Bűnös Érzelmek Viharában

🌑•Új diákok•🌑

A horizonton túl a nap utolsó sugara tűnik el, ami mindenki tudtára adja, hogy a Napot hamarosan felváltja a ragyogó Hold. A természet sötétedés után megnyugszik, a nappali állatokat felváltja az éjjeliek, amik szorgosan élelem után kutatnak. Az emberek nyugovóra tértek, míg az éj szörnyei világító vörös íriszeikkel mozgolódni kezdtek.

Ez teljes mértékben igaz volt a híres Cross Akadémiára is. Ahol már az éjjeli tanulók tanítása ment, míg az ellenkező napszakosok már igaz álmukat alusszák, kivéve két diákot. A két Prefektus, hangtalanul lépked a folyosókon, célirányosan egy szoba felé, ahol jelenleg két ismeretlen ül az igazgatóval szemben.

Yuki, az egyik diák, történetesen az intézmény vezetőjének fogadott lánya. Izgalomtól és félelemmel vacillálva lépked társa mellett, aki viselkedésének teljes ellentette. A magas szürke hajú fiú nyugalmat sugároz ki magából, arca makulátlanul érzelemmentesen fest, mintha egy portré lenne. Halvány levendula íriszei unalmasan csillognak.

Az ajtó előtt a két diák megáll, Yuki a pattanásig feszült idegeit csillapítja, addig Zero maga egy hatalmas fintorral nézi a simára csiszolt ajtót. Érzi a túloldalon lévő vámpírnak a kisugárzását, ami egyáltalán nem tetszett neki. A reakciójára Yuki rögtön felfigyel, de nem foglalkozik vele többet, megszokta már ezt a viselkedést tőle.

A szobában Yuki meglepetésére nem Apja csalódott és szigorú pillantásával találkozott, és nem is a tanárával, akinek az óráján sikeresen elaludtak megint, hanem két ismeretlen lánnyal. A közelebbi lánynak derékig érő fényes lila haja, és vidáman csillogó kékjei vannak. A mellette lévőnek válltól kicsit lejjebb érő világosbarna és halvány rózsaszín szemei fáradtan fénylettek. Ő is rögtön meg tudta különböztetni, hogy a barna hajú nem ember.

-Jól van lányok, akkor ide kérnék még egy-egy aláírást és mehettek is!- Mutatott az igazgató vidáman két papír aljára, amit rögtön alá is írtak. -Ezzel meg is vagyunk! Most akkor a gyermekeimre bízlak titeket!- felelte kitörő örömmel, és fel is pattant a székéről, ezt követte a két lány is. -Zero, téged megkérlek, hogy Renátát az iskolába, Yuki pedig elkísér téged Anera a kollégiumba!- nézett rájuk egyesével, nyomatékosan pedig a két gyerekére.

Zero ingerülten elindult, nyomában a megszeppent lánnyal. Nem értette miért bízta rá ezt a feladatot, főként, hogy tudja jól mennyire rühelli is a vérszívókat. Vele pedig egyel többet kellett így elviselnie.
Orra alatt morogta tudatlanul hangosan szebbnél szebb mondatokat, ezt viszont a mögötte ballagó igen jól értette kiváló hallásával.

Egy idő után viszont kezdte megelégelni ezt a fajta viselkedést. Nem szerette az ok nélküli rossz bánásmódot, főként, amit úgy kap, hogy az illető nem is ismeri.

-Befejezhetnéd!- Förmedt rá megállva. Zero enyhén megszeppenve fordult felé, de ebből semmit se látott a mérges lány, aki karba tett kézzel villámló szemekkel figyelte. -Hidd el, nem támaszkodnék a segítségedre, ha tudnám hová is kellene mennem!!- morogta.

Kiryuu idegesen fujtatott egyet, s ennél a tempónál is gyorsabban ment, mint ahogy jöttek. Most viszont tudatosan jobban és hangosabban káromkodott figyelmen kívül hagyva a mögötte lévőt.

A suli bejáratánál a lány felé fordul és eldarálta neki merre is találja az osztálytermet, majd ott hagyta. Renáta tanácstalanul állt egy ideig az ajtóban, s Zero hűlt helyét nézte végig gondolja, jól emlékszik-e az elhadart koordinátákra. Ha eltéved, maximum a hallására támaszkodva megkeresi, honnan is szól a tanár magyarázása.

A megfelelő folyosóra bekanyarodva rögtön földbe gyökerezik a lába, s jobban fülelni kezdett. A tanteremből ilyen közel hozzá, tökéletesen hallja a tanár monoton unott hangját. Ám nem is a tananyag tartalma miatt dermedt meg, hanem a férfi ismerős orgánuma volt az ami ezt a reakciót váltotta ki belőle. Jól ismerte ezt a hangot, és nem volt benne biztos, hogy Húga nem-e Ő miatta választotta ezt az iskolát.