Egy gimis napló -KEZDET

Visszatekintés

Naplócskám! Ez hihetetlen! Olyan infó jutott a birtokomba, hogy én hülye leszek ezt nem leírni! Azta...!

Az egész ma reggel kezdődött. Mivel a baráti társaságunk már (úgymond) szerelmi társaság lett, így néha egy dupla randi keretében mozizunk vagy beülünk kajálni valahova. Ahogy ma is.
- Ez nagyon vicces volt!- röhögtünk fel egy-egy jeleneten a filmből.
- Na! Hova megyünk kajálni?- törte meg a hosszú nevetést Ármin.- KFC? Meki? Vapiano? Börger?
- Én most csirkét ennék!- jelentette ki Lili. Mi Ádámmal csak helyeseltünk.
- Akkor irány a csirkés!- kiáltotta fejedelmien Ármin. Szegény, ő már nagyon éhes volt. Betolt egy közepes popkornt a film első fél órájában. Azóta vagy egyikünktől kunyerált vagy koplalt.
Negyed órával később egy halom kajával végre leültünk egy négyszemélyes helyre a pláza túlsó végébe kábé, mert annyian ettek az éttermek elött, hogy nem volt hely. Egy csomó mindent kitárgyaltunk a filmről, mikor szóba kerültek Liliék.
- Srácok, ti olyan aranyosak vagytok együtt! Hihetetlen, hogy eddig képesek voltatok ezt elnyomni, hogy a barátságotok megmaradjon!- mosolyodtam el.
- Hát... Tény, hogy sokáig tartott, de én is örülök.- nézett Ádámra vigyorogva.
- Én is! Azóta érdekel ez a csaj, mióta megláttam abban az édes kantáros gatyában!- ő is vigyorgott Lilire, azonban ő pimaszul és elkezdte csikízni.
- Várjál csak!- gondolkodott el Ármin.- Én még nem láttam Lilit kantáros nadrágban!
- Én sem!- helyeseltem. Hirtelen abbahagyták a műsorukat és félve összenéztek.
- Mit titkoltok?- kérdeztük egyszerre Árminnal.
- Semmit!- vágták rá kapásból. Mi is összenéztünk Árminnal. Ez nagyon gyanús volt.
- Egy pillanat! Ha rövid nadrágban volt Lili, akkor nyár volt. És nyáron csak is a gólya tábor volt, ahol találkozhattatok!- jöttem rá. Lili a tenyerébe temette az arcát, Ádám meg végig simított a vállán.
- Miért nem meséljük el nekik? A barátaink!
- Tudom, de mindent elakarsz mesélni? MINDENT?- nézett mélyen a szemébe.
- Ja, nem.- értette meg. Én már ettől a beszélgetéstől úgy felcsigáztam magam, hogy Ármin kezét szorongattam.
- Bett, eldeformálod a csontjaim!- jajgatott fel.
- Bocsi szívecske!- engedtem el és sajnálat kérően megsimogattam.
- Srácok! Nekünk bármit elmondhattok! Már ismerjük egymást annyira, hogy megbízhattok bennünk.- mondta Ármin. Liliék (már) megint egymásra néztek. Ádám intett egyet a fejével felénk, majd Lili felsóhajtott.
- Jó, de nem itt! Itt sokan vannak!
- Menjünk át hozzám!- jelentette ki Ármin. Én bevallom, megijedtem. Még sosem voltam fiúnál és... hát... nem tudom mi történhet ott.
- Vaaagy hozzám is mehetünk!- mondtam még mindig ijedten. Kérdőn néztek rám, de inkább Ármint választották, mert ott nagyobb a hely. A gyomromban egy nagy görcs keletkezett, mikor a többiek felálltak és elindultak. Mikor a többiek után indultam, Lili megragadta a kezem és hagyta, hogy a fiúk előre menjenek hülyéskedni.
- Beléd meg mi ütött?- nézett rám kérdőn.
- Semmi, csak... még sosem voltam fiúnál és egy picit ideges vagyok.
- Tényleg? Soha? Te voltál fiú-lány bulin?
- Igen, de azok is csak a lányoknál volt!
- Oh, értem!- világosodott meg-Figyi nem kell félned! Nem fog történni semmi ott!
- Biztos?
- Te komoly attól féltél, hogy megtörténik?- nevetett fel.
- Egy picurit...- ismertem be.
- Jaj csajszi!- ölelt meg bátorítóan.- Ahhoz neked is akarnod kell, sőt, mindkettőtöknek!
- Jó és mi van akkor, hogyha abban a szituációban vagyunk? Én nem akarom, hogy megbántsam vagy félősnek tartson!
- Nem fog, nyugi! Megérti, hisz ők is tisztában vannak a lányok paranoiájával! Na gyere, ijesszük meg őket!- azzal magával rántott a bűnös tervébe.

