Csend van. A szemem csukva, az elmém nyitva. Lassan elnyom az álom, s egy komor, sötét erdőben találom magam. Nehézkesen feltápászkodom a hideg, nedves fűről és körbe kémlelek.
Hatalmas, sűrű ágak magasodnak fölém, eltakarva azt a csöpp holdfényt is amit az éjszaka nyújtani tud.
Fehér, vészjósló köd nyaldossa csupasz bokáimat. Elindulok. Hiába szeretem a horrort, élőben egy kicsit, nah jó teljesen más. Hirtelen zajt hallok a hátam mögül . Kővé dermedten. Nem merek, nincs erőm megmozdulni. Szaggatottan szívom be a levegőt, míg a pánik el nem hatalmasodik rajtam, s szaladni kezdtem.
A fák halvány árnya csak úgy suhan mellettem, pedig csak én száguldok. Meztelen talpam csak úgy sérti a lehullott gallyak sokasága, ezzel lelassítva engem . De mégsem tud megállítani, hiába sajog oly erősen.
Valaki szalad utánam. Hallom ahogy közeledik egyre közelebb van.. És elesek egy kiálló gyökérben. Még fel sem fogtam, hogy a földön vagyok míg valami, vagy inkább valaki fel nem keltette az érdeklődésemet, vagy én az övét ? Két méterre tőlem egy vastag fának dőlve figyeli minden mozdulatom.
Magas, sötét alak. Az arcát nehezen tudom kivenni a gyér fényből. Viszont van valami a megjelenésében. Nem evilági. Mintha évezredekkel ezelőttről jött volna. Nyugodt , túlságosan is nyugodt, ellentétben velem . A szívem olyan hangosan dobog , hogy méterekre elhallani. Megmozdult. Lassan, mint aki nem siet sehová elindult felém.
Feleszmélve a kábulatból gyorsan hátrafelé kezdtem araszolni a nedves talajon, míg ő egyre csak közeledett.
Próbálok valamilyen lehetséges kiutat találni , de ezen opciók száma vészesen csekély.
A hátam erősen csattan egy nedves fatörzshez , ezzel sarokba szorítva engem a titokzatos idegennek kiszolgáltatva.
YOU ARE READING
Egy álmatlan éjszakán
RomanceSosem gondoltam volna, hogy így végzem. Vég. olyan furcsa egy szó. Belegondolni, hogy lezárjuk életünk egy szakaszát. Vagy éppen véget vetünk annak. Egy lány története, kalanddal, kétejekkel és megannyi válaszolatlan kérdésekkel. " Sosem tudhatj...
