Jamon szerint a világ

Első fejezet - Büdöske

- Miiko, Jamon hoz tolvaj - lépett Jamon a nagy köves terembe. Az elkapott rossz fiú ficánkolt kicsit, de Jamon erős. Nem engedte megszökni.
- Már megint? - sóhajt Miiko, és Jamonra mosolyog. - Köszi, Jamon, mehetsz vissza járőrözni, ezt a csirkafogót pedig hagyd itt nekem.
- Nem csirke. Fiú lop mézet. Ezarel is mérges - javítja ki rögtön a lányt. Jamon tudja, hogy Miikonak fontos a pontosság.
- Persze persze - legyintett hanyagul a rókalány, mintha már nem is érdekelné Jamon jelenléte. Jamon ettől kicsit elszomorodik, de elindul a dolgára.
Jamon szereti a járőrözést. Fontos munka. És Jamon fontos tagja a gárdának. De ilyenkor sose találkozik senkivel. Mindenki fél Jamontól, pedig ő sose bántott senkit. Kerót is csak véletlenül. Nagyon bántotta a dolog. Sokszor kért bocsánatot, de Jamon tudta hogy még mindig nem szereti őt az egyszarvú.
Pedig Jamon próbálkozik. Mindenkivel beszélget. Növesztett hajat hogy emberibbnek tűnjön. Vesz fel ruhákat pedig Jamon népe azt nem szereti. Nem érti miért félnek.
Egyedül Miiko igazán kedves vele, de ő ijesztőbb mint Jamon.
Zaj hallatszódik az egyik bokorból. Jamon tudja hogy a gyerekek oda szokták rejteni az elcsent tárgyakat. Jamon nem tud halk lenni, de próbál. A bokor még mindig mozog, és egy pimpelt talál benne. Csak egy baj van: a pimpelnek nincs szarva.
Jamon aggódik ezért felveszi az állatkát, és Ewlynhez akarja vinni, de egy hang megállítja.
- Raklap - hall egy finom hangot. Jamont a hárfára emlékezteti. Megfordul és Nevra kíséretében egy lányt lát. Furcsa ruhákat hord. Furcsán is néz ki. De ő szólította a pimpelt.
- Jajj, köszönöm hogy megtaláltad a nyuszimat. Úgy aggódtam hogy valami baja esett mikor ideteleportált egy hülye gombakör. De most komolyan! Csakis Raklap képes belesétálni egy varázskörbe ami ilyen furi helyre teleportál minket - fut a lány a pimpelhez, és hezitálás nélkül kiveszi Jamon kezéből. Félelem nélkül. Jamonnak ez furcsa. Ő nem fél?
- Te Raklapnak nevezed a familiárisodat? - kérdezi Nevra. - Egyáltalán mi az a raklap?
- Hát az... hát az olyan... Hé, én is megkérdezhetném hogy mi az a familiáris, mégse teszem szóval fogd be - vág vissza a lány, mire Jamon felnevet.
- Haha, Nevra, fogd be! Hahaha.
- Jamon, ne fogd a betolakodó pártját - nyavalyog a vámpír.
- Betolakodó?! Én akaratom ellenére vagyok itt! Nem mintha bánnám. Csinos kis hely, bár láttam már ennél érdekesebbeket is.
- Azt meg hogyan? Te talán naponta vándorolsz világok között?
- Dehogyis. De anyám drogkészleteiből könnyű volt néha elcsórni kisebb-nagyobb adagokat. A kedvencem az volt, mikor egy óriás fakanál voltam a Jurassic Parkban. De gondolom ti ezt se ismeritek.
Jamon Nevrára pillant, aki némán azt tátogja, hogy "ez bolond". De Jamon szerint nem az. Jamon szerint csak másképp gondolkodik. Neki ez tetszett.
- Mindenesetre ha most megbocsátasz, Jamon, el kell kísérnem Mathilde-ot Miikohoz - kezdte el maga után húzni a lányt, aki még felmutatta Jamon felé a hüvelykujját.
Jamon értetlenül emelte maga elé az ujját. Nagy, barna és tele sebekkel, bőrkeményedéssel. A lányé biztos nem ilyen. Meg kellett volna néznie közelebbről. Majd legközelebb.
Este mindenki az új lányról beszél. Azt mondják idegesítő és csúnya. A kör eddig mindig szép, engedelmes lányokat hozott, de vele csak baj lesz.
Jamon egyedül eszik mint mindig és hallgatja a pletykákat. Hirtelen egy tálca csapódik előtte.
- Olyan jó bulinak tűnt itt ülni tök egyedül. Gondoltam csatlakozok - mosolyog ferdén Mathilde, miközben kisöpri göndör, sokszíz haját az arcából.
Jamon most jobban megnézi: vastag csontjai vannak, de nem kövér, a haja szanaszét ágazó és nagyon színes, a szeme alatt barna pöttysorozat fut végig, az arcszíne piros, a szeme zöld mint a pixiek vére a mosolya pedig ártatlan és gyermeki.
A többiek szerint Mathilde csúnya. De Jamon szerint olyan szép mint egy büdöske.