Hiányzol (Hoseok ff.) /SZÜNETEL/

~Bevezető~

Gondolom neked is van olyan barátod/barátnőd, aki tudja az életed történetét, és minden titkodat. Aki jobban ismer téged, mint te saját magadat. Ezek az úgynevezett legjobb barátok.
De mi van akkor, ha ez a bizonyos legjobb barátod az ellenkező nemből van? Persze, sokan azt kérdezitek, hogy mégis mi lenne? Ugyanúgy a legjobb barátod.
Na igen.. Én is ezt mondtam úgy körülbelül egy évig. Viszont utána elkezdtem többet érezni iránta, mint csupán barátság. És itt kezdődtek a bajok.
Egyre közelebb kerültünk egymáshoz, egyre többet tudtunk meg egymásról.. Már kezdtem azt hinni, hogy ő is máshogy érez. Ekkor viszont mi történt? Egyszer csak itt hagyott. Nem keresett se interneten, se máshogy. Mintha elnyelte volna a föld. És ez volt az a pillanat, amikor összezuhantam. Úgy éreztem egyedül maradtam, hiába voltak ott velem a barátnőim. Ha ránéztem egy fiúra, (legyen az akárki) sírva fakadtam. Hiányoztak a hülye faviccei, hiányzott a közelsége, hiányzott az, hogy valakinek kiöntsem a lelkem. Egyszóval hiányzott ez a barom. Sokan mondták, hogy ne szomorkodjak, hiszen ha csak így itt hagyott, nem ér ennyit. De nekem igenis ért ennyit. Annyira kifordultam magamból, hogy napi szinten vesztem össze a barátnőimmel.. egy idő után feladták a velem való harcot, és magamra hagytak ők is.. Néhány hétig őket hibáztattam, őket hordtam el mindennek, hogy mekkora szemetek, hogy csak így itt hagytak ők is. Viszont utána rájöttem, hogy mit tettem. Hogy ők csak segíteni akartak, de én eltaszítottam őket magamtól. Napokig sírtam, mikor eljutott az agyamig, hogy senkim se maradt. Anyáék már pszichológushoz akartak vinni, de nem engedtem. Nem akartam, hogy hülyének nézzen az is. Ezért inkább rávettem magam, hogy igenis túlteszem magam mindenen.
Elkezdtem ráirogatni a volt barátnőimre. Mindenki örült, hogy túltettem magam rajta, köztük én is. Kezdett eltűnni az az üresség, amit Hoseok hagyott maga után. Visszaszereztem a barátnőimet, és végre megint boldog voltam. De annyira sose tudtam boldog lenni, mint amikor vele voltam. A fiúkat még mindig nagyban kerültem, hiszen senkihez se akartam közel kerülni. Nem szerettem volna mégegyszer csalódni. De én tökéletesen megvoltam így is.
Egyik nap viszont jött egy váratlan üzenetem.. szerintetek mégis ki írt? Hát persze, hogy Hoseok.. De mi történhetett, hogy ennyi idő után eszébe jutottam? És miért pont most ír, amikor végre úgy éreztem nem hiányzik?