Örökké akarlak

Megtalált

-Kate..Brant megtalált

-Hogy micsoda? Maradj ott azonnal megyek.

Még mindig sokkos állapotban voltam mikor a legjobb barátnőm megérkezett. Nem tudtam mi tévő legyek. Elmeséltem neki lépésről lépésre mindent hogyan történt. A könnyeim sem birtam magamban tartani. Nem azért sírtam mert féltem Branttől hanem mert féltettem Deant ès féltem hogy megtudja.

- Szerintem el kellene mondanod neki. Próbált meggyőzni Kate

- Nem lehet, nem tehetem.

- Inkább veszélybe sodrod őt is?

- Amig Brant nem tudja hogy van addig nem lesz semmi baj. Megkapja a pénzt amit akar és békén hagy.

- Mégis honnan szerzel annyit?

-Azt gondoltam segíthetnél.

- Persze hogy segítek.

Délután minden gondolatom próbáltam lekötni. Nem mertem kilépni a házból, féltem hogy megtalál. Úgy döntöttem megtervezek egy-két újabb ruhát azzal egy lépést téve a sajat vállalkozásom felé. Aztán hirtelen újra csörgött a telefon. Szerencsére csak Dean volt az hogy mit hozzon haza vacsorára semmi étvágyam nem volt de neki ezt nem mondhattam. Igy vègül a pizza mellett döntöttünk. Megkönnyebbültem mikor Dean hazaért. Semmi másra nem volt szükségem csak arra hogy àtöleljem.

-Mi a baj? Már túl jól ismert. Érezte rajtam hogy valami nincs rendben.

- Persze minden rendben csak fárasztó napom volt

Szerencsére nem volt több kérdése és rámhagyta.

-Holnap megyünk vacsorára Mikehoz ugye nem felejtetted el?

-Dehogy. Hogyan felejthettem volna ha attól is ideges voltam. Minden szar egyszerre csap le rám.

Még hajnali háromkor is az órát nézve reméltem hogy a következő napok úgy telnek majd el hogy semmi galiba nem lesz. Az életemet ismerve annál több mint remélném

-Indulhatunk?-kiáltott be Dean a házba mikor már fél órás késésben voltunk

-Nem találom a sapkám. Màr a harmadik helyre dugtam el hogy tudjam az időt húzni de Dean nem hülye nagyon jól tudta mit művelek

-Ha még egy helyre eldugod azt a sapkát én magam tüntetem el. Hajolt oda hozzám és csókolta meg a nyakam gyengéden.

-Èn nem is...

-De te is, nézd ha valami baj van kérlek mondd el. Bizhatsz bennem, kérek bizz bennem. Nem birtam a szemébe nézni. Könyörgött hogy mondjam el azt hittem kèpes leszek de helyette hazudtam. Megint.

- Borzalmasan félek hàtha valami olyat teszek ami miatt Mike rossz vèlemènnyel lesz rólam. Végülis ma töltünk vele tőbb időt először.

Azok a gyengéd csókok amellyel nyugtatott többet ért bàrminél. Lassan ezek a csókok lesznek a gyógyszereim. Egy kis időre sikerült is mindent elfelejtenem.

-Mike te egy igazi szakács vagy, dicsértem a vacsorát ugyanis tènyleg nagyon finom volt

- köszönöm a bókot de ebben semmi nehéz nem volt, mosolygott rám Mike és elkezdte leszedni a terítéket.

-Segitek, ajánlottam fel ezzel is egy lépessel közelestem Mikehoz

-Èn addig előkészitem a szobát, jelentette ki Dean és egy szerelmes csók után kettesben hagyott bennünket.

-Tudod miért hívtalak most is benneteket? Mert bármit is gonoldsz kedvellek. Még mindig nem vagyok benne biztos hogy nem csak a pénz kell, de Dean szeret és nekem ennyi elég ha ő bizik benned én is megteszem. Csak ne okozz neki fàjdalmat. Ha ez a célod még most menj. Elég fàjdalmat viselt már el

- Nem, nem hagyom el mert örökké akarom. Szeretem őt Mike. Nincs szükségem sem a pénzre sem másra csak rá. Ami köztünk van olyan valódi amilyen csak lehet. És semmi nem választhat el. Próbáltam szerényen tudatni vele de inkább hasonlitott egy idegbeteg barátnő kitörésére mint egy nyugodt beszélgetésre. Nem tehettem róla, ideges voltam és minden ellenem volt. Itt van Brant, a fèlelmem, és Mike. Nem akartam mèg egy tényezőt ami elveheti tőlem Deant. Na igen lehet megőrültem.

-Gyere, mutatnom kell valamit, szólt Dean és elvezetett.

Leültem és vártam amig Dean vissza nem jön. Közben jelzett a telefonom azt hittem Kate irt a holnapi szabadsagrol, de tevedtem. Brant volt az: " holnap találkozunk 3kor a Hallway Street sarkàn. Ne késs"

A szivem összeszorult, már könnyek gyűltek a szemembe mikor meghallottam Dean lépéseit. Leült mellém és megszólalt

- Ez a gyűrű az anyámè volt, azt szeretnèm ha viselnéd amig nem kapsz egy saját eljegyzési gyűrűt. Amig ezt hordod tudom hogy örökke akarsz. Ez nem igéret csak egy esély hogy az enyém legyé amig a szivem megnem szűnik dobogni.

Nem tudtam válaszolni. Eltört a mécses. Folytak a könnyeim és nem birtam abbahagyni. Deanre borultam ès olyan szerelemmel és szenvedéllyel csókoltam meg amivel képest voltam. Úgy szerettem mint soha senkit. Talán életemben először vagyok igazán szerelmes vagy csak ő az igazi.