögtön be is szállt mellém.

-Késtél.-mondja mérgesen

-Tudom. Na de milyen volt?

-Nem tetszik.

-Mert?

-Túl sokat kérdez.

-Mert az a dolga. Most otthon kiraklak, de nekem haza kell szaladnom pár dologért.

-Oké.

-Most nem is mondtad, hogy zavarlak.

-Mert nem is zavarsz.-mondta

Oldalra pillantottam és egy kis mosolyt fedeztem fel a szája sarkába. Már több napja nem láttam mosolyogni olyan jó érzéssel töltött el.

-Miért mosolyogsz olyan idiótán?-kérdezi furán

Igazából észre se vettem, hogy mosolyogtam.

-Csak valami szépet láttam.

-Mit?

-Téged.

-Hé.-mondja és megbök

A mosoly egy fokkal feljebb gördült.

-Itt is vagyunk.-mondom, amikor a háza elé érek

-Készítek addig popcorn amíg meg nem jössz.

-Akkor filmet nézzünk?

-Nem, csak popcorn akarok enni.

-Rendben, akkor nézzünk filmet.

Aliz szemszöge

Beérve rögtön neki láttam csinálni a popcornt a mikróban. Leültem a székre és csak bámultam a vissza számlálót. Amint leállt kivettem és a még forró popcornt egy tálba öntöttem, leraktam az asztalra hűlni.

Ajtónyitódást hallottam azt hittem Áron jött be, de nem ő állt az ajtóban.

-Te meg mi a francot keresel itt!-ordítja rám-Takarodj a házamból te kis kurva!