Amikor megérkeztünk Árminhoz, elfogott az ámulat. Meséltem már, hogy gazdagok és még tudtam is, de csak most fogtam föl teljesen. Olyan tágas és... egy lakberendezői csoda! Az én dizájner szememmel ez egy mennyország!
-Azta! Ez bámulatos!- mondtam Árminnak, miközben ámuldoztam.
- Látszik babám, hogy most vagy itt először!- kuncogott pimaszul, mire egy vicces morci pofával visszavágtam.
- Te még nem voltál itt?! Akkor had mutassam meg jó haverom menedékét, a férfi barlangot. Avagy a szobáját.- mutogatott össze-vissza Ádám, majd megragadta a kezem Lilivel és elráncigáltak a „barlang” felé. Kiáltoztam Árminnak, hogy segítsen, de ő röhögve nézett utánam. Ezt még visszakapja!
Amúgy a szoba tényleg olyan, amilyennek mondták. Van benne Tv, Xbox, régi játékgépek, Green day deszkák és két gyönyörű gitár a falon, erősítő mellette és ami nagyon tetszett, az a film gyűjteményé. Volt Bruce Willis, Bud Spenser, Jason Statham, avagy a Szállító összes része, Elrabolva 1-3-ig, Olasz meló stb. Csak ámultam, mikor mellém lépett Ármin, átkarolt, majd nyomott a fejemre egy puszit, amitől mindig elolvadok.
- Na Lili néni! Mesélsz nekünk mesét?- viccelődtem vele.
- Persze bogárka, de előtte keresd meg a macidat és öltözz át alvósba!- hülyült tovább, mire a srácok röhögni kezdtek, csak hát én vigyorogni kezdtem Árminra, aki egy kis idő után rájött mire gondolok.
- Én vagyok a maci, igaz?- mondta fapofával.
- Hááát...- húztam az agyát. Szemét forgatva leült a kanapén és átölelt.- Nos Lili. Mesélsz?
- (*Sóhaj) Szóval... Az egész augusztusban kezdődött...

4 hónappal ezelőtt...

Az egyik legmelegebb reggelen a vasútállomás felé vettem az utat. Semmi kedvem sem volt a gólyatáborhoz, de a szüleim a tudtom nélkül befizették és azzal érveltek, hogy „az új osztályba muszáj barátokat szereznem, mert általánosban nem volt és teljesen antiszoc lettem ”. Hát rendben. Pár embertől megkérdezem, melyik vágányról megy a balatoni vonat, majd a segítségeket betartva elindultam egy nagy csoport felé. Természetesen rajtam volt az iskola egyen sapkája, hogyha nem venném észre őket, azért ők ismerjenek fel, de nem volt rá szükség.
- Jó napot!- köszöntem egy 30 év körüli férfinak, akit látásból már ismertem a szóbeliről.
- Üdv kisasszony! A gólyatáborra jöttél?- szegezte nekem a kérdést és kezébe vett egy tollat, ami a névsorral ellátott papírhoz volt.
- Igen.- kanyarintottam egy kis mosolyt, hogy ne látszódjon rajtam az idegesség.
- Rendben. Nevet kérhetek?
- Faragó Lili.
- Rendben. Üdvözöllek az iskolában. A dizájner osztály csoportja ott található. És ha bármi kell nekem nyugodtan szólhatsz, ha már öt évig az osztályfőnököd leszek.- próbál humorizálni, amitől egy picit jobb kedvem lett.
A társaságban csak lányok voltak (mily meglepő, hisz dizájner osztály), de megvolt nekem az osztálynévsor és abban 3 srác volt, most meg egy sincs. Na mindegy. Odamentem köszönni hozzájuk, köszöntek is páran, de volt egy lány, aki lenéző pillantásokat vetett rám. Jaj, de jó! Megint egy pláza macska! Tuti a normális ruhámat nézte le, mert nem Gucci vagy Louis Vuitton darab. Hah! Hogy lenyugtassam magam, elővettem a fülesem és My Chemical Romance NaNaNa számát hallgattam. Én büszke vagyok a stílusomra. Rajtam épp kantáros nadrág, fekete ejtett vállú póló, fülgyűrű és #márker táska volt. A bőröntöm szimpla fekete volt, amire a kedvenc bandáim logóit ragasztottam fel. A hajam pedig féloldalasan el volt választva, ami Cornrow fonattal volt díszítve.
Mikor már az egész MCR albumot végighallgatta, megjelent egy srác az ofőnél. Elég feltűnően érkezett. Látom, hogy fut felénk egy sporttáskával meg egy hátizsákkal, feldönt vagy 10 embert, majd az egyik utas bőröndjében hasra esik. Minden szem rászegeződött körülöttem (a többi embert nem érdekelte, hogy épp most nyalt el egy gyerek), észbe kap a srác és tovább lohol felénk. Ziháltan megáll a két tanár elött és két lihegés között elmondta a nevét.
- Rendben... Pap Ádám! Megvagy! 9.C, dizájner osztály. A csoportod ott van és üdvözlünk az iskolában!- intett felénk és a srác végignézett rajtunk, majd megállt a tekintete rajtam. Zavaromban a cipőm orrát nézegettem. Olyan helyes volt ez a srác! Csak most tudtam végignézni rajta alaposabban. Nyári vászoncipő, fekete térdig érő rövidgatya, fehér Rock’n’Roll póló, amin egy farmer ing volt. Nemtom, hogy nem sült meg, de nagyon helyes volt így, csak hát nemcsak én állítottam így. Szerencsére hosszas eszmecsere után megállapították, hogy tuti homokos. Ám legyen! Több jut nekem! Hihi...
- Szia!- köszönt egy hang mellettem. Ő volt az.
- Öhm... Hali!- eszméltem fel a bambulásból.
- Bocsi, ha rád ijesztettem! A nevem Ádám! Neked?
- Lili.- mondtam zavartan. Életemben egyszersem érdeklődött irántam egy fiú sem. Pardon! Férfi. Ádám már vette a levegőt, hogy mondjon valamit, de az Ofő hirtelen felkiáltott. Névsorolvasás kezdődött. Szépen kivártuk, amíg minden diák nevét kimondja, majd felszállhattunk a vonatra.
A vagon nem volt valami puccos, mint az intercity, ez olyan múltszázadi stílust hordozott. El is foglaltam egy kétszemélyes helyet, ahova lepakoltam az összes cuccom. Megvártam amíg elindul a vonat (a lelkem méllyén mást is) és megbizonyosodtam arról, hogy ismét a magán buborékomban lehetek, bedugtam a fülembe a fülhallgatót és folytattam, ahol abbahagytam.
Nem tudom mennyi telhetett el (kb. 10 perc), amikor valaki megbökte a vállam.
- Jaj! Szia Ádám!
- Ne haragudj, hogy megint megijesztettelek, de ideülhettek? Annyira idegesítők azok a csajok! Kivéve kettő! Ők hozzám se szóltak, de messziről úgy láttam Red Hot Chili Peppers és Paramore pólóban láttam őket.- mesélte. Aranyos, csak elég csajozós srác.
- Nyugodtan ideülhetsz, amúgy...- válaszoltam az előbb feltett kérdésére, mire egy picike mosolyt kanyarintott nekem.
- Látom zenét hallgattál? Miket szeretsz? A stílusod alapján tuti Rock!
- Igen. A kedvenc bandám a My Chemical Romance, Linkin Park, Green Day és a Black Veil Brides. De hallgatok Tankcsapdát, Fall Out Boyt és One Direction-t.- soroltam.
- Hű! Elég sok! Viszont meglepték a One Direction-nel a végén.- nézett furán, mire elnevettem magam. Ádámmal tök jót dumáltunk. Kiderült, hogy nagy részt ugyan azt a bandákat kedveljük, csak ő még hallgat Korn-t, Metallic-át és Guns’n’Roses-t. Ámultam és bámultam.

