A kutya (Befejezett)

Császárnő

A 184-es eset után, mivel Mr. Weyland különlegesnek tartotta a legújabb egyedet, megbillogoztatta őt a saját számával a bordáján, majd egy teljesen külön helyiségbe zárták minden xenomorphtól elkerítve. Magas intelligenciája miatt többször is megpróbált kiszökni, mindig új utat talált, de az emberek okosabbak voltak, legalábbis így gondolták. Sőt, néhányszor hagyták, hogy megszökjön egy szellőzőn keresztül, hogy lássák milyen messzire jut. Viszont akárhányszor megcsinálták, mindig az alsó szintek felé vette az irányt. Mielőtt a dolgozókhoz ért volna, elgázosították a szellőzőbe épített gázosítóval és visszavitték a zárkába.

Weyland egy idő után sejtette miért akar annyira lemenni a legalsó szintekhez. Lehetséges, sőt, biztos, hogy az anyját keresi. Az anyjuk, vagyis a királynő a több szintes épület legalján található, ő teszi le a tojásokat. Talán tudják ki az anyjuk attól függetlenül, hol születnek és kiből? Mindenesetre érdekes, ezt még sose figyelték meg eddig.

A társulat főnöke magához hívott két tudóst, majd elindult vele a legalsó szintre. Beléptek a liftbe és még öt emeletet utaztak lefelé. Ez a szint jóval sötétebb, nyirkosabb és nyomasztóbb volt. Kicsit se hasonlított ember alkotta helyre. A falak feketék voltak és nyálkásak, felülete bordaszerű domborzatú, oszlop vastagságú minták helyezkedtek el rajta, köztük néhány hatalmas mélyedés. A plafonról valamiféle ragadós folyadék csöpögött, valószínűleg a párától ami a hőségtől alakulhatott ki. A két tudós zseblámpával világította az utat, mellettük Mr. Weyland sétált. Nagy terem volt, telis-tele kamerákkal, amit állandóan figyeltek.
Egy hatalmas, ordító szisszenést lehetett hallani, ami beterítette a termet és csak visszhangzott.

- Ez a királynő, uraim! - mondta Weyland. Lassan és óvatosan közelítették a hangforrását. Ahogy mentek előre egy hatalmas, óriási vastagbélre emlékeztető szerves dolgot vettek észre, ami fel volt dagadva. Ez az undorító nyálkás, bőrszínű, mozgó valami nagyjából 7-8 méter hosszú volt és állandóan dolgozott. Egyik vége lefelé lógott, ott jöttek ki a húsos tojások, amik átlagosan 27 kilogrammot nyomtak. Egy futószalagra pakolta ez a hatalmas szerv őket, ami egy helyiségbe vitte a tojásokat, ahol eltárolták őket. Maga ez a méhszerű dolog, a súlya és a mérete miatt úgy alkalmazkodott, hogy a plafonhoz és a falhoz kapaszkodik, akár egy növény a kaccsal. A másik végén a hatalmas, fekete bestia, magas díszes koronáját a magasba emelve, ő a királynő.

- Mr. Weyland, mennyi idős ez a példány? - kérdezte az egyikük.

- Nos, ő itt nőtt fel. Nehéz volt rálelni, de végül találtunk egy nagyobb, sötétebb színű tojást, amit természetesen hazahoztunk a talált bolygóról. Vele indítottunk el mindent. A növekedési ideje két nap volt, a termékennyé válása egy hét. Most itt van nyolc éve, azóta rakja nekünk a tojásokat. Hát nem gyönyörű? - mesélte el. - Magassága most 6 méter, súlya 10 tonna körül lehet. Amint látja, hatalmas izmos lábai vannak, a koronájának nevezett koponyája pedig hasonlít az őskorban élő Ceratopsziák koponyájához, gondolok itt a Triceratops, Pentaceratopsra - magyarázta el gesztikulálva - Ahogy észrevehették, négy karja van. Két normál méretű, és két apró is kinőtt a mellkasánál, amire még nem jöttünk rá mire jó. Hátán hatalmas tüskék állnak ki, farka pedig hosszabb a testénél - mutatta be a xenomorph királynőt.

Mr. Weyland megkérdezte őket, mit gondolnak ezeknek a lényeknek a kötődéséről. A magasabbik azt felelte, hogy lehetséges az intelligenciájuk miatt, de eddig nem észleltek kommunikációt köztük, így nem igazán lehetséges a jelenlegi állapotban. Az idős úr viszont igent mondott, amit nyomatékosított is. Szerinte a szagról, és hangfrekvenciákról ismerik fel, hogy ki a felsőbbrendű. Lehetséges, hogy a királynőt is észlelik, ezért is van az, hogy a 184-es ide akart jönni.