Csak kinyitottam a szemem...

2. Fejezet. Az igazság pillanata!

Előző fejezetből:
-Adrien én.-itt vettem egy nagy levegőt.- én...

Most.

-Én tudom ki vagy!
-Mi? Miről beszélsz? Hogy érted azt hogy, tudod ki vagyok?
-Úgy értem hogy, tudom te vagy Fekete Macska!
-De honan?-lepődött meg.
Itt oldara fordultam és elkeztem a fülemnél matatni, hogy Adrien észre vegye a fülbe valómat, és össze áljon benne a kép. Láttam rajta hogy nem nagyon érti hogy mire akarok ezzel utalni. Így hát nem volt más választásom elővettem Tikki-t a táskámból.
-Ez egy kwami?-nézett meglegődötten Tikki-re.
-Igen, és az én kwamim.-húzódott egy kedves kis mosoly az arcomra. Amire Tikki oda repült a fejemhez, és "megölelt" (már mint a maga kis testével).
-K-katica?-látszott rajta hogy teljesen levan döbbenve.

Adrien szemszöge.

Sok mindenre gondoltam mikor Mari elhívott suliután a parkba. De erre aztán végképpen nem. Hogy ő lenne Katica? A szerelmem aki nem szeret viszont, végig az orrom elöt lenne.
-I-igen!-mondta ugyan azzal a bályos mosolyal amival a kwami megölelte.
-És csalódtál bennem?-legörbült a szám és csak a lábamat néztem.
-Én? Ugyan miért csalódnék benned?-kaptam fel egyből a fejemet amint meghallotta a "csalódni" szót, és folytatta.-Te kedves vagy, csodálatos, és okos én meg egy emberi csőd tömeg.-mondta ezt végig egy levegővel, közben kalinpált. És mikor végzett a földig hajolt.
-Marinette ne mondj ilyeneket! Ez nem az a lány akit én ismerek! Akár a maszkkal, akár nélküle, te egy elképasztő, gyönyörű, és remek lány vagy.
-Tényleg?-mondta miközben egy könycepp gördült le az arcáról.
-Tényleg!-húztam egy kedves mosolyt az arcomra.-Most már csak egy kérdésem lenne!
-Hmm?-nyögte kérdően hogy mondjam meg mit akarok.
-Még is honnan tudtad meg hogy én vagyok Fekete Macska?
-Adrien! Szerintem ezt a beszélgetést folytasuk nálunk. Már így is kockázatos volt hogy meghall mindet valaki.
-Rendben!
Marinette-el felmentünk hozzájuk és a szobályában folytattuk a beszélgetést.

Alya szemszöge.

Tudom hogy nem kellett volna. De meg lestem Marinette és Adrien randiát. Magammal vittem Nino-t is, hogy ha meglátnak akkor legyen kifogás, az hogy éppen Nino-val mentem haza. A padtól nem messze egy bokorban búlytunk el. Végig néztük Nino-val az egészet, és mindent hallotunk. És habár ő nem tudta mi az a kwami, és hogy mire való. Én pontosan tudtam hogy az micsoda. A sikítás szélén áltam, de Nino ezt látta és befogta a számat. Mikor elmentek elkeztük kibeszélni amit hallotunk.
-Nino! Elmentek, most már kijöhetünk a bokorból.-elő másztunk és leültünk ugyan arra a padra mint amire Mari-ék.-Te elhiszed ezt?
-Nem! A tesóm lenne Fekete Macska? Hát ez teljesen hihetetlen.
-Ja. És Marinette Katica. És ha már itt tartunk ő mért nem mondta el NEKEM!!! A LEGJOBB BARÁTNŐJÉNEK!!! Hogy ki csoda. Ma nagyon alaposan elbeszélgetek Mari-val erről az egészről.
-Ja. Én meg holnap Adrien spencival.
Megvártam amíg Adrien el megy és utána felmentem Mari-hoz.

Marinette szemszöge (még Alya-áék beszélgetése elött).

Anyuéknak szóltam, hogy itt van egy barátom, és együtt kell meg írnunk egy házidolgozatott, úgy hogy ne zavarjanak apával. Adrien-el fel mentünk a szobámba.
-Szép a szobád Marinette. Várj, azok képek rólam?
"Banyek a képek!" Éreztem ahogy a fejem egyre vörösebb lesz.
-I-i-igen!-sütöttem le a fejemet.
-Mari! Te szeretsz engem?(brávó Sherlock! XDXD)
-I-igen-erre még jobban lehajoltam, már szinte a lábujjimat is meg tudtam volna nyalni.
-Hát ez remek!-itt már fel emeltem a fejem. És amint fel emeltem, egyből Adrien meleg ölelése fogadott.
-De...te....te nem Katicát szereted?
-Igen, de emlékszel még Kőszívre?
-Hát hogy ne emlékeznék! Akkor döntöttem el egyszer s mindenkorra hogy Katica leszek.
-Na ha már emlékszel elmondanám, hogy mikor legyőztük én azt gondoltam magamban "Bárki is rejtőzik az álarc mögött, bele szeredtem!"
-T-tényleg?
-Tényleg!
És már is éreztem egy forró csókott az ajkamon, amit viszonosztam. Amint elváltunk, már is jött a következő kérdés.
-De egy kérdésemre még mindig nem válaszoltál Hercegnő!
-És pedig?
-Honan tudtad meg hogy én vagyok Macska?
-Hát tudod az Éji Bagoly eset közben, amikor bevoltunk zárva. Na ott kinyitottam a szeme.-erre a mondatomra Adrien nagy szemeket meresztett rám és elkezdett röhögni. Én meg kérdően néztem rá mert nem értettem miért nevet.
-Te mégis min nevetsz?
-Csak azon hogy te nyitodtad ki a szemed! Nem pedig én!-ebben a két mondatban jól kihangsújozta a "te" meg az "én" szót.-Mert úgy gondoltam ha meg is tudom kicsoda Katica, azt majd Macskaként kukucskálással tudom meg.
-Ez tényleg vicces!-kucogtam egy kicsit.
-Bogárkám! Szeretlek tudod?
-Aaaa! És is szeretlek Cicus!-öleltük meg újra egymást.
Ezután Adrien-nel beszélgettünk még egy kicsit, utána apukája felhívta telefonon (mert hogyan máshogy hívhatta volna) hogy haza kell mennie. Én le kisértem, még egy utolsó búcsú csók csattant el kettönk között. És visza mentem a szobáma.

Alya szemszöge.

Egyésznap egy bokorban ültem! Fárat vagyok! Fázom! És még éhes is vagyok! De megérte mert mikor Adrien Végre! VÉGRE!!! Elment feltudtam menni Mari-hoz. Egyből az emeletre siettem, és berontottam az ajtón.
-MARINETTE!!!
-Mi az? Mi történt Alya? Ne tán megint lemerűlt a telód?- viccelődött és kuncogott.
-Haha! Marha vicces! De most fontosabb dologról van szó!

Vége. Folytatás következik!

Sziasztok!
Hoztam a kövi részt. Remélem tetszet. Most csak úgy áradtak belőlem az ötletek!
Na csá! :3