Egy totál kemény 1 óra alatt meg is érkeztünk Balatonra. Ez alatt az idő alatt viszont sikerült mindenkinek szépen leizzadnia, úgyhogy egyetlen nagy vélemény kifejtés kísérte a tanárok kijelentését, miszerint még negyed óra a táborhely. Én sajnos ezt az utat a zenelejászómmal töltöttem, mert Ádámra lecsapott a plázarém, Dzsenifer. Hülye kis cafka! És az bántott a legjobban, hogy jól érezték magukat. Egyfolytában röhögtek meg mesélgettek egymásnak, miközben én Billy Joe hangján nyugtatgattam magam. Ez a srác tapintatlan és kretén. Szóba áll velem, majd miután az elfoglalt helye nem felelt meg lordságának, elmegy szépen a lányhoz, aki naivan odaengedi és elhiteti magával, hogy bírja! Mekkora egy idióta vagyok! Nagyban sajnáltatom magam, mikor a tanárok kijelentik, hogy 5 perc múlva ott leszünk és addig próbáljunk (bárkivel) 3 fős csoportot alakítani, mert ők lesznek a szobatársaink. Gondoltam, minek keressek, ha kellek valakinek, akkor csak hívni fog. Nem telt el 2 perc és az állításom igaz lett.
- Szia!- köszönt nekem egy Paramore pólós csaj. Róluk mesélt Ádám a vonaton. Az a kis gyökér! Fulladna meg a röhögésben!
- Hali!- mosolyogtam rájuk és kihúztam a fülemből a fülhallgatót.
- A nevem Kitti! A barátnőm ott pedig Anett! Láttuk, hogy eléggé elveszett vagy, és gondoltuk lóghatnál velünk és lehetnénk szobatársak! Nos?- nézett rám cuki vigyorral a képén. Ez volt eddig a legkedvesebb ajánlat a mai nap.
- Hát... oké. Miért ne!- vontam meg a vállam.
- Júúúj, de jó! Gyere akkor oda hozzánk!- intett nekem és vigyorogva visszament a barátnőjéhez elújságolni a hírt. Amúgy, az öltözködésük alapján nem tudtam eldönteni, hogy tényleg kedvelik- e a bandákat, vagy csak divatból hordják ezeket, mert csillogós converse és kifakult rövidnadrágot viseltek hozzá, amibe betűrték a pólóikat. De semmi baj, legalább jó fejek. Asszem...
(Folytatás következik)